És akkor most, hogy állunk fel? – vetődött fel sokakban a kérdés, amikor megláttuk a Budapest Honvéd FC kezdőcsapatát, hiszen papíron négy belső védő is helyet kapott Giuseppe Sannino tizenegyében, míg klasszikus szélső védőből csak egyet találtunk a csapatban.
„Arra is kell gondolni, hogy a mostani időszakban heti két meccsünk van” – jegyezte meg a meccs előtti televíziós interjújában Giuseppe Sannino, aki a rotáció mellett nyilván szerette volna meg is lepni a házigazda Ferencvárost: a jobb oldalon – a szezonban bajnokin először kezdő – Kálnoki-Kis Dávid, a balon Kesztyűs Barna pedig kapott helyet, míg Ikenne-King George a középpálya tengelyében szerepelt.
A nem várt összeállítás ellenére a zöld-fehérek lendületesen kezdtek, Boli már a harmadik percben nagy helyzetbe került, de a jobb alsó sarok felé tartó labdájába bravúrral piszkált bele Tomás Tujvel, s bár a lövés nem ért volna hálót, a visszafutó Batik Bence is odaért, hogy szükség esetén még a gólvonal előtt megállítsa azt. Szerencsére aztán a folytatás kiegyenlítettebb játékot hozott, és bár a Ferencváros birtokolta többet a labdát, előttünk is adódtak lehetőségek: az első negyedórában előbb Davide Lanzafame három védő között került helyzetbe, lövése azonban (mintha egy kézen) megpattanva ment mellé, míg egy lepattanó labdát Batik próbált a kapuba emelni, de a háló tetején kötött ki a sárga labda.
Mindenképpen pozitívum, hogy mezőnyben egyenrangú partnerei voltunk a listavezető Ferencvárosnak, és Boli ziccerét leszámítva jól zárt a védelmünk, ha pedig esetleg becsúszott egy-egy hiba, akkor rendre érkezett egy társ, aki kisegítette a másikat. A félidő végén aztán az elejéhez hasonlóan kellett még egy Tujvel-védés, majd a felek döntetlennel fordulhattak a második felvonásra.
A térfélcserét követően aztán déja vu-érzésünk támadt, sajnos és szerencsére: sajnos, mert Boli ismét nagy helyzetbe került (alig mellé) és szerencsére, mert a túloldalon nekünk is volt helyzetünk, King passzából Moutari lőtt, Lovrencsics azonban blokkolni tudott.
Ilyen, illetve ehhez hasonló gyors ellentámadásból elkelt volna még néhány, főleg mivel a 60. perctől fogva egyre jobban beszorította a mieinket a Fradi (miközben Sannino mester Lovricot küldte pályára Niba helyett), jöttek a beadások, és bizony, komoly munkát kellett végeznie a védelmünknek – sikerrel.
Sikerrel a szünetig, sikerrel a 61. percig, sikerrel a hajráig, sőt, sikerrel egészen a lefújásig, miközben a 17 esztendős Buna Gábor a 80. percben pályára lépve debütált az NB I-ben.
Sőt, nemcsak Buna debütált, hanem a kispesti pontszerzés is, ugyanis hat bajnoki, egy-egy Magyar Kupa- és Ligakupa-vereséget követően először szereztünk pontot a Groupama Arénára keresztelt létesítményben!
„Srácok, ez szép munka volt, nagyon jól harcoltatok, igazi csapat voltunk. Pihenjétek ki magatokat, a csütörtöki edzés nem délelőtt lesz, hanem csak délután. Gratulálok!” – mondta Giuseppe Sannino az öltözőben az értékes pontot szerző csapatának.
