Lehet még ennél is nehezebb?
Lehet.
Ráadásul már a 18. percben megadhattuk a választ erre a kérdésre, hogy bizony, a nehéznél is lehet nehezebb.
Nem elég, hogy a Budapest Honvéd együtteséből 14 (!) játékos hiányzott koronavírus miatt – miközben a stábból is 8 szakember küzd(ött) meg a vírussal –, a 18. percben emberhátrányba kerültünk a Mezőkövesd ellen, mivel Káprály Mihály játékvezető piros lapot adott a rossz ütemben becsúszó, a találkozó elején még a kapufát eltaláló Tamás Krisztiánnak.
S a több mint egy csapatnyi hiányzó, illetve az emberhátrány mellé még azt is odabiggyeszthetjük, hogy a kezdőcsapatban egy 2000-es, egy 2001-es és két 2002-es születésű labdarúgó is helyet kapott – a szerdai kupadebütálás után szombaton Szabó Alex az NB I-ben is bemutatkozott –, a kispadon pedig nyolc akadémista ült. Amennyiben pedig az „osztályfőnök” Nagy Gergőt nem számoljuk, akkor a hét ifjonc közül a 18 éves, 7 hónapos és 28 napos Bocskay Bertalan volt a legidősebb legkevésbé fiatal, rajta kívül pedig csak Kocsis Dominik koccinthatott volna alkohol tartalmú itallal az első NB I-es meccsén futballozó Szabó Alex debütálására.
Na, így kellett a Honvédnak megvívnia a Mezőkövesd elleni bajnokit. Így aztán hiába a korai kapufa, hiába a lendületes kezdés, elég korán nyilvánvalóvá vált, hogy piszok nehéz dolgunk lesz. Ennek tükrében abszolút rendben lévő, hogy lehoztuk nulla nullával az első félidőt, főleg mert a vendégek előtt sem adódott oly sok (veszélyes) lehetőség, amit jól mutat, hogy Tomás Tujvel kapuját nulla lövés találta el. (Igaz, mi sem tettük próbára Szappanos Pétert.)
A szünetben cserélt a visszatérő Bódog Tamás, Tóth-Gábor Kristóf helyett a kispadon lévő tinik korelnöke, Bocsaky Bertalan lép pályára, két és fél perccel később pedig már fel is jegyezhettük az első kapuralövést: egy védelmi hibát kihasználva Zsótér Donát elé került a labda, Szappanos kapusról azonban szögletre vágódott a lövés.
„Jó volt! Gyerünk, gyerünk” – űzte a társakat a lelátóról Batik Bence, aki sokunkhoz hasonlóan egyre feszültebben figyelte a csatát. Egyrészt jó volt látni, hogy eltűntettük az emberhátrányt, másrészt eközben okkal vetődött fel mindenkiben, hogy akár több is lehet ebben a meccsben…
Hatalmas munkát végeztek a mieink a pályán, volt amikor hosszú percekre beszorultunk a saját térfelünkre, a 62. percben pedig már nem sikerült menteni a mezőkövesdiek elől, és Berecz Zsombor révén előnybe kerültek a vendégek.
A kapott gól előtt már éppen cseréhez készültünk (Kocsis Dominik érkezett volna), végül azonban öt perccel később került sor a váltásra, akkor pedig rögtön hármat cserélt Bódog Tamás. A megsérülő Szabó Alex mellett Zsótér Donát és László Dávid is lejött, míg a debütáló Kocsis, Kesztyűs Barna és Nagy Gergő társaságában léphetett pályára.
Jegyezzük meg, hogy László Dávid utolsó megmozdulásával tizenegyest harcolt ki – ekkor éppen nyolc mezőnyjátékosunk volt a pályán! –, amelyet a hármas cserét követően Hidi Patrik higgadtan értékesített, a jobb alsó sarokba helyezve a labdát.
Tapintani lehetett a feszültséget a pályán, ami nem csoda, hiszen a vendégek négy vereség után szerettek volna javítani, a mieink pedig a fogakat összeszorítva, vért izzadva küzdöttek az irreális helyzet dacára is, és ebből lehetett igazán erőt meríteni. Abból, hogy egy pillanatra sem adtuk fel a harcot. Ahogy a kispesti szlogen is mondja: Erő a lábban, érzés a szívben!
„Bravó, gyerekek! Gyerünk, öt perc, gyerünk!” – kiabált a játék minden pillanatával együtt élő Batik Bence, akin látszott, ha tehetné, legszívesebben azonnal berohanna a pályára, hogy segítse a csapatot.
Kellett is a buzdítás, hiszen a végére már nem sok erő maradt a srácokban, emberfelettit küzdöttek a játékosaink, és hősies csatát vívtak az utolsó utáni pillanatig, ennek a megalkuvást nem tűrő futballnak pedig pontszerzés lett a jutalma.
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
