Vannak napok, amikor bizony semmi sem sikerül, és ez a szombat (este) pontosan egy ilyen nap volt, egy nehéz hét fájdalmas lezárása.
Mint ismert, elővigyázatosságból Giuseppe Sannino vezető- és Alessandro Recenti másodező is kihagyni kényszerült a találkozót, így a Budapest Honvéd vezetése ebben a különleges helyzetben az NB III-as csapat mesterét, Pisont Istvánt kérte fel arra, hogy megbízott vezetőedzőként irányítsa a csapatot a DVTK elleni bajnokin. Bármily rendhagyó is volt a helyzet, rögzítsük, Pisont István először ülhetett a kispadon az NB I-ben vezetőedzőként, amellyel egy álma teljesült, hogy aztán az egész rémálomba forduljon.
Az első félidővel még nem is volt gond, bár a Diósgyőr többet támadott, Tomás Tujvel már a 16. percben három védésnél járt, de hiába domináltak a vendégek, nem tudtak gólt szerezni. Igaz, mi sem, hiszen bár volt néhány veszélyes támadásunk, nem találtunk kapuba, amihez a legközelebb talán Gazdag Dániel járt, aki 15 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt.
Majd jött a második félidő, ahol egymást követték a szomorú és fájó események. Először a DVTK megszerezte a vezetést, majd hiába kapcsoltunk rá, Moutari Amadou és Nagy Gergő kísérletéből sem lett gól, a félidő derekán pedig a vendégek eldöntötték a találkozót. Negyed óra alatt két piros lapot és további három gólt kaptunk, így nemcsak hogy nem sikerült a győzelem, nem jött össze a pontszerzés, végül súlyos vereséget szenvedtünk.
És bármennyire is bosszantó, bármennyire is dühítő, nem tehetünk mást, mint előrenézni a következő feladatokra, fel kell emelni a fejünket, hiszen a Paks elleni három mérkőzés (a kupa negyeddöntője közé ékelődik a bajnoki) máris lehetőséget kínál arra, hogy némiképp feledtessük ezt a meccset.
Csapatként, együtt.
