aktuális híreink

19 évesen NB I-es futballista

Lapszemle

2017-07-27 13:34:06

A 19. életévét a múlt hónapban betöltő, a Honvédban futballozó Herjeczki Kristóf immár két NB I-es meccsel és nem kis nehézséggel a háta mögött nyilatkozott a Nemzeti Sport Online-nak – kitartásról, küzdelemről, a szeretet erejéről.

– 2013-ban volt szerencsém elkísérni a Honvéd U15-ös csapatát Szlovéniába, a Nike Premier-kupa európai döntőjébe. Az akkori tizenhatos keretből mára ketten jutottak el az NB I-ig, ön és Tömösvári Bálint. Mi minden kell ahhoz, hogy valaki, végigjárva a ranglétrát az utánpótláscsapatokban, eljusson az első csapatig, az élvonalig?
–  Sok szerencse és nagyon sok plusz munka, az edzéseken túl – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére az U-válogatott Herjeczki Kristóf, a Honvéd 19 éves támadó középpályása, aki az 1. fordulóban mutatkozott be az NB I-ben, majd a 2. körben is lehetőséget kapott. – A korábbi csapattársaim közül többen kölcsönbe kerültek, van, aki a tanulást részesítette előnyben és abbahagyta a futballt, mások bár odakerültek az első kerethez, de sérülés vagy egyéb okok miatt még nem szerepeltek az első csapatban. Fontos, hogy amikor lehetőséget kap az ember, legyen az akármilyen rövid idő, bizonyítani tudjon. Én a nyáron az egyik edzőmeccsen kaptam huszonöt percet az új, holland edzőnktől, Erik van der Meertől, és úgy érzem, tudtam élni a lehetőséggel, hiszen azóta mind a két bajnokin játszhattam. Hálás vagyok neki, és köszönettel tartozom az összes eddigi edzőmnek és a családomnak is, hogy támogattak, hogy idáig eljuthattam.

– Mennyiben köszönhető ez vajon a „fiatalszabálynak”, és nem tart-e attól, hogy ami most előny, az később hátrány lesz, mert a támogatott körből kinőve már sokkal nehezebb lesz csapatba kerülni?
– Nekünk, akik beleesünk a támogatott korosztályba, ez óriási esély, mert a szabálynak köszönhetően talán jobban be mernek minket rakni a csapatba az edzők, meg tudjuk mutatni magunkat. Onnantól már minden csak rajtunk múlik. Ahogy már mondtam is, ott és akkor kell jól játszani, amikor a pályára küldenek. Lehet, hogy később már nem kapok esélyt, ezért akkor kell a lehető legtöbbet nyújtani, amikor játszom. Ha sikerül bizonyítani, akkor meg lehet ragadni az NB I-ben, vagy akár idővel külföldre is el lehet jutni.

– Önnek már idáig is különösen nehéz útja volt…
– Igen, másfél évvel ezelőtt volt egy műtétem.

– Ha jól tudom, agydaganattal operálták.
– Igen, azzal műtöttek. Volt néhány tünetem, gyakran elbambultam, egyszer félrebeszéltem, amivel nagyon megijesztettem a szüleimet. Ezek után a Honvéd orvosa, Szilas Ádám javaslatára elkezdődtek a vizsgálatok, először epilepsziára gyanakodtak, majd egy MR-vizsgálaton megállapították, hogy egy tumor okozza a tüneteket. Igazából minden nagyon gyorsan történt, szinte fel sem fogtam az egészet. Emlékszem, vasárnap még játszottam az NB III-as csapatban, majd a meccs után hívott apukám, hogy hétfőn be kell mennem az Amerikai úti klinikára. Ott műtött meg Nagy Gábor doktor úr, de köszönettel tartozom Rozsdi Beáta főorvos asszonynak is. Utólag elmondhatom, minden nagyon jól alakult. A műtét előtt eléggé megijesztettek minket, főleg édesanyámat a lehetséges következményekkel, de szerencsére jó indulatú daganat volt. Három héttel a műtét után már iskolába jártam, hat hét múlva elkezdtem kocogni, fél évvel később fejvédőben már futballoztam is. Azt nem lehet tudni, hogy a tumor mitől alakult ki, és mivel nagyon jól sikerült a műtét, kicsi az esélye, hogy kiújul, a doktor úr elmondta, nem is szabad erre gondolni, szóval nem fog kiújulni. Túl vagyok rajta! A családomat jobban megviselték a történtek, de rengeteget segített, hogy lélekben végig mellettem álltak, édesapám, édesanyám és a húgom, aki a legnagyobb szurkolóm. És persze a Honvéd is mindenben támogatott.

– Hogyan értékeli az első két NB I-es meccsét? Mik a fő különbségek a korosztályos bajnokikhoz, vagy az NB III-hoz képest? Miben kell a legtöbbet fejlődnie?
– A Haladás ellen még engem is meglepett, hogy a kezdőcsapatba kerültem. Eredetileg szélső vagyok, de a csatár mögött játszottam. Elsőre furcsa volt, meg kellett szoknom a mozgásokat, de aztán egyre inkább belejöttem. A második meccsen egy sorral hátrébb, Djordje Kamber mellé álltam be, több védekező feladattal. Mindegy, hol kapok szerepet, csak játsszak. A meccsek gyorsabb gondolkodást igényelnek, egy-két érintőben folyik a játék. Mindenben fejlődnöm kell, a legtöbbet talán a fejjátékomban, illetve fizikailag.

– Említette az imént Kambert, és ott van elöl Davide Lanzafame. Ők, illetve a rutinosabb játékosok mennyire segítik a fiatalok beilleszkedését?
– Lanzafame az első meccs előtt külön odajött hozzám és elmondta, mire figyeljek, hogyan osszuk meg a feladatokat, és az idősebbek meccs közben is irányítanak, segítenek. Azt is elmondják, ha valamit rosszul csinálok, de nem bántóan, hanem normálisan, támogató szándékkal. A lényeg az, hogy minél jobban játsszak, lőjem a gólokat, és akkor gyorsan be tudok épülni a csapatba.

– Nem volt önben félsz, amikor nyáron csatlakozott az első kerethez, hiszen mégiscsak bajnokcsapatnak lett a tagja zöldfülűként?
– Az elején gondolkodtam rajta, hogyan fogad a csapat, mit szólnak a szurkolók, de ahogy bekerültem az első csapat közegébe, rögtön megértettem, miért lett bajnok ez a társaság. Olyan összetartó, egymást mindenben segítő, támogató közösségről van szó, amely bármire képes lehet. Látszott legutóbb a Diósgyőr ellen is, mekkora tartás van a csapatban. Tíz emberrel meg tudtuk fordítani a mérkőzést és a kilencvenhatodik percben kapott góllal lett kettő-kettő.

– Bár Marco Rossinál az NB I-ben még nem szerepelt, csak edzéseken vett részt, mennyiben volt ő másabb, mint az új, holland edző, miben tér el a két szakember munkája?
– Most talán még több támadásra, labdabirtoklásra törekszünk. Rossi szigorúbb volt a taktikát, a szerepeket illetően. Persze egymás tisztelete és a kellő fegyelem Van der Meernél is megvan, de ő a futball játékosabb oldalára helyezi a hangsúlyt.

– Nagyjából ez az olasz és a holland stílus különbsége. De lesz-e különbség az eredményességben?
– Ma már mindenki a bajnoki címben gondolkodik, remélem, ismét közel leszünk hozzá. Az előző szezon elején még senki sem gondolta volna, hogy harcban lehet a Honvéd az aranyéremért, de aztán a klubon belül mindenki egyre jobban elhitte, a csapat elkezdett küzdeni érte és meglett az eredménye.

– Igen, a Honvéd nagy küzdő! Ezért is jól illeszkedhet a csapatba az ön személyisége. Mit gondol, a története, az, ahogy szembenézett a nehézségekkel és leküzdte őket, szolgálhat példaként más, ugyancsak az NB I-be vágyó fiatalok számára?
– Remélem, hogy igen. Bízom benne, hogy táplálkozni tudnak a történetemből. Nem volt egyszerű időszak az életemben, amikor közölték, hogy mi a bajom, de végig hittem benne, hogy legyőzöm a nehézségeket. Ahogy az elején is említettem, szerencse és sok munka. A szerencse megvolt, mert nem győzöm hangsúlyozni, milyen sokat számít a szerető, támogató család. Innen már csak felfelé vezethet az út. Rajtam múlik, ezért fogok dolgozni.

A LEGJOBB BARÁT

Pikáns helyzet, hogy Herjeczki Kristófnak a csapatba kerülésért éppen Tömösvári Bálinttal kell megküzdenie, aki hozzá hasonlóan szélső, és akivel évekig együtt játszottak a Honvéd utánpótlásában. A DVTK elleni meccsen éppen egymást váltották. „Tömösvári Bálint az egyik legjobb barátom, nem tekintünk riválisként egymásra. Ezzel együtt az természetes, hogy amelyikünk jobb teljesítményt nyújt, az játszik majd. Mindenkinek az a célja, hogy minél több időt töltsön a pályán, és minél többször a kezdőcsapat tagjaként.”

FRADIBÓL A HONVÉDBA

Herjeczki Kristóf kölyökként a Fradiban kezdett el futballozni, de az MLSZ adatbázisa szerint már mint Honvéd-játékos játszotta a legtöbb meccsét. 202 mérkőzés és 124 gól szerepel a neve mellett. A felnőttek között az NB I-ben két mérkőzésen játszott, az NB III-ban 30 találkozón szerepelt, ezeken négy gólt szerzett (mind a négyet a legutóbbi idényben).

„A Ferencvárosban kezdtem el futballozni. Hét évet játszottam a Fradinál, mielőtt a 2009–2010-es szezonban Salkovics Gábor hívására a Honvédhoz igazoltam. Akkor úgy éreztük édesapámmal, hogy új impulzusokra, környezetváltásra van szükségem. Azóta vagyok a Honvédban, és utólag nagyon jó döntésnek bizonyult a váltás. Lehet látni, hogy milyen sok akadémista mutatkozik be az első csapatban.”

IDÁIG JUTOTTAK

2013-ban az alább olvasható játékoskerettel vett részt a Honvéd U15-ös csapata a ljubljanai Nike Premier Kupán. A tizenhatos keretből azóta két játékosnak sikerült bemutatkoznia az NB I-ben, Herjeczki Krisófnak és Tömösvári Bálintnak. Bíró Bence három évvel ezelőtt Portugáliába, a Vitória Guimaraes utánpótlásába szerződött.  A két kapus, Orgován László (Soroksár) és Vajda Dániel (Dorog) az NB II-ben futballozhat az új idényben, ahogy Zahorán Balázsnak (Békéscsaba) is meg lehet erre az esélye. A többiek nagy része a Honvéd II, vagy más NB III-as csapat keretének a tagja, illetve van olyan fiatal is, aki már felhagyott a futballal.

Honvéd U15, 2013, Nike Premier Kupa

Orgován László, Vajda Dániel – kapusok, Abért Bence, Bíró Ákos, Bíró Bence, Bodrogi János, Czeglédy Levente, Gergényi Bence, Hegedűs Tamás, Herjeczki Kristóf, Király Ákos, Nemes Barna, Soós Dávid, Tömösvári Bálint, Váczi Dániel, Zahorán Balázs – mezőnyjátékosok

 

Forrás: Nemzeti Sport Online  - Pór Károly


honvéd tv

Budapest Honvéd Youtube csatorna
Búcsú a Bozsik stadiontól - kattintson a lejátszáshoz!
Kattints ide a Honvéd TV legfrissebb adásaiért!
Budapest Honvéd klubkártya kiváltás
Adója 1%-val támogassa a kispesti utánpótlást!

Fotók

tovább a fotógalériákhoz!