Lefkovits Robi sajnálatos sérülése után mutatkozhatott be tétmeccsen a Budapest Honvéd első csapatában a saját nevelésű Berla Attila, aki nyolcvan percet volt pályán az Universitatea Craiova elleni botrányos, majd klubunk által megóvott Európa-liga-selejtezőn, és csak a tizenegyespárbajban tudtak gólt lőni neki a románok.
Hogyan emlékszel vissza a becserélésed előtti pillanatokra?
Láttam, hogy Robi földön maradt és fogja a térdét, ezért felálltam a kispadról, elkezdtem melegíteni, majd mutatták a pályáról, hogy csere lesz, akkor még intenzívebben melegítettem, és próbáltam csak a mérkőzésre koncentrálni.
Izgultál?
Amíg az oldalvonal mellett voltam, addig igen, azonban ahogy pályára léptem, minden izgalmam elmúlt. Csak arra koncentráltam, hogy segítsem a csapatot, felspannolt, hogy ennyi néző előtt játszhatunk, jó érzés volt felfutni a pályára. A társak közül mindenki biztatott, ami magabiztosságot adott.
A bemutatkozás pedig kifejezetten jól sikerült, hogy gólt sem kaptál a meccsen!
Többször próbára tettek, de szerencsére sikerült helytállnom.
Mi a legnagyobb különbség egy NB III-as meccs és egy EL-mérkőzés között?
Az iram. Csereként egyébként sem egyszerű felvenni a játék ritmusát, főleg, hogy itt jóval nagyobb az iram, ennek ellenére sikerült, örülök, hogy meg tudtam oldani a feladatot.
Immár elmondhatod magadról, hogy hamarabb védtél nemzetközi meccsen, mint az NB I-ben, vagy a Magyar Kupában.
Én sem így terveztem a debütálásomat, szerettem volna saját erőből kiharcolni azt, hogy a vezetőedző az én nevemmel kezdje az összeállítást. Viszont így hozta a sors, én pedig azon voltam, hogy mindent megtegyek, s ne legyen rám panasz.
Most pedig jó esély mutatkozik arra, hogy a DVTK ellen te legyél a Honvéd kezdőkapusa!
Ha a vezetőedző úgy dönt, hogy én védek, akkor azon leszek, hogy Miskolcon is a legjobb tudásom szerint segítsem a csapatot. Ahogy említettem, nem így terveztem, viszont ha már ezt hozta a sors, akkor szeretnék élni a lehetőséggel és megmutatni, mire vagyok képes.
