Szinte még le sem írtuk, hogy 1–1 – a héten igazolt játékos kapott helyet a Honvéd, illetve az Újpest kezdőcsapatában –, amikor máris azt kellett rögzítünk, hogy 1–0, hiszen a lila-fehérek már az ötödik percben megszerezték a vezetést. Ráadásul a frissen szerződtetett Feczesin Róbert fejesével. Sok mindent elképzeltünk a találkozó első szakaszára, de ezt pont nem.
Igaz, az előny szerencsére mindössze öt percig tartott, s mégiscsak az 1–1 volt a helytálló, hiszen Uzoma Eke becsúszva egyenlített, Pajovics kapus pedig hiába vetődött. Szóval 1–1. És ez csak az első tíz perc volt.
Szerencsére bosszankodni sem volt időnk a gyorsan kapott gól miatt, hiszen jött az egyenlítés, utána meg Tujvel mozdult ki remekül a kapujából, megelőzve ezzel Zsótér Donátot, majd fokozatosan vettük át a mérkőzés irányítását. Így a lelátón ülő Májer Milán és az Achilles-ín sérülése miatt hiányzó David N’Gog is azt láthatta (no meg a meccs előtt buzdító üzenetet küldő Mohamed Mezghrani, illetve a születésnapos Lefkovits Robi), hogy a mieink többet birtokolják a labdát, aztán a félidő közepi ivószünet után villámgyorsan duplázott a csapat!
Előbb Moutari használta ki, hogy ő a hazai mezőny egyik leggyorsabb játékosa, majd Gazdag Dániel pörgetett a kapuba parádés mozdulattal. Előbbi másodszor, míg utóbbi negyedszer talált a kapuba NB I-es mérkőzésen a Honvéd színeiben.
Persze még így se nyugodhattunk meg teljesen, mert három perccel a harmadik gól után elveszítettük Kinget, akit hordágyon kellett levinni a pályáról (Kukoc jött be a helyére), miután bokasérülést szenvedett. Sőt, a félidőt Feczesin foglalhatta volna keretbe, a lilák támadója ismét fejelhetett, Tujvel azonban hatalmasat védett!
Szünetbeli kétgólos előnyünk alaposan meghatározta a második félidő menetét, főleg mivel hiába kezdett lendületesen az Újpest, Tujvel és a védelmünk állta a sarat. Ez magabiztosságot adott, s bizony az ellentámadásainkban is rendre ott volt a gólveszély.
Jó érzés volt úgy nézni a meccset, hogy vezettünk, hogy rendben van a játékunk, stabil volt a csapat, ami a játékosok teljesítményére is ösztönző hatást gyakorolt. Aggodalomra viszont egyedül az adhatott okot, hogy King után Nibát is sérülés miatt kellett lecserélni, az utolsó húsz perc előtt azonban továbbra is 3–1-es Honvéd-előny állt a táblán.
Nebojsa Vignjevics pályára küldte az exkispesti Koszta Márkot, aztán a frissen igazolt Szakály Pétert, de továbbra is egy másik érkező, a honvédos Tujvel igazolta a legjobb teljesítménnyel szerződtetése jogosságát.
A hajrába fordulva már egyre biztosabbak lehettünk a sikerben, s bár a hosszabbításban Lanzafame Tujvel kapujába csúsztatott, ez már nem osztott, nem szorzott, a jobban játszó Honvéd megérdemelten szerezte első bajnoki győzelmét a szezonban.
Az meg csak halkan tesszük hozzá, idénybeli második sikerünket is az Illovszky Rudolf Stadionban arattuk, szóval lehet, hogy gyakrabban kéne itt játszani, hiszen 3–1 (Zalgiris), 3–2 (Újpest) a mérlegünk. Ráadásul, amikor itt találkoztunk az Újpesttel, akkor Hidi és Eppel góljával diadalmaskodtunk, a szezon végén meg bajnoki címet ünnepeltünk!
