Kevés ember mondhatja el magáról, hogy egy egyesülethez, legyen az a sport vagy a kultúra területén, ennyire szoros és tradicionális kötelék fűzi. Az én történetem a Honvéddal akkor kezdődött, amikor még a „Honvéd SE” gondolatban sem létezett, a ’40-es évek közepén. A Puskás és Bozsik fémjelezte Kispest Tokajban játszott egy mérkőzést, amit Nagyapám a helyszínen nézett végig és elvarázsolták a látottak. Innen datálódik a családom kötődése, az én személyes kapcsolatom a klubbal azonban 1991-ben, a Dózsa György úti Honvéd kosárlabda pályán kezdődött, majd nem sokkal később a Bozsik Stadion lelátóján teljesedett ki.
A szüleimről a meccsre járás tekintetében 1997-ben váltam le, ettől kezdve minden mérkőzésen igyekeztem jelen lenni, időt, energiát, pénzt és emberi kapcsolatokat nem kímélve. Magával ragadott a miliő, az egymáshoz tartozás, a bajtársiasság érzése. Ha megkérdezi valaki, hogy mire vagyok büszke az életben, akkor családom mellett azonnal eszembe jut a „Kispest-Honvéd” mellett álló közösség, aminek lassan 25 éve tagja lehetek. Egy olyan összetartó, Magyarországon egyedülálló baráti alapokon nyugvó szurkolótábor, amely tűzön-vízen át kiáll szeretett csapata mellett és mindenhova elkíséri. Ha a szükség úgy hozza a csapat megmentéséért száll harcba, ha kell a húszszoros túlerőben lévő ellenfélnél hangosabb egy arénában. Ezek ismeretében, talán mondanom sem kell, hogy a két fiam elsősorban nem a lakcímkártyája miatt „kispesti”, születése napjától fogva :)
Hat év blogolás után, 2003-ban ért a megtiszteltetés, hogy elkészíthettem a KHFC hivatalos honlapját és főszerkesztőjévé válhattam, amely fél évvel később kapta mai elnevezését, a Budapest Honvéd Online-t. Azóta még szorosabb kötelék fűz a Klubhoz, amelynek a website-ját mindig igyekeztünk a rendelkezésre álló erőforrások segítségével a hazai mezőny élén tartani. A ma debütáló oldal régi adósságot törleszt és reményeim szerint ismét a digitális élvonalba repít bennünket és a legfontosabb, hogy elnyeri tetszéseteket!
Sok izgalmas mérkőzés, világraszóló siker, drámai esemény és történelmi katasztrófa tarkítja 110 éves történetünket. Természetes, hogy egy ország, egy város történetével összeforrnak a sportklubok, nemhogy egy évszázad, de már egy évtized alatt is. A Klub tagjainak, szurkolóinak kitartása, a vörös-fekete színekbe és egymásba vetett hite olyan akadályokat tudott leküzdeni, amikbe talán mindenki más belebukott volna. Ebből meríthetünk mindent legyőző akaratot, és önbizalmat. Reméljük az előttünk álló évtizedek a tudatos csapat- és Klub építésről, szakmai sikerekről, valamint a pályán és a lelátón átélt csodálatos pillanatokról szólnak majd!
„…Imádom ezt az álmot, remélem, örökké tart!”
Éless Dénes
főszerkesztő
