Bár sokszor mondjuk azt egy-egy fontosabb rangadóra, hogy felér egy igazi döntővel, mégis ritkán adódik olyan szituáció, amikor a szezon utolsó mérkőzése ténylegesen ekkora téttel bír. Márpedig a sors furcsa fintora (és persze a sorsolás) úgy hozta, hogy az U17-es kiemelt bajnokságban épp az utolsó fordulóra maradt a döntés, hogy a hazai pályán játszó Ferencváros, vagy a velük szemben – s a tabellán mindössze egy ponttal mögöttük – álló Honvéd zsebelheti be az aranyérmet.
Nem csoda, hogy kisebb nézősereg vette körbe a pályát a Népligetben, a rokonok, barátok mellett a Magyar Futball akadémia vezetői, edzői és munkatársai is eljöttek, hogy támogatásukról biztosítsák a csapatot, sőt a domboldalon feltűnt első csapatunk játékosa, Oleksandr Petrusenko is. „Jöttem szurkolni a fiúknak!“ – mondta ukrán középpályásunk a szünetben, aki a jövő héten rajtoló felkészülés előtti utolsó pihenőnapjaiból áldozott arra, hogy győzelemre buzdítsa fiataljainkat.
A mieinknek ugyanis kizárólag a siker jelentette (volna) a trófea megszerzését, míg a zöld-fehéreknek már a döntetlen is elegendő volt a bajnoki címhez. Ennek megfelelően Takács László a lehető legerősebb keretét küldte pályára, kiélezett akciókra pedig nem is kellett sokáig várni, már az első percekben résen kellett lennie mindkét együttesnek, hogy elkerülje a gólt: előbb a hazaiak voltak veszélyesek egy szögletet követően, majd a Honvéd dolgoztatta meg Tóth Zalán kapust a túloldalon. A szép helyzet után pedig fel is csendült az első szurkolói dal – amelyet több tucat kísért még a meccs során –, amellyel a tábor tagjai is megmutatták a fiúknak, hogy Kispesten nagy becsben tartják őket.
A hozzáállása pedig példaértékű volt a csapatnak, s bár az első fél órában érződött a fáradtság a lábakban a múlt heti nemzetközi megméretés után, az együttes így is több veszélyes helyzettel tette egyértelművé, hogy bizony méltó arra, hogy a bajnoki címért küzdjön. A kitartó ostromnak pedig már a szünet előtt meglett az eredménye: Molnár bravúros védését és egy szép kontratámadást követően László Máté szerezte meg a vezetést.
Az pedig, hogy milyen lélektani előnyt jelentett a gól, a második félidő elején mutatkozott meg igazán, az óvatos nyitányt követően ugyanis lendületre kaptak a kispestiek, s meg sem álltak a második találatig, amellyel a kisebb sérülés ellenére is nagyot menetelő csapatkapitány, Szűcs Tamás növelhette előnyünket. A második bekapott gól azonban felrázta a Ferencvárost, amely nagyobb fokozatra kapcsolt a folytatásban, a Honvéd viszont – többek között – az egész meccsen kiváló teljesítményt nyújtó Molnár védéseivel állta a sarat. A 70. percben sajnos egy vitatott találattal szépíteni tudtak a hazaiak, a gól pedig nagyban befolyásolta a játék képét. Mindössze tíz percet kellett várni Varga Zétény egyenlítésére, amellyel, ha a képzeletbeli eredményjelzőn ugyan nem, de összesítésben újból hátrányba került a csapat.
A hajrában pedig bár mindent megtettek a fiúk, hogy megfordítsák a sorsukat, mindkét oldalon óriási küzdelem zajlott a pályán a mindent eldöntő harmadik találatért – vagy Molnár újabb bravúrjait tekintve annak elkerüléséért –, a rendkívüli akaraterőből ezúttal nem tudtunk gólt, s vele győzelmet kovácsolni, így a 2–2-es döntetlennel a második helyen zárta a szezont a Budapest Honvéd-MFA együttese.
És bár most még joggal fáj a „bajnoki döntő“ elvesztése, ha később visszatekintünk, bizonyára szépen csillog majd az ezüst is, hiszen ahogy Takács László vezetőedző is elmondta a fiúknak a lefújás után, az ő sikerességüket még nem az érem színe, hanem a fejlődés jelenti.
(A fotógalériát a Facebook logójára kattintva tudjátok megtekinteni.)
U17-ES BAJNOKSÁG, A-CSOPORT, 14. FORDULÓ
FERENCVÁROSI TC–BUDAPEST HONVÉD-MFA 2–2 (0–1)
FTC-MVM Népligeti Sportközpont
V: Török Zsolt (Végh M., Vida G.)
G: Gágyor (70.), Varga Z. (80.), ill. László M. (44.), Szűcs T. (55.)
Honvéd-MFA: Molnár – Vojtko (Nagy D., a szünetben), Sebe, Átrok, László M., Braun (Bezzeg, a szünetben), Szűcs T. (Mihály, 71.), Kocsis, Menyhárt (Simon B., 78.), Pintér (Kalocsány, 68.), Fábiánkovits
Vezetőedző: Takács László
Takács László: – Az első félidőben érződött rajtunk, hogy fáradtan mozogtunk a múlt heti Puskás-Suzuki-kupa után, ettől függetlenül volt két-három komoly gólszerzési lehetőségünk, viszont meg kell hagyni, hogy az ellenfélnek is nagyon komoly helyzetei voltak, a kapusunk sokszor bravúrral tudott csak védeni. Egy szép kontratámadást követően meg tudtuk szerezni a vezetést, ami a második félidőre komoly erőt és energiát adott nekünk. Jól kezdtük a második játékrészt, újabb gólt szereztünk és több lehetőségünk is volt arra, hogy akár lezárjuk a mérkőzést. Ezt sajnos nem tudtuk megtenni, az ellenfél viszont szépíteni tudott, amitől plusz energiákat kaptak és egy szerencsés helyzetet követően ki is tudtak egyenlíteni. Azután mentünk előre, volt lehetőségünk rá, hogy újra mi vezessünk, de sajnos nem sikerült, így gratulálunk a Fradinak a győzelméhez! Nyilván fáj most a bajnoki cím elvesztése, főleg azután, hogy kettő nullra vezettünk. Azt mondtam a fiúknak a lefújás után, hogy az ő korukban nem az az igazi eredmény, ha bajnokok lesznek, hanem az, hogy többen bemutatkozhattak a második csapatunkban, volt, aki az NB I-ben is debütált, a korosztályos válogatottban is pályára léphettek, az U19-esek közt pedig többen meghatározó játékosok lettek. Úgyhogy ez az, ami az igazi sikert jelenti. Ettől függetlenül ez az eredmény most még fáj, de ezt is meg kell élni, ebből is tudunk tanulni. Komoly tapasztalatot szereztünk a jövőre, hiszen egy játékosnak ritkán adatik meg a pályafutása során, hogy az utolsó fordulóban bajnoki döntővel felérő meccset tudjon játszani.
