Döntetlen a szombathelyiek ellen

A találkozó elején már akadt lehetőségünk a vezetés megszerzésére: a 3. percben Vachter került nagy helyzetbe, de próbálkozása kimaradt. Nem sokkal később azonban már jött az áttörés — a 8. percben Vachter pontosan célzott, megszerezve a vezetést csapatunknak. A lendület megmaradt: Végh a 11. percben veszélyeztetett, majd a 20. percben Vachter lövése a felső kapufán csattant.

A félidő hajrájában tovább növeltük az előnyt: a 45. percben Koszo értékesítette Vachter remek passzát, így 2–0-s vezetéssel vonulhattunk pihenőre.

A második játékrészben a vendégek fokozatosan átvették az irányítást. Az 56. percben Pintér szépített, majd a 63. percben Kovács Virág egalizált, hiába védett előtte hatalmasat Whitmore kapusunk.

A hajrában mindent megtettünk a győztes gól megszerzéséért: a 81. percben Csáki lövését a szombathelyi kapus hárította, az utolsó percekben is nagy nyomást helyeztünk a vendégek kapujára, de újabb találat már nem született.

Budapest Honvéd FC – Viktória FC 2-2 (2-0)
Gólszerzők: Vachter (8.), Koszo (45.), illetve Pintér (56.), Kovács V. (63.)
Honvéd: Whitmore – Róth, Koszo, Csáki, Krisztin, Szilvási (Grace 68.), Végh (Szalay 68.), Vas (Nádudvari 84.), Sain, Vachter, Simon.
Vezetőedző: Dörnyei Balázs

Dörnyei Balázs: Hasonló mérkőzés volt, mint a pécsi. Talán azzal a különbséggel, hogy az első félidőben mi hatékonyabban és jobban játszottunk, mint Pécsen. Ugyanúgy tudtunk dominálni, és a szünetben igazából semmi gond nem volt. 2–0-ra vezettünk, sőt, a különbség akár nagyobb is lehetett volna. Komolyabb veszély nélkül tudtuk tartani a szombathelyi támadókat.

A szünetben – ahogy már említettem a Pécs elleni meccs után is – nem tudom, mi történt. Mindent megbeszéltünk, mindenki nyugodt és higgadt volt. Kijöttünk a második félidőre, és pillanatok alatt egy pánikszerű játék alakult ki. Rövid passzal játszottunk, amikor el kellett volna rúgni a labdát, és elrúgtuk, amikor rövid passzal kellett volna játszani. Egy kapkodásba csapott át a játékunk, a meccs sokkal hektikusabb lett. A Szombathely elkezdett hosszú labdákkal játszani, ezekből sajnos nagyon kevés második labdát szereztünk meg.

Megkérdeztem a lányokat, hogy ez fáradtságból adódott-e, de azt mondták, nem voltak fáradtak, tehát ez nem kondicionális probléma. Egyszerűen egy őskáosz uralkodott a pályán, és ebből sajnos kétszer is olyat hibáztunk, amiből gólokat tudott szerezni az ellenfél. A hátralévő 25–28 perc után reális a döntetlen, egyik csapatnak sem volt igazán nagy lehetősége, talán mi álltunk közelebb ahhoz, hogy megszerezzük a harmadik gólt. De sok volt már a kapkodás, hiányzott az a higgadtság, ami az első félidőben megvolt.

Most természetesen mondhatnám, hogy az lenne a jó, ha ki tudnánk tolni azt a teljesítményt 90 percre, amit az első félidőben mutattunk, de először meg kell fejtenünk, hogy mi történik a szünetben a csapattal. Már másodszor estünk ugyanebbe a hibába, és sokkal visszaesett a teljesítményünk a második félidőre – ez lesz a heti feladatunk.

Róth Rebeka: Azt gondolom, hogy az első félidőben megint jól játszottunk, 2–0-ra vezettünk a szünetben. A második félidőben viszont teljesen másik arcunkat mutattuk, és nem mentünk úgy, mint az elsőben. Múlt héten is ez volt a probléma, úgyhogy ezt kell megtalálni, hogy ez mitől van, és kijavítani, mert tényleg az első félidei teljesítmény alapján három pontot érdemeltünk volna. De 90 percig kell játszani, úgyhogy azon leszünk, hogy jövő héten győzni tudjunk Budaörsön.