A nyíregyházi sikert követően újabb fontos mérkőzés várt ránk, ám ezúttal a Bozsik Arénában a mindössze három ponttal többet gyűjtő, ámde 7. helyen álló Debreceni VSC ellen. A tökéletes futballhangulatról már a kora délutáni órákban gondoskodott a 35. születésnapját ünneplő Ultras Kispest és a hozzájuk csatlakozó kispesti szurkolók. Az Északi Kanyar ezúttal is alaposan kitett magáért: egészen elképesztő élőképpel fogadta a csapatokat, majd lényegében az első perctől kezdve remek atmoszférát teremtett – nemkülönben a vendégek néhány százfős tábora is. Maurizio Jacobacci ezúttal – először a szezonban – egy helyen sem változtatott múlt heti kezdőcsapatán, Csontos Dominik ugyanakkor betegségét követően már leülhetett a kispadra. A mieink az első negyedórában főként Pinte oldalán próbálták feltörni a vendégek védelmét, de igazán nagy gólhelyzet nem alakult ki Andrejev kapuja előtt. A 16. percben Dzsudzsák oldalszabadrúgása után szerencsésen Szendrei Ákos elé pattant a labda, aki Hadzikic lábai között a kapuba passzolt, ugyanakkor a videóbírózás kezezés miatt – teljesen jogosan – érvénytelenítette a találatot. A 25. percben – a kölcsönös tisztelet jegyében – ismét megemlékezett egymás emblematikus alakjairól a két szurkolótábor: előbb a „Komáromi Gábor!” – rigmust skandálta a Kanyar, majd zúgott a vendégszektorból a „Bordás Gergő!”.
A 28. minutumban egykori játékosunk, Kocsis Dominik kapott remek passzt, majd a bal sarkot vette célba, Hadzikic nagy bravúrral kitolta a labdát. A 34. percben egy pontrúgást követően ismét Kocsis próbálkozhatott ígéretes pozícióból, Marí azonban önfeláldozó módon kifejelte a labdát. A 42. percben Marí tartotta meg a labdát, majd Pintének passzolt, aki egy nagyszerű szóló után a bal sarkot célozta, de lövése gyengére sikerült. A fordulást követően Szamosi helyén Csontos folytatta és rögtön az első percben próbálkozhatott is: emelését Anderejev fogta. Az 50. percben veszélyes támadást vezettünk, Marí tartotta meg jól, majd tette ki a jobb szélre a labdát, Pinte beadása után Pablo García lőtt a keresztléc fölé. Az 54. percben Dzsudzsák beadása után Boskovic fejelt közvetlen közelről a kapunkba (0–1). A 68. percben a csereként beálló Baldoni lőtt, a bal kapufa mellé. A 72. percben Somogyi készítette le a labdát Csontosnak, aki tizenhatról próbálkozott, Andrejev leért a labdára.
A végjátékban mindkét oldalon akadtak lehetőségek, de a 87. percben a csereként beálló Dénes Vilmos lényegében a semmiből óriási helyzetbe került, majd higgadt befejezésével megduplázta csapata előnyét és eldöntötte a három pont sorsát (0–2).
Jövő héten két tétmérkőzés is vár a mieinkre: Előbb kedden 19.00-s kezdettel Gyirmóton játszunk a Magyar Kupa 4. fordulójában, majd az OTP Bank Liga 12. körében zárt kapus mérkőzésen fogadjuk a Kisvárda Master Good csapatát.
OTP BANK LIGA, 11. FORDULÓ, 2026-27
KISPEST–HONVÉD FC–Debreceni VSC 0–2 (0–0)
Bozsik Aréna, 3992 néző. Vezette: Kovács Imre (Aradi József, Topálszki Szabin).
HONVÉD: Hadzikic – Safronov , Baki, Szabó A., Hangya – Pekár (Eddarraj, 73.), Szamosi (Csontos, – a szünetben) – Pinte (Kántor, 58.), Somogyi T. (Alic, 80.), P. García (Gyurcsó, 58.) – Marí. Vezetőedző: Maurizio Jacobacci
DVSC: Andrejev – Mejías, Hofmann (Patai, 86.), Lang, Guerrero – Samper (Batik, 59.), Boskovic (Cibla, 78.) – Kocsis D. (Baldoni, 59.), Dzsudzsák, Egri (Dénes, – a szünetben) – Szendrei. Vezetőedző: Gert Remmel
G: Boskovic (54.), Dénes (87.).
Maurizio Jacobacci:
Nehéz mérkőzésen vagyunk túl, amire számítottunk is. Tudtuk, hogy technikailag kiváló ellenféllel találkozunk ma este, ugyanakkor a mai mérkőzés nem azon ment el, hogy milyen technikai minőséget képviselt az ellenfelünk. Hiányzott a grinta – az a lendület, amellyel megszerezhettük volna a második labdákat, és ez lehetővé tette volna, hogy több helyzetet alakítsunk ki. Az első félidőben tömörebbek akartunk lenni a védelemben, és ezért átengedtük a labdabirtoklást. Ez egy olyan taktikai megfontolás volt, ami bele volt kalkulálva a mérkőzésbe, ugyanakkor ilyen esetben a kontrákkal sokkal pontosabbnak kell lennünk. Nem vagyok elégedett azzal, amit a rögzített játékhelyzeteinknél láttam: sem a szögleteket, sem a szabadrúgásokat – különösen az első félidőben – nem játszottuk meg jól. Ebben az esetben is azt kell mondanom, hogy hiányzott belőlünk az a plusz zsiványság és tenni akarás, amellyel mindenáron elkerülhettük volna a gólt. Végső soron mindkét kapott találat arra világít rá, hogy az ellenfél ki tudta használni az általunk elkövetett hibákat.
Gert Remmel:
Lényegében ott folytattuk, ahol az előző héten abbahagytuk. Ma is megvolt a jó teljesítmény, az eredmény és az odaadás a játékosok részéről. Most sem csak tizenegy játékosról beszélünk, hiszen ennél jóval többen vagyunk a csapatban, a legtöbb munkát pedig az edzéseken végezzük el. Nagy a verseny minden pozícióért, ami szintén befolyásolja a teljesítményünket és annak szintjét, valamint hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb esélyünk legyen a győzelemre. Ez most sikerült is.
