„Direkt kértem Valeriót (csapatunk erőnléti edzője – a szerk.), hogy szurkolóink előtti sarokba állítsa fel a bójákat, hogy ott melegítsünk, érezzék a srácok a tábor biztatását – mondta a pálya szélén feszülten fel, s alá sétálgató Giuseppe Sannino vezetőedző, aki eltiltása miatt csak a VIP-páholyból követhette a MOL Fehérvár elleni találkozót. – Szomorú vagyok. Szomorú, hiszen ez egy nagy meccs lesz, egy gyönyörű stadionban, ráadásul az első az idei évben, én pedig nem lehetek ott a csapatom mellett. Így én leszek most a legnagyobb szurkolója a Honvédnak!”
A csapat aztán háromnegyed órával a kezdés előtt érkezett bemelegíteni, éppen akkor, amikor a mesternek a lelátó felé kellett vennie az irányt. A szakvezetés a kezdőcsapatban számított a télen érkező Hidi Patrikra és a sérülésből felépülő Ikenne-King George a pályán várta a kezdő sípszót, míg másik téli igazolásunk, a Costa Rica-i, egyébként remek rózsaszín cipőt villantó Mayron George a kispadon kapott helyet.
Ahonnan pedig azt láthatta, hogy bár az első percek fehérvári fölényt hoztak, 20 perc elteltével Tujvel egy védésével szemben Kovácsiknak már kétszer kellet hárítania, sőt egyszer a blokkoló védők, míg egyszer a kapufa segítette ki a válogatott kerettag kapust. Történt ugyanis, hogy a 12. percben Lanzafame indította Kinget, aki Moutarihoz játszott, ő pedig Stopira mellett betört a tizenhatoson belülre, és noha majdnem elhagyta a labdát, végül összeszedte és ballal éles szögből a jobb oldali kapufát találta telibe!
Moutari kapufája után is támadásban maradtunk, és örömmel konstatáltuk, hogy az első húsz percben jobbára a mi akaratunk érvényesült, fegyelmezetten, koncentráltan és lendületesen futballoztunk, abszolút pariban voltunk az esélyesebb Fehérvárral. A félidő második felére aztán átvette a játék irányítását a házigazda, viszont továbbra is nagy odaadással játszottunk, az első felvonás hajrájában pedig szerencsére Petrjak fejese, Futács lövése és Kovács cselsorozata után sem született gól – összességében kiegyenlített első félidő után mehettek melegedni a felek.
Igaz, ez inkább a nézőkre vonatkozhatott, hiszen a pályán látott iram a második félidőben sem hagyta átfázni a játékosokat, akik továbbra is jó tempóban futballoztak, bár azt nem bántuk volna, ha nem fehérvári fölénnyel folytatódik ez a felvonás. A csereként beszálló Houri újabb lendületet adott a házigazdának, aztán az 52. percben az éppen a riválistól érkező Tujvel mutatott be bravúros védést Kovács lövésénél, míg a 66. percben Futács fejesgólja után sóhajthattunk nagyot, miután a partjelző lest jelzett.
Öt perccel később pedig a Honvéd első cseréjénél volt jelenése Garai Péter asszisztensnek, aki így elmondhatta magáról, hogy az ő vigyázó szemei és zászlaja mellett mutatkozott be az NB I-ben Mayron George! Két perccel később Uzoma Eke is érkezett, ő a megsérülő Kinget váltotta, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy az addigi négy cseréből három is sérülés miatt történt.
Az utolsó tíz perc Banó-Szabó helyzetével indult, lövése azonban mellément, míg Lanzafame próbálkozását Kovácsik fogta a 90. percben, a köztes időszakban pedig nyomott a Fehérvár, védelmünk azonban állta a sarat, és egy pillanatra sem lankadt a figyelem. A végén még öt perc hosszabbításra várt a felekre, amelyből négyet emberhátrányban kellett leküzdenünk, Berke bíró ugyanis úgy látta, hogy Aliji odarúgott Fiolának. Szerencsére azonban az eredmény már nem változott Lovric és Tujvel neve mellé is behúzhattunk még egy strigulát a mentések rubrikába, míg a végén összességében elégedetten sóhajthattunk fel: koncentrált, összeszedett játékkal szereztünk értékes egy pontot a Fehérvár otthonában, amely teljesítményre lehet építeni a szezon folytatásában.
