Hazai pályán kezdi az új idényt csapatunk, a DVSC elleni rajt előtt Horváth Ferenc vezetőedzővel beszélgettünk az előttünk álló kihívásokról, a felkészülésről és az előző szezon terhéről.

Szombaton a Bozsik Arénában a DVSC ellen indítja a 2021/2022-es szezont a Budapest Honvéd. Héthetes felkészülés, kemény edzések, felkészülési meccsek, közös programok – tartalmas időszak volt, ilyenkor azt érzi az edző, hogy minden rendben?

Inkább úgy mondanám, hogy bizakodó az ember, de benne van a félsz is, hogy mi van, ha esetleg valami nem sikerült jól. Abban viszont biztos vagyok, hogy tisztességesen dolgoztunk nyáron, felkészültünk sok lehetőségre, hogy mi történhet velünk a bajnokságban, olyat azonban sose lehet mondani, hogy teljesen kész egy csapat. Mindig van hová fejlődni, de amit elvégeztünk, az a meló rendben volt.

Milyen állapotban, milyen formában vannak a srácok?

Jó állapotban vagyunk, nagy segítség, hogy nulláról indulunk, nincs rajtunk az a fék, amit tavasszal jelentett a folyamatos kiesésveszély. Gyakorlatilag ez a legnagyobb erősítés, hogy tiszta lappal léphetünk pályára, mindenki egyforma helyről indul.

Izgalom, várakozás, feszültség?

Feszültség, azt érzem a srácokon és magamon is. Hiszen hiába a tiszta lap, azért a felkészülés során sokáig cipeltük magunkkal az előző idény terhét. Például, ha bizonytalan helyzetbe kerül a csapat, akkor előfordul, hogy visszahőkölünk. Nagyon jót tenne egy győzelem szombaton, hogy tényleg elfelejtsük ezt az egészet. Bevallom, azt hittem, könnyebben túlleszünk rajta, de a fejekből nem lehet teljesen kitörölni. De ahogy említettem, erre megvan a gyógyír: győzni kell szombaton, és akkor onnantól kezdve a sikerélménnyel mehetnénk tovább. Ha lendületet szerzünk a rajtnál, az rengeteget jelentene, ne felejtsük el, hogy az előző idényben nem volt kétmeccses győzelmi sorozatunk sem. Most nagyot dobna a csapat hangulatán a sikeres kezdés.

Végre lesz hazai pályánk, visszatérhetünk a Bozsik Arénába, ez mennyit számíthat?

Láttuk, hogy gyönyörű a stadion, volt már ott edzésünk, játszottunk a Villarreal ellen, kezdjük szép lassan belakni. Még nincs meg a komfortérzet, de idővel meglesz, ezen is segítenének a sikerek, győzelmek esetén sokkal gyorsabban be tudnánk lakni a stadiont, és szeretnénk, hogy valódi oroszlánbarlang legyen, ahová nem szívesen jönnek az ellenfelek.

Öt játékos (Szappanos Péter, Nono, Dusan Pantelic, Talys Oliveira és Nenad Lukics) érkezett, mennyire sikerült őket beépíteni a csapatba?

Szappanos Péter és Nono korábban jött, ők fontos tagjai a Honvédnak, sikerült megtalálni a helyüket, jól beilleszkedtek. A később érkezőknél még időre van szükség, ez természetes folyamat, megfelelő erőbe, formába kell hozni őket. Ne felejtsük, egészen más, ha valaki csapattal, vagy éppen egyénileg edz, ezt a feladatot is megoldjuk.

Említetted az előző szezon mentális terhét, a fizikai és a taktikai felkészítés mellett mennyit kell foglalkozni a lelkekkel?

Ez egy mélyreható élmény volt, de azért mégiscsak férfiak vagyunk, profi sportolók, úgyhogy nem szabad hátranézni! Mindenkinek azzal kell foglalkoznia, ami éppen az előtte álló feladat. Nem is azért beszéltem erről, mert takarózni szeretnék vele, ezt is meg kell oldanunk. És ha tényleg jól sikerülnek a meccsek az elején, akkor elfelejthetjük ezeket a dolgokat.

Jelenthet-e könnyebbséget, magabiztosságot, hogy ugyanazzal az edzői stábbal kezdjük a szezont, amellyel befejeztük, számít ez a fajta folytonosság?

Megismertük egymást, én is srácokat, ők is tudják, én mit szeretnék tőlük, szóval ez segítség, de ez egyébként egy örökös húzd meg, ereszd meg mindkét oldalról, folyamatosan dolgozunk ezen.

Az előző idény rajtjánál nagy célokat tűztünk ki, aztán az lett a vége, ami… Most hogyan látod az új idényt?

Tűzzünk ki kicsi célokat, meccsről meccsre, és majd végül jussunk messzire. A játékoskeret alapján az első hat lehet a reális cél, ezt kell a pályán bizonyítanunk.