Évzáró a bajnoki címvédő, edzőváltáson áteső Ferencváros otthonában.
Nem épp hálás feladat, másfelől nézve viszont szép kihívás, hiszen alapvetően nem a vendégcsapatok a találkozó esélyei a Gropouma Arénában, azonban tudtuk, fegyelmezett, kompakt futballal lehet keresnivalónk a zöld-fehérek ellen.
Ennek szellemében vezette ki Baráth Botond csapatkapitány a Honvédot a pályára, és bár a Ferencváros jelentős labdabirtoklási fölény mellett játszott, igazán komoly helyzetből alig akadt a házigazda előtt. Lövések, beívelések, folyamatosan próbálkoztak a zöld-fehérek, a védelmünk és Szappanos Péter azonban stabil lábakon állt (erről beszélt beharangozónkban Nagy Gergő is), rendre a kezei között pihent meg a labda a hazai akciók zárásaként.
Persze komoly nyomás alatt volt a csapat, amit nem is könnyű 90 percen keresztül elviselni, a szünetig viszont rendben volt a társaság, ami a folytatásra is irányt mutathatott.
Ráadásul helyzet előttünk is akadt, előbb Nono középre ívelt labdáját paskolta szögletre Dibusz Dénes, majd az első félidő hosszabbításában Nenad Lukic bal alsó sarokba tartó lövését hárította, végül pedig Baráth Botond csúsztatott a jobb oldali kapufa mellé.
Összességében jól zártuk az első felvonást, és nem is lehetett más a cél a másodikra, mint továbbra is nagy akarattal, fegyelmezetten és az utolsó másodpercig koncentrálva küzdeni.
Az első felvonás alapján nem volt meglepő, hogy a térfélcserét követően is ferencvárosi lehetőséget jegyezhettünk fel (rezgett a háló, de a tetején landolt csak a labda), de a hazai helyzetek között azért Nono távoli lövése is közel volt a jobb felső sarokhoz. Spanyol középpályásunk kísérlete, valamint Tamás Krisztián bal oldali elfutásai is mutatták, a biztos védekezés mellett támadásban is lehet keresnivalónk, ráadásul a védelem tehermentesítése miatt is fontos volt, hogy mi is birtokoljuk a labdát.
A 69. percben aztán a találkozó (addigi) legnagyobb védését könyvelhettük el, amikor Tokmac Nguen jobb felső sarokba tartó labdáját a levegőben úszva tolta szögletre Szappanos Péter. Elmondhatjuk, hogy ha nem is volt mindig látványos a játék, nagy csata zajlott a pályán, mindkét csapat szerette volna (a lehető leg)szebbé tenni az évzárót.
Majd jött a 77. perc… Nenad Lukic játszott Dusan Pantelichez, aki a tizenhatoson belül a földre került (nem mondanánk, hogy önszántából), Iványi bíró pedig a tizenegyespont felé mutatott, csakhogy az asszisztens szerint középpályásunk lesen volt. Jöhetett a videózás, hosszú percekig nézegették az illetések a VAR-kocsiban a szituációt, miközben mindenki tanácstalanul várakozott, majd közel öt perc után kiderült: Pantelic lesen volt, így nem lőhettünk büntetőt – az Újpest elleni meccset követően másodszor kaptunk úgy tizenegyest, hogy les miatt vonta vissza a játékvezető az ítéletet.
S ahogy a VAR is végigkísérte az őszünket (és az NB I-ét is), azzal együtt a hajrábeli fordulat sem maradt el, ettől pedig ezúttal el tudtunk volna tekinteni, hiszen ahogy az ősz nagyobb részében, a hajrá most sem volt a mienk.
A 92. percben sajnos hibáztunk, a Fradi pedig kihasználta a rontásunkat, Uzuni talált a kapuba, és bár maradt még öt perc a hosszabbításból, már nem tudtunk egyenlíteni, pont nélkül távoztunk tehát a Groupama Arénából.
Küzdött a csapat, fegyelmezettek voltunk, helyzetünk is akadt, de sajnos nem bírtuk ki a lefújásig, így fájdalmas vereséggel zártuk az őszt, amire ha visszatekintünk, jobb is, hogy vége, és reméljük, hogy ennél (sokkal) szebb és eredményesebb tavaszunk lesz.
OTP Bank Liga, 17. forduló
FERENCVÁROSI TC–BUDAPEST HONVÉD FC 1–0 (0–0)
Groupama Aréna, 7011 néző
V: Iványi Zoltán (Albert I., Medovarszki J.)
G: Uzuni (90+3.)
FTC: Dibusz – S. Mmaee, Blazic, Kovacevic, Dvali – Vécsei, Loncar (Laidouni, 60.) – Zubkov (Szánthó, 73.), Tokmac (Marin, 73.), Uzuni (Zachariassen, 90+7.) – R. Mmaee
Megbízott vezetőedző: Máté Csaba
Honvéd: Szappanos – Lovric, Baráth, Klemenz, Tamás K. – Nagy G., Pantelic, Nono (Hidi, 90+6.), Zsótér – Nagy D. (Kerezsi, 90+3.), Lukic (Balogh N., 88.)
Vezetőedző: Horváth Ferenc
