Nemes feladat.
Ez várt a debütáló Horváth Ferencre és a Budapest Honvédra a Ferencváros otthonában, hiszen a hétfőn edzőt váltó kispesti együttesnek a címvédő és listavezető zöld-fehérek vendégeként kellett volna megindulnia felfelé. Nyilván, nem ez a legkönnyebb feladat (sőt!), csakhogy a mi helyzetünkben minden találkozó kulcsfontosságú, s minden lehetőséget meg kell ragadni a pontszerzésre. No meg arra, hogy épüljön, javuljon a csapat.
„Alig várom, hogy elkezdődjön végre a meccs!” – mondta eltökélten Horváth Ferenc az M4 Sportnak adott mérkőzés előtti interjújában, hozzátéve, hogy egy edzőnek ez az egyik legnehezebb időszak. A találkozó előtti utolsó óra, amikor már megtartották az eligazítást, a játékosok már a meccsre fókuszálnak, ő pedig próbálja kibírni valahogy a nulladik félidőt – elég magas pulzus mellett.
Ennek megfelelő elszántsággal léptek pályára a mieink, Horváth Ferenc az oldalvonal mellett, Batik Bence pedig a védelem tengelyében igyekezett folyamatosan űzni, hajtani a társaságot, hiszen a Ferencváros többször is nagyobb nyomás alá helyezte a hátsó alakzatunkat. A hibátlan védekezés mellett pedig arra is nagy hangsúlyt fektetett a csapat, hogy lendületes, kombinatív játékkal próbáljon eljutni Dibusz Dénes kapujáig.
S pontosan ez a kombinatív futball volt az, amiből az NB I-be 643 nap után visszatérő Horváth Ferenc is többet és még többet kért a játékosoktól a szünetben. Csapatunk ugyanis állta a sarat, de egyértelmű volt, hogy a hazai fölény ellen futballal tudunk a legtöbbet tenni. Bátor, határozott futballal. Pontosan azzal, amire képes is a Honvéd!
„Csúszni, mászni, csapatként! Gyerünk, együtt!” – biztatták egymást a játékosaink a kezdés előtt és a szünetben is. Érezni lehetett a csapaton az eltökéltséget, az akaratot, és ezt kellett továbbvinni a második félidőre is.
Ékes bizonyítéka volt ennek, hogy a térfélcserét követően Zsótér Donát lövése kerülte el centikkel Dibusz kapus hálóját, majd a csereként beszálló Thierry Gale próbálkozását hárította a válogatott kapuvédő, aki aztán Gazdag Dániel lövésénél is jó helyen állt. Fájdalom, hogy az utóbbinál már 1–0-ra vezetett a Ferencváros Myrto Uzuni góljával, ezzel együtt érezhető volt, hogy van a csapatban spiritusz, s ha ezt az állhatatos, harcos, tudatos játékot folytatjuk, akkor annak lesz eredménye.
A Honvéd-helyzetek sora ráadásul a félidő derekán is folytatódott, de Thierry Gale és Gazdag Dániel sem tudott túljárni a remeklő Dibusz Dénes eszén, aki főleg Gazdag ziccerénél mutatott be komoly bravúrt. Komoly dicséret a csapatnak, hogy a győztes ferencvárosiak is elismerően szóltak a teljesítményünkről, ahogyan a mieink arcán is látszott, megvolt a hit, megvolt az akarat, és tettünk egy fontos és nagy lépést előre.
Még a legutolsó percben is volt lehetőségünk, Hidi Patrik utolsó perces szögleténél már Tomás Tujvel is a kapu elé helyezkedett, Batik Bence fejese pedig a kapufán csattant, szóval tényleg csak centikre voltunk a pontszerzéstől.
Bár ezért most nem adtak pontot, erre a teljesítményre lehet építeni, ezzel a hittel, ezzel az akarattal, ezzel a játékkal elérhető a bentmaradás.
Nemes feladat.
