aktuális híreink

A bajnoki cím kötelez!

Lapszemle

2017-08-23 14:53:04

A tizedik éve játszik Kispesten a középpályás, aki nagy pofonokat kapott az élettől, és most már kétszer is meggondolja, hogyan cselekszik bizonyos helyzetekben.

Amikor nekivágtak a nyári felkészülésnek, gondolta volna, hogy augusztus végéhez közeledve ugyanott állnak majd a tabellán, ahol az előző idényt zártak?

Hogy őszinte legyek, nem számítottam erre – felelte a bajnoki címvédő Bp. Honvéd két keddi edzése között Nagy Gergő. – Abban bíztam, hogy tűzközelben leszünk, de arra nem vettem volna mérget, hogy listavezetők leszünk.

Miért volt ennyire borúlátó?

Azért pesszimista nem voltam. Csak az volt bennem, hogy a Marco Rossit váltó Erik van der Meerrel össze kell csiszolódnunk, és nem tudhattam, hogy az „átállás” mennyi időt vesz igénybe. Ma már megállapítható, hogy gyorsabban egymásra találtunk a vártnál. Az edzőnk egyhamar meggyőződhetett arról, hogy egy jó közösségbe csöppent, ha szabad így fogalmaznom, nincs nehéz dolga velünk.

Kívülről úgy fest, nemcsak a csapat alkalmazkodik hozzá, hanem ő is a csapathoz.

Ez így igaz. Noha van, amit változtatni szeretne a korábbiakhoz képest, ha azzal szembesül, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, nem sürgeti a folyamatot. Minden részletre ügyel, sokat követel tőlünk, de sokat is kapunk tőle. Mondhatom, mára kialakult a kölcsönös bizalom.

Az aranyéremmel a nyakukban úgy nyilatkoztak, sejtésük sincs arról, mikorra fogják fel, hogy huszonnégy év elteltével bajnok lett a Honvéd. Mostanra tudatosult önökben, mit vittek véghez?

Érdekes ez. Amikor a kéthetes szünet után visszajöttünk, és elkezdtünk edzeni, arról beszélgettünk egymás között, hogy egyikünkben sincs meg az az érzés, hogy hűha, mi vagyunk a bajnokok! Valahogy hiányzott az eufórikus hangulat az öltözőből. Aztán jött a Hapoel Beer-Seva elleni BL-párharc, a Haladás elleni bajnoki nyitány, majd szép lassan a többi meccs, és azt vettük észre magunkon, hogy egészséges önbizalommal, a győztesekre jellemző mentalitással felvértezve megyünk ki a pályára. Félreértés ne essék, egyikünk sem esett át a ló túlsó oldalára, továbbra is tudjuk, hol a helyünk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a bajnoki cím kötelez. Arról nem szólva, hogy amikor kivonulunk egy-egy meccsre, szurkolóink a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” rigmussal fogadnak bennünket – ha netán elfelejtenénk, kik vagyunk, ők emlékeztetnek rá minket.

Kapusuk, Gróf Dávid kijelentette, az ismétlés a cél.

Dávid vagány srác… Amúgy igaza van, így kell hozzáállni, természetesen én is azt remélem, hogy a Honvéd következő aranyérmére csupán egy évet kell várni. Mi több, én a Magyar Kupa győztesének járó serleget is boldogan a magasba emelném. Nyolc esztendő telt el a legutóbbi kupadiadal óta, azt én a Magyar Futball Akadémia növendékeként, ha úgy tetszik, drukkerként éltem meg. Vágyom arra, hogy játékosként is megadasson nekem ez az élmény. Jóllehet tudom, nincs könnyű dolgunk. Egy éve még mi voltunk a sötét lovak, ma már mindenki minket akar legyőzni. Amíg tavaly még úgy álltak hozzánk a riválisok, hogy itt vannak a kispestek, küzdenek is becsülettel, ám a végén úgyis elbuknak, idén már azt érezzük, hogy kettőzött erővel harcolnak ellenünk. Ez persze így van rendjén, mi is felvesszük a kesztyűt.

Ahogy beszélgetünk, az a benyomásom, leginkább a mentalitásban keresendő a kispesti sikerek titka.

Nem téved. Olyan futballisták alkotják ezt a gárdát, akik képesek az utolsó vérig egymásért küzdeni. Semmit nem kaptunk ingyen, mindenki mélyről kapaszkodott vissza, nincs olyan köztünk, aki ne élt meg volna rossz napokat a karrierje során. Az öltözőben senki nem bomlasztja a közösséget, mindannyian egy irányba húzunk. A bajnokság megnyerésében kulcsszerepe volt Marco Rossinak, aki a pályán és azon kívül is rengeteget tett értünk, Erik van der Meer pedig ezen az úton visz bennünket tovább. Azt hangoztatja, hogy még egyszer meg tudjuk csinálni, és mi el is hisszük.

Ezért is nyerhetik meg a mezőkövesdi meccset a kilencvennegyedik percben?

Ezért is, igen. Ha visszanézzük az eddigi mérkőzéseinket, látható, hogy hektikus csatákat vívunk, de a legtöbből mi jövünk ki győztesen. Minden helyzetből képesek vagyunk felállni, a Diósgyőr ellen, például, miattam került emberhátrányba a csapat, mégis megfordította az állást, kár, hogy a kilencvenötödik percben egyenlített az ellenfél. Egy héttel később a Balmazújváros ellen már úgy végeztünk kettő kettőre, hogy a hajrában mi játszottunk emberelőnyben, ugyanakkor bármennyire is fájó volt az a döntetlen, attól sem törtünk meg. Azóta három meccset nyertünk meg – ha nem is világklasszis produkcióval, de a már említett szemléletnek, valamint a szurkolóinknak köszönhetően. Hihetetlen, milyen támogatást kapunk tőlük. Amikor egyenlített a Mezőkövesd, rátettek még egy lapáttal, állítom, a győztes gólunkat ők énekelték be.

A jegyzőkönyvben Kadima Kabangu szerepel gólszerzőként…

Némelyek azt hitték, hogy a fejesét követően az oldalhálóban kötött ki a labda, én azonban jó szögben álltam, egyből láttam, hogy oda ment, ahova kell. Egyedül azt nem értettem, hogy az első bajnoki gólját a lehető legjobbkor elérő „Dark” miért ünnepel lecövekelve. A helyében én kifutottam volna az M3-asig és vissza… Aztán érkezett Davide Lanzafame, és gólöröm gyanánt rásózott három akkorát, hogy sokkot kaptam. Hiába, Davide már csak ilyen, elképesztő, mennyire hajtja a győzni akarás. A legjobb az egészben, hogy ez átragad a többiekre is.

Ezzel magyarázható a Diósgyőr elleni piros lapja is?

Arra nem keresek mentséget. Pályafutásom során két dolgot akartam elkerülni. Az egyik, hogy ne állítsanak ki, a másik, hogy ne okozzak súlyos sérülést senkinek. Ehhez képest, ahogy letöltöttem a piros lapért járó egymeccses eltiltást, Felcsúton eltörtem szegény Radó Andris barátom bokáját. Nem akartam, persze, hogy nem akartam, szerencsétlen mozdulat volt, ám iszonyatosan bántott. Rövid időn belül két nagy pofont kaptam az élettől, mára úgy-ahogy túl vagyok rajta, de most már kétszer is meggondolom, hogyan cselekszem bizonyos szituációkban. Más kérdés, hogy a futballban nem mindig szabad gondolkodni.

Ha helytálló az értesülés, nemrég nagy megtiszteltetés érte: megválasztották csapatkapitány-helyettesnek.

Még az Újpest elleni mérkőzést megelőző napokban történt, hogy Erik van der Meer bejött az öltözőbe, és közölte, hogy Djordje Kamber személyében van egy remek kapitánya a csapatnak, helyettese azonban nincs, úgyhogy egy papírra mindenki írja fel annak a nevét, akit megfelelőnek tart erre a posztra. Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy a legtöbben engem tiszteltek meg a bizalmukkal. Amennyire jólesett, annyira meglepett, mert akadnak azért nálam karakteresebb figurák is Kispesten. Akik rám voksoltak, meglehet, azt díjazták, hogy tíz éve vagyok a Honvédnál, és immáron hetedik éve tartozom a felnőtt kerethez.

Elárulja, ön kire szavazott?

Baráth Botondra. Neki is legalább annyit jelent ez a csapat, mint nekem.

Szombaton a Debrecent fogadják. Beugrik olykor, hogy májusban öt kettőre győztek a Nagyerdei Stadionban?

Naná, hogy beugrik! Csodás emlék az a találkozó is, annak megnyerésével tettük meg az utolsó előtti lépést a bajnoki cím felé. Sőt aznap este néhány percig bajnoknak is érezhettük magunkat, hiszen a Fradi vezetett a Videoton ellen, ám a sors végül úgy akarta, hogy Kispesten dőljön el minden. Utólag persze nem baj, hogy így alakult… A szóban forgó meccs viszont már a múlté, a három hónappal ezelőtti Debrecent össze sem lehet hasonlítani a mostanival.

No és az augusztusi Honvéd mennyiben különbözik a májusitól?

A keretben voltak kisebb-nagyobb változások, értékes emberek távoztak, de az eredmények azt mutatják, tudtuk pótolni őket. Az mindenesetre örömteli, hogy a bajnokcsapat magja megmaradt. Mint ahogyan az is, hogy felemelő érzés Kispesten futballozni.

 

Helye van a pályán!

Nagy Gergő az előző idényben nem számított alapembernek Marco Rossinál, tizenkétszer kezdőként, hétszer csereként jutott szóhoz. Erik van der Meer érkezésével változott a helyzet, a 24 éves fedezet csak a Balmazújváros ellen nem lépett pályára – eltiltása miatt.

„Tavaly az úgynevezett fiatalszabály is szerepet játszott abban, hogy kevesebb játéklehetőséget kaptam, hiszen Gazdag Dániel és Koszta Márk is a középpályán érzi jól magát, de nem akarok e mögé bújni – fogalmazott a csapatkapitány-helyettes. – Idén egyelőre egy fiatallal játszunk, ráadásul a posztomon bevethető »Gazdi« és Pölöskei Zsolt sérüléssel küzd, így a vezetőedzőnk nemigen tud variálni. Annak persze örülök, hogy sok időt töltök a pályán, igyekszem bizonyítani, hogy helyem van a csapatban.”

 

Forrás: Nemzeti Sport, Pietsch Tibor


honvéd tv

Budapest Honvéd Youtube csatorna
Honvéd TV | Csapatépítő Teqball bajnokság - kattintson a lejátszáshoz!
Kattints ide a Honvéd TV legfrissebb adásaiért!
Budapest Honvéd klubkártya kiváltás
Adója 1%-val támogassa a kispesti utánpótlást!

Fotók

tovább a fotógalériákhoz!