Vasárnap este, a Rákosmente elleni mérkőzéssel véget ért az NB III 2020/2021-es szezonja a Budapest Honvéd második csapata számára. Nem túlzás kijelenteni: Simon Miklós fiatal együttese minden várakozást felülmúlt, hiszen a harmadosztály legjobban szereplő második csapataként a negyedik helyen fejezte be az idényt, ráadásul vendégként a Közép csoport legeredményesebb gárdája lett. Nem meglepő, hogy vezetőedzőnk elégedetten tekintett vissza a szezonra.
Rendkívül eredményesen szerepeltetek, ráadásul a Honvéd színeiben több, mint 50 játékos pályára lépett idén az NB III-ban. Nyugodt szívvel ki mered jelenteni, hogy a Felnőttprogram első szezonja maximálisan elérte célját?
Amikor elindultunk a programmal, tudtuk, hogy szeretnénk a lehető legtöbb játékosunknak felnőtt tapasztalatot biztosítani, ezért nekünk ez sikernek számít. Nyilvánvaló, hogy a második csapat arra is szolgál, hogy azok a sérülésből felépülő, vagy eltiltott NB I-es játékosok is pályára léphessenek, akiknek ez segítséget jelent. Emellett a fiatalokra jellemző a teljesítmény ingadozása, ezért volt olyan is, hogy emiatt cserélődtek játékosok. Volt arra is példa, hogy a kölcsönben szereplő játékosainknak nem sikerült a kölcsönjáték, és ezért kellett nekik segítő kezet nyújtanunk. Tudjuk, hogy a legnagyobb ugrás az utánpótlásfoci és a felnőttlabdarúgás között van, sok gyerek morzsolódik le ennél a lépcsőfoknál, ezért büszkén mondom, hogy sokan megállták a helyüket. A Felnőttprogramnak egyrészt ez volt a célja, hogy mihamarabb élesben teszteljük a gyerekeket, illetve, hogy minél fiatalabb korban a kirakatba kerüljenek a Magyar Futball Akadémia játékosai.
A fiatalok mellett több, sérüléséből visszatérő, rutinos játékos is szerepet kapott. Mekkora segítséget jelentett ez a lehetőség nekik?
A legfontosabb, hogy az a játékos, aki jön, az motiváltan jöjjön és tegyen meg mindent a klubért a saját érdekei mellett. Igaz ez edzésekre, meccsekre egyaránt. Eppel Marci a szezon elején sokáig készült velünk, megszerette a társaság és szerintem ő is örömmel nyerte vissza a formáját nálunk, Nagy Geritől, Banó-Szabó Bencétől rengeteget tanultak a gyerekek, ahogy Djordje Kamber és az első csapat kapusai is vezérei voltak a brigádnak, amikor jöttek.
Emellett fontos vezérekké nőhették ki magukat az első csapattal edző, de inkább a második csapatban játéklehetőséghez jutó fiataljaink is, meglépve karrierjük egy következő fontos lépcsőfokát.
Melyik volt számodra a szezon legemlékezetesebb mérkőzése vagy pillanata?
A srácoknak az utolsó meccs után is azt mondtam, hogy jó volt velük meccselni, vártuk a mérkőzéseket, edzéseket, jó volt látni, hogy amit kitaláltunk, azt szinte tökéletesen végrehajtották, és mellette a saját egyéniségük is ki tudott domborodni.
A szezon meccse számomra egyértelműen az új Bozsik Aréna tesztmérkőzése volt. Óriási megtiszteltetés volt ott lenni és nyerni. Ennyi, a Honvédban eltöltött év után is különleges érzéseim voltak, még a mai napig is libabőrős vagyok, ha eszembe jut. Azt kívánom, hogy az ottlévők közül nagyon sokan újra átélhessék a jövőben ezt az érzést.
Mi volt a szezon legkomolyabb kihívása, nehézsége?
Természetesen a vírushelyzet, ami több szempontból is olyan kihívásokat, ismeretlen megoldandó feladatokat adott, amikkel eddig még szerencsére nem találkozhattunk, és a jövőben nem is nagyon szeretnék. Több mint a fél csapat dőlt ki hónapokra, és mivel a Honvédnál rendkívül szigorú szabályokkal működtünk, voltak játékosok, akik úgy töltöttek 3-4 hetet karanténban, hogy nem is volt pozitív tesztjük. Sajnos a legszörnyűbb dolog is megtörtént a klubnál, testközelből átéltük, hogy a vírus nem játék, elveszítettük kollégánkat, Isa Gabit, aki jónéhány játékosunknak volt nevelőedzője, tragikus halála hosszú időre nyomott hagyott bennünk.
Milyen csapatot építenél a jövőben, mekkora átalakításra, fiatalításra van szüksége a jelenlegi keretnek?
Az egyértelműen kiderült, hogy a Felnőttprogramnak van létjogosultsága, folytatni kell, ezzel tudjuk felgyorsítani a gyerekek fejlesztését és a lehető legfiatalabban felnőtt tapasztalathoz juttatni őket. Lesznek változások, az idősebb játékosokra, a 2002-2003-as születésű fiataljainkra vadásznak az NB II-es és külföldi csapatok, az ő fejlődésük új stádiumba léphet, de az U19-es csapatunk szereplése és az abban meghatározó szerepet játszó srácok bizonyították, hogy a 2004-2005-ös korosztályból is vannak többen, akik felkészültek, hogy a felnőttek közé kerüljenek. Pinezits Máté és Faltusz Zoli kollégám úgy van versenyben az U19-es bajnokság élcsapataival, hogy egyik ellenfelüknek sincs második csapata, és nem egy olyan fiatalt építettek be és tettek meghatározó játékossá, aki még három év múlva is U19-es korú játékos lesz. Megígérhetem, hogy jövőre is készülhetnek a 16 éveseink is, aki megérdemli, lehetőséget fog kapni, hogy bizonyítson és tapasztaljon.
