A 2018-as évben két újabb taggal bővült a Budapest Honvéd-MFA profi szerződéses játékosainak száma. Tarcson Ákos és Pekár István még augusztus elején érkeztek az akadémiára és most fél éves tapasztalataikról kérdeztük őket.
Hol kezdtétek a pályafutásotokat, és hogy érzitek magatokat a Magyar Futball Akadémián?
Tarcson Ákos: Kaposváron kezdtem futballozni, hatéves koromban. Ott voltam 11 éves koromig, aztán Felcsútra igazoltam. Már ott is kollégista voltam két évig, ahonnan a Magyar Futball Akadémiára jöttem, és remekül érzem itt magam.
Pekár István: Szigetszentmiklósi vagyok, ott kezdtem a pályafutásomat az MKFC-ben, négyévesen. Pontosan azóta vagyok itt, mióta Ákos, mert egyszerre érkeztünk, ráadásul egy helyről. Korábban a Felcsút SE-ben futballoztunk, onnan jöttünk át a Magyar Futball Akadémiára. A társaság nagyon jó, könnyen beilleszkedtem, hamar megszoktam, hogy távol vagyok a családomtól. Nem volt nehéz dolgom, mert régebben a távolabb lakó nagymamámat is sokszor meglátogattam, így könnyű volt beleszokni az új helyzetbe. Egyébként sem vagyok az a típus, aki hiányolja a szüleit, ráadásul minden nap beszélünk telefonon.
Szerintetek minek köszönhetitek a profi szerződést?
P. I.: Szerintem annak, hogy megbízható játékos vagyok. A Magyar Futball Akadémia által közvetített bizalom jót tett az önbizalmamnak is, ezért úgy éreztem, hogy nem hiába végzem ezt a rengeteg munkát, megvan az eredmény, esetünkben most egy profi szerződés képében.
T. Á.: Istvánnak igaza van, a klub irányából érkező bizalom nagyon sokat segít, ezért is érezzük azt, hogy érdemes keményen dolgozni. És a profi szerződéstől függetlenül is mindent bele kell adni, nem a megállapodásért hajtok, hanem azért, hogy jó játékos legyek.
Ki az, aki a legjobban támogatott benneteket az elmúlt fél évben?
T. Á.: Akiket az edzők közül ki tudok emelni, az Marci bá’ (Bogdánfi Márton), Gabi bá’ (Isa Gábor) és Misi bá’ (Nagy Mihály). Olyan technikai, taktikai dolgokban kaptunk tőlük segítséget, amit korábban nem ismertünk. Azt is tőlük tanultuk meg, hogyan tudunk könnyebben és jobban játszani.
Mit vártok a legjobban ebben az idényben?
P. I.: Legjobban a júniusi, langfördeni tornát várom, mert az egy nagyon jó nemzetközi lehetőség a csapatnak. Nagyon szeretnénk megnyerni, abszolút felkészülten vágunk neki.
Mire vagytok a legbüszkébbek?
T. Á.: Nagyon büszke vagyok arra, hogy válogatott lehettem, és így Spanyolországba is eljuthattam. Ez nagyon jót tett az önbizalmamnak, megerősített abban, hogy amit csinálok, azt jól csinálom.
Ki a példaképetek?
P. I.: Olyan szeretnék lenni, mint Temesvári Attila! Nemcsak azért, mert ugyanúgy belső védő, mint én, hanem mert ő a bizonyíték, hogy ha a tehetség mellé szorgalom és kitartás is társul, komoly eredményt lehet elérni.
T. Á.: Kiskorom óta csodálom Lionel Messit. Nem csak azért, mert nagy Barcelona rajongó vagyok, hanem mert szeretem a játékát. Próbálom elérni, hogy olyan lehessek, mint ő. Természetesen nincs könnyű dolgom, de azért edzek és törekszem arra, hogy olyan lehessek, mint Messi egy kis Tarcson Ákossal fűszerezve. Ha a Magyar Futball Akadémiáról kell említeni valakit, akkor Szendrei Norbi, itt ő legnagyobb példaképem.
Mi az, amit a későbbiekben szeretnétek elérni?
P. I.: Természetesen jó lenne kipróbálni magam külföldön, az álom a Barcelona, de elsősorban arra koncentrálok, hogy bemutatkozhassak a Honvéd NB I-es csapatában, nagyon bízom benne, hogy ezt a cél minél hamarabb elérem.
T. Á.: Ha már Szendrei Norbertet említettem, bízom benne, hogy hozzá hasonló utat járhatok be. Előbb bekerülök az első csapat keretébe, és egy év elteltével már a Ferencváros ellen lehetek a kezdőcsapat tagja.
