aktuális híreink

A KAC-pályától a Bozsik Stadionig – 1. rész

1986-ig mutatjuk be először a létesítmény történetét

2018-09-19 15:58:00

Szeptember 22-én szombaton kerül sor a Bozsik Stadion búcsúztatójára, amely apropóján bemutatjuk a stadion történetét, összeállításunk első részében a kezdetektől az 1986-ig terjedő időszakot idézzük fel.

Vajon 79, vagy 106 éves a kispesti pálya? Ha pusztán a helyrajzi számokat nézzük, akkor 79 éves, ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy a két pálya között mindössze 200 méter a távolság, akkor 106 éves a létesítmény. Olyan ez, mintha a Puskás Stadiont (Népstadion) a Szoborkertben építenék újjá. A két pálya históriája szorosan összefügg, a patinás, sok nagy csatát megért Bozsik Stadion történetét célszerű tehát egy 106 évvel ezelőtt eseménnyel kezdeni.

1912 novemberében Kispest községben öles falragaszok hirdették a Kispesti Athletikai Club pályanyitó mérkőzését. Az esemény jelentősége túlmutatott a sporton, a község hírnevének szempontjából kiemelkedő jelentősége volt a pályaavatásnak. 1912-ben három, sporttal kapcsolatos esemény hívta fel a figyelmet Kispestre. Mi volt ez a három esemény?

Április 8-án a Kispesti Athletikai Club első nemzetközi mérkőzése Brünnben, melyet a piros-feketék 2-1-re megnyertek. Prokopp Sándornak, a Kispesti MOVE sportlövőjének aranyérme a stockholmi olimpiai játékokon, majd decemberben a KAC-pálya avatása.

A KAC sporttelepe, a község által adományozott területen, a mecénások áldozatkészségének köszönhetően, a település határában épült fel. Gyűjtés indult a kispesti iparosság és kereskedők körében, és elsősorban Polacsek Ferenc szállodatulajdonos és Herbacsek Ferenc fakereskedő hathatós anyagi segítségével felépítették a sporttelepet. A nagy nap 1912. december elsején jött el, amikor a III. osztály éllovasát a Megyer SC-t fogadta a 2. helyen álló KAC. A nyitómeccset 2–0-ra a piros-feketék nyerték, és a mérkőzés után már ők voltak a listavezetők – végül a bajnokságot is megnyerték. Ezzel az eseménnyel a Sárkány utcai pálya bevonult a sporttörténelembe! Az igazsághoz tartozik, hogy kronológiailag ez a második meccs volt, ugyanis előtte a két klub második csapatai a Szövetségi-díjért játszottak. A két mérkőzést 60 filléres jeggyel lehetett megtekinteni.

Az első nagyobb átalakításra 1921 nyarán került sor, ekkor 1000 fő befogadására alkalmas vadonatúj fapadok kerültek a pálya mellé, ami azt jelentett, hogy a pálya befogadóképessége 6000 fős lett. Vízvezeték ugyan nem volt, ezért szivattyúval emelték a vizet a tartályba. A pálya mérete 110x62 méter volt. Az MLSZ I. osztályú pályának minősítette a KAC pályáját. A minősítés ellen a „szomszéd” Ferencváros emelte fel a hangját, mondván az öltözők szűkek, nincs világítás, a kerítés mögötti magaslatról ingyen nézhetik a meccset a „potyázók” és a beadvány hivatkozott egy régi szövetségi határozatra is, mely szerint senki sem kötelezhető Budapest területén kívüli játékra.

Már 1921-ben felmerült egy új pálya építése, ami aztán hosszú évekig téma volt, de csak 1939-ben valósult meg. A pálya terjeszkedésére nem nagyon volt mód, hiszen az egyik oldalán a Lipták-gyár, a másik oldalán a temető, míg mögötte az izraelita temető húzódott. A KAC kérvénye évek óta ott feküdt Kispest város tanácsánál, de mivel Kispest városának kisajátítási területe nem volt, a fővároshoz fordultak, hogy a Budapest–Szeged vasútvonal és a kispesti határ között fekvő mintegy 15 holdnyi területet engedje át sporttelep céljára. Egy másik lehetséges terület az Üllői útnak azon része volt, ahol a Budapestről kifelé haladó 50-es és 40-es villamos-kocsik útja elvált egymástól, azaz a mai Határ út. Ígéreten kívül azonban nem kapott egyebet a KAC, a rossz nyelvek azt sejtették, hogy egyes kluboknak nem állt érdekében az új KAC-pálya megépítése.

A Kispesti Atlétikai Club futballistái 1926-ban, a Magyar Kupa elnyerésével az ország élmezőnyébe kerültek. Igény volt arra, hogy egy nagyobb befogadóképességű tribün épüljön. Reznicsek Imrének, a KAC elnökének sikerült meggyőzni a város képviselőtestületének tagjait ennek megvalósítására.

A testület 500 millió koronát szavazott meg a nemes célra. A pályát az amatőr KAC és a profi Kispest FC mellett, még több kisebb kispesti csapat is használta. A városnak ezen a némileg még bővíthető területén kívül e célra semminemű más alkalmas területe nem volt. Bár egy kósza ötletként felvetődött a város belsejében levő Kossuth téren létesítendő pálya, de az eleve halálra ítélt ötlet volt a terület túlzsúfoltsága miatt.

1927 nyarán a város kiírta az építési pályázatot. Kispest helyettes polgármestere, Monda Sándor (korábban a KAC alelnöke, 1927-től a Kispest FC elnöke) nagy segítségére volt a tervnek, mindent megtett, hogy Kispest a kitűzött célját elérhesse. A teljesen modern tribünt az egykori kiváló futóbajnok, Benedek János tervei és személyes felügyelete mellett a Benedek és Stieber cég építette. A tribün 64 méter hosszú volt, 34 hatszemélyes páhollyal és 15 sor ülőhellyel, amely 2000 kényelmes ülőhelyet biztosított. A tribün kedvéért a temető felé eső kerítést kijjebb tolták s így a telep is megnagyobbodott. 1927. szeptember 11-én a Vasas ellen avatták fel a modernizált létesítményt. A kispesti és a Budapestről átrándult közönség csodálattal tekintett a pálya mellett emelkedő impozáns tribünre. A mérkőzést ünnepi aktus előzte meg. A pálya középén egybegyűlt játékosok előtt a Vasas elnöke tolmácsolta egyesülete üdvözletét és egy ezüstserleget nyújtott át a tribünt avató Kispest elnökségének. Az üdvözlő beszédre Kispest nevében Monda Sándor helyettes polgármester válaszolt, és selyemzászlóval viszonozta az ellenfél figyelmességét. A tribünavató mérkőzés 3000 főnyi közönsége 3–2-es kispesti győzelemnek örülhetett. A nagyobb mérkőzésekre, a teniszpályán felállítandó póttribünnel a nézőteret akár 9000 főre lehetett emelni.

1928 tavaszán szerződést írt alá az amatőr KAC és a profi KFC a pálya használatával kapcsolatban. A KAC heti két alkalommal edzés céljára átengedte a KFC számára a pályát. Rögzítették a KAC és a KFC mérkőzéseinek időpontját. A KFC átvállalta a KAC fennálló tartozásait, valamint az éves pályabérlet kifizetését. A KFC azt is vállalta, hogy a KAC mérkőzéseinek a rendezési költségeit (bíródíj, rendőrségi ügyelet, rendezői, plakát, és a jegyek költségei) állja, abban az esetben, ha egy napon van a mérkőzésük. A KFC hat páholyjegyet biztosított a KAC elnökének. A KFC továbbá köteles volt ugyanazokat a kedvezményeket nyújtani a KAC tagjainak, mint, amit saját tagjainak megadott. A KFC-nek kellett a pálya és a tribün tisztaságáról gondoskodni az edzések és a mérkőzések alatt. Ugyancsak a KFC feladta volt arra vigyázni, hogy az esetleges temetési szertartásokat ne zavarja semmi. Ha a KFC nem teljesítette volna a kötelezettségeit, akkor a KAC-nak jogában állt volna a pálya átadását megtagadni.

1928 nyarán megnagyobbították a pályát, nem kevesebb, mint 50 métert toldottak hozzá, míg oldalt, ahol a kispesti városi házak feküdtek, 10 méterrel lett nagyobb az állóhely. 1932 nyarán egy vihar leszakította a tribün tetejét. A bírósági szakértő megállapította, hogy az építkezéskor elmulasztották a szélvezető nyílások kivágását. Mivel az építő cég a békés kiegyezésre nem volt hajlandó, a Kispest vezetősége jogi úton volt kénytelen igényeit érvényesíteni. Kispest beperelte az építészt, míg a város elhatározta, hogy addig is sürgősen megcsináltatja a tribünt. Kispest város vállalta az építés költségeit, azzal a feltétellel, hogy amennyiben a pert a Kispest FC nyeri, úgy a város kapja majd a kártalanítást.

1933 szeptemberében elkészült a fatribün, azonban mindössze pár hónapig használhatta a kispesti közönség. 1934. május 6-án a Kispest–Attila bajnoki mérkőzés 57. percében kigyulladt a tribün. A tűz olyan rohamosan terjedt, hogy mire a tűzoltóság kivonult, az építmény a lángok martaléka lett. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A vizsgálat kiderítette, hogy a tragédiát a vendégszurkolók okozták, a gyújtogatás nyomán a fatribün 15 perc alatt teljesen leégett. Ezután újra felmerült az új pálya gondolata, melyre a kőbányai Vasgyár utcai vasúti megálló és a Kispest Lehel utca között fekvő területet szemelték ki. Ez a terület az egykori Autóbusz-pálya, a mai KÖKI területére esett volna. Nagy szükség volt az új pályára, a régin egyre kevesebb meccset játszottak. A Kispest az 1934–1935-ös bajnokságban a 11 hazai meccs helyett mindössze négyszer, az 1935–1936-os bajnokságban a 13 hazai meccs helyett hatszor, 1936–1937-es bajnokságban 13 hazai mérkőzés helyett ötször játszott Kispesten.

1938-ban kezdődött el az új stadion építése, amely 1939 februárjára készült el. A létesítmény vasbetonból épült tribünje 2000 néző befogadására volt alkalmas. A tribün alatt öltözők, hideg-meleg vizes zuhanyzók, irodák, gondnoki lakás és tornaterem lett kialakítva. Saját tornateremmel ebben az időben kevesen dicsekedhettek. A régi vendéglő is átkerült az új pályára. A játékteret pompás gyepszőnyeg borította. A kor minden igényét kielégítette az új kispesti stadion. Bár a kispesti közönség több edzőmeccsen is láthatta az új komplexumot, hivatalosan 1939. február 12-én a Nemzeti FC elleni bajnokin avatták fel a létesítményt. Apró szépséghiba, hogy a meccset 2–1-re elvesztette a Kispest. Az új stadion átadása után a 27 éves múlttal rendelkező régi sporttelep területét a kispesti temetőhöz csatolták, ahol később több egykori kispesti labdarúgó és vezető lett eltemetve. A régi pálya területén alussza örök álmát többek között Mayer Béla (a KAC alapító tagja, vezetője), Varga Péter (a KAC első válogatott játékosa), id. Puskás Ferenc (A KAC játékosa, majd edzője), Nemes József (a KAC válogatott játékosa), Bozsik István (Bozsik Cucu kapus bátyja), a Cserjés testvérek, dr. Farkas Mihály (a KFC elnöke), Knób Sándor dr. (a KAC alelnöke) és Szűcs Nándor (a KAC alelnöke).  

1939 nyarán a labdarúgás mellett más sportágak is helyet kaptak a sporttelepen, így például a pályát övező vörös salakos futópályát az atléták vették birtokukba, de még az is előfordult, hogy salakmotor versenyt rendeztek.

A II. világháború, mint mindenhol Kispesten is sok kárt okozott. Szinte a harcok befejezése után azonnal nekiláttak a stadion helyreállításának, de anyagiak híján ez nem ment gyorsan. Rendbe hozták a fedett lelátót, az öltözőket, és a temetőig terjedő területen új edzőpályát építettek. Jelentősebb átalakításra az ötvenes évek közepén került sor, aminek következtében az 1955-ös bajnokságot végig idegenben játszotta a csapat. A „hontalanság” ellenére Puskásék megnyerték a bajnokságo!

A stadion történetében az újabb mérföldkő 1967-ben következett be: május 20-án a Szombathelyi Haladás ellen, egy barátságos mérkőzésen avatták fel a villanyvilágítást. Ekkor a pálya 25 ezer néző befogadására volt alkalmas. Egy-egy füves, salakos és földes edzőpálya állt a csapat rendelkezésére. Csaknem 20 évvel később, 1986-ban végeztek legközelebb jelentős felújítást a pályán, ezért az 1985/86-os idényben egyetlen mérkőzését sem játszott a Honvéd Kispesten. Détáriék a nagy elődök példáját követve így is elhódították a bajnoki címet.

(folytatjuk)


honvéd tv

Budapest Honvéd Youtube csatorna
Búcsú a Bozsik stadiontól - kattintson a lejátszáshoz!
Kattints ide a Honvéd TV legfrissebb adásaiért!
Budapest Honvéd klubkártya kiváltás
Adója 1%-val támogassa a kispesti utánpótlást!

Fotók

tovább a fotógalériákhoz!