aktuális híreink

Hemingway a Sport Pluszban

„A stadion nem egy temető, sem az opera”

2018-05-04 14:34:00

Újabb cikke jelent meg George F. Hemingwaynek a Sport Plusz nevű hetilapban, ahol többek között a női labdarúgás kényszerhelyzetéről és az MLSZ költségvetési szokásairól is szót ejt.

"Mióta a magyar labdarúgással is foglalkozom, a Magyar Labdarúgó Szövetség mindig a támadások kereszttüzében állt. Néha teljesen megérdemelten, néha pedig érdemtelenül. Talán ezért is van az, hogy rendkívül nehéz a szervezetet olyan kívülről jövő változásokra rávenni, amelyek valóban előre vinnék a magyar labdarúgást. Egy szervezet, amely permanens védekező felállásban működik, természetéből adódóan csak nehezen enged külső nyomásnak. Ráadásul valószínűleg nehéz megemészteni az illetékeseknek, hogy sokak szemében a mohácsi csatától a zimbabwei éhínségig minden az MLSZ lelkén szárad. Ezért is szeretném előrebocsájtani, hogy a következő paragrafusokban leírtak az én álláspontom megjelenítései, és vannak olyan más hozzáértő emberek a magyar labdarúgásban, akiknek a meglátásai eltérhetnek az enyémtől. Viszont véleményem szerint egy pár változtatásra mindenképpen szükség lenne a fejlődéshez.

1. MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉS.

Kevés rosszabb, ördögtől való gyakorlat van a magyar labdarúgásban, mint az úgynevezett működési költségtérítés. Ez a gyakorlat futballjobbágyságba taszítja a fiatal labdarúgókat, megakadályozza fejlődésüket, és kifosztja a legjobb utánpótlás műhelyeket. Ennek a közbotránynak a lényege, hogy a világ minden részén megtalálható profi szerződés után járó kártalanításon kívül a fogadó egyesületnek akkor is fizetnie kell az előző egyesületnek, ha egy szerződés nélküli amatőr átiratkozik egy másik klubba. Mi ennek a negatív hungarikumnak az eredménye? Először is, a fiatal focista nem mehet választott klubjához, ha az nem tudja vagy akarja kifizetni ezt a teljesen irracionális sápot. Másodszor, azok a klubok tudják magukhoz szippantani a tehetségeket, ahol a legtöbb pénz, nem a legtöbb tudás vagy eredmény van. A működési költségtérítést helyeslők (ők azok, akik pénzt kapnak, vagy akik úgy ki vannak tömve pénzzel, hogy az összeg nem számít) azzal érvelnek, hogy a fogadó klub az előző klubnak kárpótlást fizet a gyerek ott töltött éveiért. A legtöbb esetben az egyetlen dolog, amit a fogadó klub kap, az tehetség. A nemzetközileg is elfogadott kártalanítási rendszer arra épül, hogy egy profi játékossá lett fiatal klubját megjutalmazzák. Itt erről szó sincs. Ráadásul nagyon sok „nevelő” klubnál a fiatal focista semmit sem kap. És a semmit azt tessék szó szerint érteni.

2. A TELEVÍZIÓ SZEREPE.

Sajnálatos módon a legutolsó televíziós szerződést az OTP Bank Liga televíziós közvetítési jogaira nem a klubok képviselői, hanem egyenesen a Magyar Labdarúgó Szövetség kötötte meg. Ezért akármilyen párbeszéd és információcsere is csak az MTVA és az MLSZ között létezik. De sötétben botorkálva, és a tények teljes ismerete nélkül is vannak bizonyos pontok, amelyek korrekcióért kiáltanak. Pár évvel ezelőttig a televízió hetenként 4-5-6 meccset közvetített. Most csak hetente két mérkőzés kerül a képernyőre. Amikor ez a csere megtörtént, sokan, többek között én is, támogattuk a változást. Abban a tévhitben éltünk, hogy a kevesebb sugárzott mérkőzés következtében több néző látogat majd a stadionokba. Közben egyre épültek, szépültek a stadionok, és ha akkori gondolatunk a helyes irányt képviselte volna, mára már látnánk az eredményt. Most már tudjuk, hogy a közvetítések inkább gerjesztik, mint csökkentik a stadionokban megjelenő nézők számát. Heti 5-6 mérkőzés közvetítése emelné, nem csökkentené a stadionok látogatottságát. Mikor lehetne közvetíteni ezeket a mérkőzéseket? Természetesen ehhez pontosan tudni kellene a televízió álláspontját, de pénteken egy, szombaton kettő-három, vasárnap kettő, vagy egy közvetítés akár hétfő este is nyugodtan beleférne. Amennyiben az MTVA csatornái nem tudnák az összes mérkőzést közvetíteni, a többi televíziós társaság szerintem sorban állna ezekért a fölöslegesnek tartott jogokért. De úgy gondolom, ha az MTVA korifeusai átgondolnák, ők közvetítenének. Akármelyik magyar NB I-es mérkőzés is több nézőt vonz, mint egy curling csata közvetítése, vagy két svéd közötti teniszviadal Madagaszkárról.

3. JÓTÉKONYSÁGI AKCIÓ, VAGY MANCI NÉNI TEMETÉSE?

A Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága milliókra bünteti a klubokat szurkolóik különböző megnyilvánulásaiért. A Fegyelmi Bizottság performanszának három műfaja van. Az első a rasszista, huhogós, antiszemita, cigányozó megnyilvánulások büntetése. Szerintem nincs olyan tisztességes, jó érzésű ember, aki ne értene egyet azzal, hogy ezeknek a megnyilvánulásoknak nincs helyük a stadionokban. A második azoknak a szitkozódásoknak, csúnya szavaknak a büntetése, amelyeknek semmiképpen sem szabadna elhangzani Manci néni temetésén. A stadion viszont sem egy temető, sem az opera. Ezek a büntetések fölöslegesek, csak vegzálják a szurkolókat, pénzt vonnak el a kluboktól, és a Fegyelmi Bizottság ellen fordítják a labdarúgásban tevékenykedő embereket. Az ellenfél, a játékvezető, vagy az MLSZ szidalmazása ősi hagyomány, és a Szövetség saját magát teszi nevetségessé ezzel a gyakorlattal. Tehát ennek a büntetésfajtának mennie kell. A harmadik fajta büntetés a pirotechnikai eszközök használatával van összefüggésben. Itt óvatosnak kell lennünk. Jelenleg sem a magyar, sem a nemzetközi labdarúgó szabályok nem engedik meg a pirotechnika használatát a mérkőzések ideje alatt. Kérnünk kell a hazai jogalkotókat, hogy bizonyos körülmények között, a megfelelő biztonsági intézkedések mellett ne tiltsák a pirotechnikát, legalább a mérkőzéseket megelőzően ne, és általában akkor sem, ha azt biztonságosan lehet alkalmazni. Amennyiben a nemzetközi gyakorlat miatt valamilyen módon ezt mégis szankcionálni kell, akkor lehet 10 000 vagy 20 000 forintos büntetéseket alkalmazni. Vélemé- nyem szerint, a Magyar Labdarúgó Szövetség szégyenére válik, hogy a Budapest Honvédot 1.2 millió forintra, egy másik csapatot pedig 1,5 millió forintra büntette ezért a közelmúltban. Ráadásul a Budapest Honvéd szurkolói csak a mérkőzés előtt, és nem a mérkőzés közben használtak pirotechnikai eszközöket. Sokan érdeklődnek, hogy vajon mire használja az MLSZ a büntetésekből befolyt összegeket. A szervezet többször közölte, hogy a pénzt jó célra költi, mert bajban lévő labdarúgók és visszavonult labdarúgók megsegítésére fordítja. E céllal nagyon nem lehet vitatkozni, de mióta elismerendő tevékenység az, ha más pénzével jótékonykodunk. Például az enyémmel.

4. A KÉNYSZER ÖRÖK BÁJA.

Az elmúlt évtizedekben világszerte óriási léptekkel fejlődött a női labdarúgás. Iskolák, családok, és a női labdarúgók is a nemzetközi focivilág résztvevői lettek. Magam is tapasztalhattam az Egyesült Államokban, hogy hány százezer fiatal lány ismerte meg, mint játékos, a foci varázsát. Mindez mindenféle kényszer nélkül történt. Senki sem kényszerítette a klubokat vagy a labdarúgással foglalkozó szervezeteket arra, hogy indítsanak női szakosztályokat és pénzt áldozzanak a női labdarúgás oltárán. Egészen addig, amíg a Magyar Labdarúgó Szövetség el nem határozta a női kényszerfoci szervezését. Talán azért, mert nem volt elég érdeklődés, talán azért, mert az MLSZ női labdarúgó programja nem eléggé attraktív, talán azért, mert a kényszer a legkönnyebb cselekvési forma, szeretett szövetségünk elhatározta, hogy kényszeríteni fogja a magyar élvonalbeli labdarúgóklubokat női és leány labdarúgó csapatok üzemeltetésére. Magyarán mondva minden NB I-es férfi csapatnak kötelező a női labdarúgást ily módon támogatni. Először egy, majd kettő, a következő szezonban már három korosztályban kell a kluboknak női csapatokat is működtetni. Látható, hogy ennek a követelménynek az erkölcsi alapja nulla, hiszen erőszakkal kényszeríteni, az egyesület létét fenyegetve egy elméletileg privát szervezetet, hogy működjön egy másik üzlet- ágban is, legalábbis erkölcstelen. Igaz, az MLSZ sütkérezhet a nemzetközi szövetségek elismerő napfényében, mint egy jófiú, de miért az én pénzemen? Az ilyen kényszerből, a célklub akarata ellenére kierőszakolt változások csak megvetést, a legminimálisabb kooperációt és örömtelen versenyeztetést jelentenek. A női futballt vagy valamilyen önkéntes alapokra kell fektetni, mint a férfi labdarúgást, vagy pénzügyileg megfelelően kompenzálni kell a megerőszakolt klubokat.

5. PROFIK ÉS AZ MLSZ.

A minap olvastam Csányi Sándor elnök úr hosszú és részletes interjúját az egyik sportlapban. Az MLSZ elnök, akinek 2010-es megválasztása a mai napig is a Szövetség legjobb döntésének bizonyult, érdekes és megfontolandó gondolatokat osztott meg az olvasókkal. Teljes egyetértésem egészen addig tartott, amíg egy olyan kijelentést tett, hogy „hát az MLSZ nagyon sokat tett a magyar labdarúgásért, most már itt az idő, hogy a klubok lépjenek”. Ezt még valahogy el is tudnám fogadni, ha a megjegyzés nem vonatkozna az OTP Bank Liga klubjaira is. Ugyanis csak az léphet, akinek lábai vannak. Tehát cselekvőképes. Amíg a világon mindenütt a tendencia az, hogy a profi klubok saját maguk által menedzselt ligákba tömörülnek, és a nemzeti szövetséggel való kapcsolatuk igencsak laza, addig Magyarországon 2015 óta pontosan ennek a folyamatnak a fordítottja zajlik. 2015 elejéig az MLSZ berkein belül működő NB I-es bizottság tett javaslatokat az elnökségnek, mely javaslatokat az elnökség majdnem kivétel nélkül elfogadott. A 2015 utáni időszakot viszont már az elnökségi vagy inkább adminisztrációi kézi vezérlés jellemzi. Véleményem szerint az NB I-es bizottság egyre inkább kezd hasonlítani egy impotens gittegyletre, mely csak olyan javaslatokat tud elfogadtatni az elnökséggel, melyet éppen az elnökség is szeretne. Közben az MLSZ az összes pénzügyi forrást is magához vonta, és az új licenc és pénzügyi követelmények segítségével az OTP Bank Liga csapatait gyakorlatilag bábokként irányítja. Ez a fajta felállás a modern kori sport biznisz és a tulajdonosok jogainak teljes megcsúfolása. Igaz, az NB I tizenkét csapata közül csak 3-4 csapat rendelkezik olyan fellelhető személlyel, aki tulajdonosnak mondható. Két lehetőség van a probléma megoldására. Az egyik az, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség visszaszolgáltatja a profi kluboknak az önállóságukat egy olyan csatornán keresztül, amely bírja a klubok támogatását és megbecsülését. A másik egy olyan önálló, az MLSZ-től nagyjából független liga, amelynek elsőrendű feladata a magyar profi labdarúgás fejlesztése lenne. Erre kevesebb lehetőséget látok addig, amíg az OTP Bank Liga csapatainak talán egyharmada van valós tulajdonosok kezében. Annak a futballkultúrának, amely 2010 előtt tetszhalott állapotban volt, felélesztéséhez ez is hozzátartozik. S akkor valóban el lehetne várni, hogy a klubok nagyobb mértékben járuljanak hozzá a magyar futball felemelkedéséhez.

6. AZ UTÁNPÓTLÁS, MINT A JÖVŐ ZÁLOGA.

Kevés fontosabb teendője lehet egy feltörekvő futball-országnak, mint az utánpótlás fejlesztése. A Magyar Labdarúgó Szövetség nagyon sokat tett, hogy ez a folyamat jó irányba haladjon. Természetesen nem mindig minden sikerül tökéletesre. Pár évvel ezelőtt a Szövetség elhatározta utánpótlás központok létesítését. Ezen utánpótlás központok alá rendelte a környezetükben lévő utánpótlás fejlesztő klubokat. A cél evidens volt: a szakmai munka fejlesztése és tovább erősítése. A kísérlet egy része sajnos célt tévesztett. Ma Magyarországon mindössze 3-5 olyan nemzetközi szinten is elfogadható utánpótlásműhely működik, amely képes jelentős mértékben hozzájárulni a hozzá beosztott nevelő klubok és az ott edződő gyerekek fejlődéséhez. Az MLSZ által kifejlesztett struktúra sajnálatos módon felhígította a források hasznosságának intenzitását. A 6 éves kortól legalább 18 éves korig tartó képzést úgy kell elképzelni, mint egy szabályos piramist. Véleményem szerint ebben a rendszerben most sok a törzsfőnök és kevés az indián. Ráadásul a több piramis és a Magyarországon mindenki által kedvelt egyenlősdi révén azok a műhelyek, ahol több pénzzel többet tudnának tenni és elérni, kevesebbet tesznek és kevesebbet érnek el, míg a felhígított rendszer kedvezményezettjeinek eredményei nem feltétlenül tükrözik a kapott pénzügyi és szakmai segítség nagyságát. Ez egy alapvetően jó rendszer, aminek a konszolidációja jóval több eredményt hozhatna a megmaradó 3-5 akadémiai központ segítségével. Azok közé tartozom, akik nagyon hisznek a magyar labdarúgás fejlődésében, feltámadásában, és abban, hogy tisztességgel és kemény munkával a hazai foci jövője derűs. Az infrastruktúrában, a játékosok számában, az edzők képzésében, a klubok hozzáállásában 2010 óta óriási fejlődés érezhető a hazai futballban. Rendszerünk legnagyobb hibája, talán jobb lenne azt mondani, hogy a mi legnagyobb hibánk az, hogy kudarcként vagy szégyenként éljük meg, amikor egy-egy elhibázott döntést korrigálnunk kell. Pedig a beismerés az egyik legfontosabb erény, mert a jó útra térés első lépése. A magyar labdarúgás pedig nem engedheti meg magának, hogy dacból vagy büszkeségből a fejlődés akármelyik aspektusában tévúton maradjon."


honvéd tv

Budapest Honvéd Youtube csatorna
HEMI CHAT - kattintson a lejátszáshoz!
Kattints ide a Honvéd TV legfrissebb adásaiért!
Budapest Honvéd klubkártya kiváltás
Adója 1%-val támogassa a kispesti utánpótlást!

Fotók

tovább a fotógalériákhoz!