A Mol Vidi FC elleni Magyar Kupa-döntő hetében sérült meg Horváth András, a Honvéd kapusa, s noha a finálét követően két és fél hét pihenőt kapott a csapat, nem épült fel tökéletesen. Viszont ami a jó hír, hogy kapusunk már a célegyenesben van, hamarosan teljes értékű munkát végezhet és csatlakozhat a társakhoz.
A te esetedben adja magát a kérdés: hogy vagy?
Egyre jobban – válaszolta Horváth András, a Budapest Honvéd kapusa. – Bár azt hozzá kell tennem, nagyon nehezen viselem azt, hogy nem edzhetek a csapattal. De szerencsére úgy érzem, hogy lassan ennek is eljön az ideje, és beállhatok a többiekhez.
Még május második felében sérültél meg, mi történt pontosan?
A kupadöntő előtti szerdán egy kapusokkal végzett bemelegítő gyakorlás során a stopli betapadt a földbe, a lábam magam alá került, meghúztam az alsó lábszáramat, sérült a bokacsont, a bokaízület és egy ín is, ami a lábszáron fut fel. A rehabilitáció kicsit elhúzódott, bíztam benne, hogy sokkal gyorsabb lesz.
Mennyire nehéz ilyenkor türelmesnek maradni?
Számomra most már nagyon nehéz. Szívesen lettem volna a srácokkal, amikor elkezdtük a felkészülést, akkor azonban még különmunkára kényszerültem. Most itt vagyunk az edzőtáborban, és továbbra sem tudok velük edzeni, ez egyre nehezebb. Igaz, már egyre közelebb vagyok a visszatéréshez, egyre több gyakorlatot végezhetek el, s vannak emberek, akik sokat segítenek ebben az időszakban, hogy kezeljem helyén a dolgokat és ne legyek türelmetlen.
Ki nyújt ilyenkor segítő kezet?
Főleg az orvosi stábbal vagyok kapcsolatban. Mindenki nyugtat, mindenki mondja, hogy már csak egy kis türelem, azonban nem könnyű. Egy futballista a pályán szeretne lenni.
Nem a kést szeretném forgatni a szívedben, de mi volt a nehezebb: kívülről nézni a kupadöntőt, vagy külön edzeni most a csapattól?
Rossz érzés volt kihagyni a kupadöntőt, azonban az egy hónapja volt, így azt kevésbé érzem aktuálisnak, bár most, hogy szóba került, tényleg rossz volt. Viszont az a legfontosabb, hogy minél hamarabb teljesen rendben legyek, és jó úton járok már.
Új edzői stábbal kezdődött a felkészülés, némiképp változott a keret, milyen benyomásokat gyűjtöttél az eddigi időszakban?
Nagyon pozitív érzéseim vannak. Annak ellenére, hogy a pályán nem vagyok még ott a srácokkal, az öltözőben együtt vagyunk, és mindenki pozitív, ami rendkívül szimpatikus a számomra, örülök neki. Azért is, mert sokkal könnyebb ilyen jó hangulatban elvégezni a kemény munkát. Jelentős változáson mentünk keresztül, az egész szakmai stáb kicserélődött, s úgy érzem, már most egészen jól összekovácsolódott a csapat az új edzőkkel, és remélem, ez a jövőben még jobb lesz.
Szerdán jön a négy felkészülési mérkőzés közül az első, mit vársz ezektől a találkozóktól?
Fontos, hogy helyén kezeljük az edzőmeccseket, pozitív és negatív irányban se szabad messzemenő következtetéseket levonni belőlük. Ilyenkor még tart a fizikai felkészítés, mellette a taktikára is nagy hangsúlyt fektetünk, elégedett lennék azzal, hogy az Európa-ligára összeállna az a taktika, amit a stáb elképzelt, és azt a srácok tökéletesen megvalósítanák.
Te is elmentél biciklizni az első este?
Nem, én csak sétáltam egy kicsit a környéken, aztán abban maradtunk, hogy majd később pattanunk nyeregbe.
