„Fáj nagyon a vállam” – kezdte érdeklődésünkre Gazdag Dániel, aki a szombati, Kisvárda elleni bajnokin szenvedett vállsérülést. A Budapest Honvéd válogatott középpályását az eset után le is kellett cserélni, így már akkor sejthettük, hogy baj van.
„Nem emlékszem teljesen tisztán a történtekre, az van előttem, hogy ütköztem az ellenfelemmel, és ahogy esett, nem engedett el, hanem húzott magával. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, majd amikor elesett, átdobott magán, és mivel nem tudtam kihúzni és letenni a kezem, ezért a vállamra estem – idézte fel a Hugo Secóval történt „cselgáncs-mérkőzését” Gazdag Dániel. – Egyből éreztem, hogy baj van, mondtam is az érkező Lajtaváry Buda fizioterapeutánknak, hogy cseréljenek le, olyan érzés volt, mintha eltörött volna a vállam és csúszkálna benne a csont. Még szombat este megvizsgálták a vállamat, szerencsére nem tört el semmi, a szalagok sérültek, és emiatt áll ki most egy csont.”
A sérülés kapcsán dr. Lestár Péter csapatorvostól megtudtuk, a bal oldali kulcscsont vége ficamodott ki és a csont körül lévő szalagok sérültek, ezért a csontot kell majd műtéttel helyretenni. Gazdag Dánielre további vizsgálatok várnak hétfőn a Sportkórházban, s akkor dől el pontosan, hogy mikor műtik, ami viszont jó hír, hogy „csak” az őszi szezonból hátralévő három mérkőzést kell kihagynia a középpályásnak, és a beavatkozást, illetve a gyógytornát követően a téli felkészülés kezdetén már számíthat rá a szakmai stáb.
„Nagyon keveset aludtam, talán egy-két órát – folytatta Gazdag Dániel, akit így hiába fogadott azzal reggel a kisfia, Danika, hogy focizni szeretne, apának most ki kellett maradnia a játékból. – Egyelőre nem tudom mozgatni a vállam, fel van kötve a karom, sétánál, nagyobb levegővételnél is fáj. Bár egy sérülés soha nem jön jókor, annyiból viszont talán szerencsés vagyok, hogy közel a szezon vége, nem kell sokat kihagynom, és januárra pedig rendben leszek. A sérülés és a vereség miatt is fájó a kisvárdai mérkőzés, hiszen jó formában voltunk, most viszont véget ért a veretlenségi szériánk. Sajnos nem játszottunk valami jól, hiányzott az átütőerő, hiába próbálkoztunk és mentünk előre. A célunk, hogy szépen fejezzük be az őszt, s bár ehhez én is szerettem volna hozzátenni a magamét, ez most nem jöhet össze, de remélem, a srácoknak sikerül, és jól zárul majd a szezonunk.”
