aktuális híreink

Itthon is meg akarja mutatni, hogy jó futballista

Vadócz Krisztián szerint teljesen normális, hogy mindenki azt várja, hogy bizonyítson.

2018-07-05 22:04:00

Bő egy hete beszélgettünk annak kapcsán, hogy a Honvéddal készül, de akkor arról volt szó, hogy majd újra külföldön folytatja.

Akkor még senki sem tudta, hogy van ilyen verzió. Még én, illetve a Honvéd sem – jegyezte meg mosolyogva a 42-szeres válogatott, nevelőegyesületéhez, a Honvédhoz 13 év után visszatérő Vadócz Krisztián. – Az évek során mindig egy kicsivel közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, aztán most van egy nemes feladat, a nemzetközi kupában kéne haladni egy-két kört, hogy ne csak a Honvédról, hanem a magyar futballról is jókat mondjanak, így tud a labdarúgásunk közelebb kerülni a nemzetközi mezőnyhöz, ez egy kihívás számomra is.

Miért döntött végül úgy, hogy itthon marad és a Honvédnál folytatja pályafutását?

Jó kérdés, mert én nagyon külföldpárti vagyok, s ez még később is alakulhat úgy, hogy légiós leszek. Tizenhárom évet szerepeltem külföldön, nem gondolom, hogy ez az igazolás elvágta volna annak a lehetőségét, hogy játsszak még külföldön. Legalábbis a terveimben nem úgy van. Sokat hallom mostanában itthon, hogy az én koromban már ne akarjon sokat az ember, azonban ez a szerződés nem egy hattyúdal, még sok év áll előttem.

Most mégis úgy határozott, hogy Magyarországon játszik a jövőben.

Jólesett, hogy a nyár elején hosszú idő után meghívtak a válogatottba és ahogy mondtam korábban, sajnáltam, hogy Magyarországon régen hallottak felőlem, s ez a vonal most erősebben élt bennem. Jó érzés volt a válogatott meghívó, amire rátett a minden nyáron előbújó honvédos nosztalgia, és valószínűleg ezek az impulzusok is számítottak a döntésemben, hogy megmutassam Magyarországon is, hogy mire vagyok képes. Talán segít nekem is, hogy a válogatottnál új kapitány van, s mi kispestiek tudjuk a legjobban, hogy ki az új szakvezető. De nem is akarok ennyire előre szaladni, de a válogatott szereplés is része a fejemben lévő nagy képnek. Szeretném megmutatni itthon, hogy jó játékos vagyok.

Egyébként is, de ez a mondat után végképp sokat várnak majd öntől.

Ha nem ismerném magamat, azt mondanám, óriási a nyomás, de csak jól kell játszani, ennyi az egész. A hosszú évek alatt magasabb nívójú bajnokságokban szerepeltem, teljesen normális, hogy mindenki úgy tekint rám, hogy bizonyítanom kell. A Honvéd fiatal játékosain is érzem, várják tőlem, hogy valami történjen. A posztomból adódóan nem az a futballista vagyok, aki végigcselezi a pályát és óriási cirkusz lesz körülötte, de szerintem majd lehet látni a középpályán, hogy én ott vagyok és fontos szerepet töltök be. Számomra az lenne az előnyösebb, ha támadóbb szerepkörben kapnék lehetőséget, viszont mivel most átalakult a keret, elképzelhető, hogy az első számú feladatom az lesz, hogy biztonságot, stabilitást adjak a csapatnak. És ha van stabilitás, akkor lesz eredmény is. Jobban is szeretek olyan csapatban szerepelni, ami mindig hozza az alapot, a jó játékot, és ha rossz napja van, akkor nyer az ellenfél. De ne legyen sokszor rossz nap, mert akkor az egy rossz csapat és nem elég jók a játékosok. Ha jók lesznek az eredmények, akkor úgyis azt mondják majd, hogy jó futballista vagyok. Ezt mondatja velem a hosszú évek tapasztalata. Nekem is érdekem, hogy a csapat jó legyen.

Említette, hogy nem kapkod, nem izgul, de azért mégis megnyugtató lehet, hogy eldőlt a sorsa.

Tényleg nem izgulok, úgyis mindig történnek valahogy a dolgok. Játékosként természetesen azt szeretem, amikor nem az asztalnál malmozunk, hanem amikor odatesznek a pályára és jön az ellenfél. Most jön az én időszakom!

Két hete készül együtt a csapattal, ismeri már a keretet, mire lehet képes a Honvéd?

Az akadémia évről évre termeli a fiatalokat, erre büszke lehet a klub. Ugyan nem az a korosztály vagyok, de örülök, amikor friss, újhullámos embereket látok, mert ők is hozzá tudnak tenni a csapat játékához. Rengeteg új arc van, mindenki bizonyítani akar a kerettagok közül, tőlünk függ, hogy ez miként sül el. Kontrollálni kell ezeket az energiákat. Neveztek engem mindennek, tősgyökeres honvédosnak például, hogy mást ne is mondjak, de azért vannak itt a keretben olyanok, akik nálam többet szolgáltak a Honvéd kötelékében, ők jelentik az állandóságot, például Nagy Geri, vagy Baráth Boti. Itt ők azok, akik tudják az irányokat. Nem kell messzire menni, nemrég volt egy bajnoki cím, s bár most sem hiszi el mindenki, de az a bajnoki cím megvan, elő kell venni a tudatosságot, az egymásba vetett bizalmat, és legyen ott mindenkiben az elvárás, hogy a Honvéd majdnem minden évben nemzetközi porondon szerepel, illetve dobogóközelben végez. Egymásra vagyunk utalva, vannak nálunk jobb lehetőségekkel bíró csapatok, de valahogy a Honvéd mindig ott van a mezőny első részében, jó lenne ezt a sorozatot folytatni.

Milyen érzés lesz újra Honvéd-mezben játszani?

A játékoskijáró a régi, a korzóról ugyanúgy lesznek majd bekiabálások, várom, hogy jöjjenek a régi hangok. Sokszor volt külföldön is olyan, hogy arra tévedtek a Honvéd szurkolók, vagy magyarok voltak, és kiabálták, hogy hajrá, Honvéd. Akárhol van az ember a világban, megmaradnak a kispesti érzések, én honvédos vagyok, ezt tudja rólam mindenki. Viszont nem az a lényeg, hogy én hogyan érzem magam, nekem az lesz a fontos, hogy milyen játékosnak látnak majd. Ekörül forog az agyam, meg kell mutatnom, hogy jó futballista vagyok. Akkor majd kiabálják, hogy „hajrá, Kispest”, vagy „gyerünk, Vadócz”. A tizenhárom év alatt belém ivódott az eredménycentrikusság, ha lesznek sikerek, akkor lesznek dalok, éltetnek majd a drukkerek. Számomra az a fontos, hogy jól szerepeljek, hozzá tudjak tenni a játékhoz és akkor sikeres lesz a Honvéd.


honvéd tv

Budapest Honvéd Youtube csatorna
Búcsú a Bozsik stadiontól - kattintson a lejátszáshoz!
Kattints ide a Honvéd TV legfrissebb adásaiért!
Budapest Honvéd klubkártya kiváltás
Adója 1%-val támogassa a kispesti utánpótlást!

Fotók

tovább a fotógalériákhoz!