A lelátón: Gálhidi György. Bizonyára önmagában is csábító volt a klubunk korábbi mestere számára a Mezőkövesd–Honvéd mérkőzés, de azért gyanítjuk, sokat számított, hogy egy nappal korábban a Magyar Kupa-sorsoláson a Honvédot sodorta a Kazincbarcika útjába a szerencse. Így pedig Gálhidi György nemcsak egykori együttesét, hanem a barcikaiak leendő kupaellenfelét is figyelhette.
A szakember – és még további 2500 néző – pedig azt láthatta, hogy hiába áll ellentétes mérleggel a két gárda (a mieinknek éppen annyi győzelme volt a meccs előtt, mint veresége a kövesdieknek), abszolút kiegyenlített mérkőzés zajlik a pályán. Ígéretes lehetőségből is adódott mindkét kapu előtt, a mienknél Batik Bence mentett kulcsfontosságú helyzetben, míg a túloldalon egy Banó-Szabó, Vadócz, Ben-Hatria szabadrúgás-variáció után az utóbbi lövését védte bravúrral Szappanos kapus.
Az első félóra környékén Tujvelnek kellett három védést is bemutatnia, kapusunk azonban rendre a helyén volt, majd jött a 34. perc, amikor kiderült: Banó-Szabó Bencének nem kell a tizenhatoson belülre kerülnie ahhoz, hogy eredményes legyen. Egy hete Dunaharasztiban jobbról csavart a jobb felső sarokba, most pedig balról tüzelt a bal alsóba, majd futott ki a kispadhoz, s ugrott Davide Lanzafame nyakába.
A gól érezhetően megfogta a Mezőkövesdet és magabiztossá tette a mieinket, s hiába jött ki az egyenlítés reményében a házigazda a második félidőre, Änis Ben-Hatira parádés találatával már a 49. percben hatalmas lépést tettünk a győzelem felé. A gól előtt Vadócz ívelt remekül keresztbe, Ben-Hatira pedig a jobbösszekötő helyéről cselezett befelé, s bár úgy tűnt, már az első csel után is lőhetne, neki lett igaza, a másodikat követően még jobb helyzetbe hozta magát, majd kilőtte a kapu jobb oldalát.
Jó lett volna itt azt írni, hogy a kétgólos előny birtokában egy kicsit megnyugodhattunk, érződött azonban, hogy a Mezőkövesd nem tört meg – ahhoz kellett volna a harmadik gól –, s bár sokáig hibátlanul dolgozott a védelem, a hajrá Sajbán Máté szépítőgóljával kezdődött. Bizony, itt vált igazán fájóvá Moutari Amadou kimaradt lehetősége, hiszen így kifejezetten feszült utolsó tíz perc várt ránk…
Feszült, idegőrlő, de hősies odaadással megvívott, bő tíz perc volt, csapatunk azonban állta a sarat, így végül a kispesti kezek emelkedhettek a magasba: megszereztük a második bajnoki győzelmünket a szezonban!
Gálhidi György pedig izgalmas meccset láthatott, egy jó teljesítményt nyújtó és végig megalkuvás nélkül küzdő Honvédot, de ennél jobban nem szaladnánk előre az október 30-i kupameccsig, hiszen addig vár még néhány nagy feladat a gárdára: elsőként jövő vasárnap a Fradi elleni rangadó!
