„(…)Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom(…)” – ismételték a Kispesti Városháza dísztermében az állampolgársági esküt tevő vendégek Gajda Péter polgármester szavait, amit mi azért nemcsak magyarként, hanem honvédosként is értelmeztünk, és mosolyogva konstatáltuk, hogy Tujvel Tomás az ősz során már Tomás Tujvelként is teljesítette az eskü fenti részét, hiszen érkezése óta remekül védi a Honvéd kapuját.
Mostantól pedig magyar állampolgárként lehet biztos pont a kapuban, hiszen a 2009 nyara óta – az egyéves dunaszerdahelyi kitérőt leszámítva – Magyarországon szereplő Tujvel Tomás csütörtök reggel az ünnepélyes eskütétel után és az alkoholmentes pezsgő előtt átvehette a magyar okmányait, s bizony jó volt látni, hogy a polgármesteri hivatalban is milyen szeretettel fogadták csapatunk kapusát.
„Régóta vártam már erre az alkalomra, örülök, hogy megkaptam a magyar állampolgárságot – kezdte Tujvel Tomás. – Egy dolog nem változott: ugyanúgy kell tovább dolgozni, most például már a Mezőkövesd elleni meccsre is gondolok, hiszen szombaton fontos találkozó vár ránk. Jól érzem magam Magyarországon, itt is szeretnék majd élni, ha abbahagyom a focit, ez viszont még odébb lesz, mert van még bennem jó néhány év, továbbra is éhes vagyok a játékra, sikereket szeretnék elérni a Honvéddal. Megszerettem Magyarországot, itt és a Honvédnál is otthonra leltem.”
Tujvel Tomás egyébként a fenti nyilatkozatot is magyarul adta honlapunknak, ráadásul elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy szépen elsajátította a nyelvet, ő pedig hozzátette, számára egyértelmű volt, hogy minél hamarabb szeretett volna megtanulni magyarul.
„A kommunikáció miatt is fontos volt, hogy tudjak magyarul, mert beszélhetek angolul, vagy szerbül a társakkal, az nem ugyanolyan, és nem is lehet mindenkivel ezeken a nyelveken társalogni, szóval minden szempontból fontos volt, hogy megtanuljak magyarul. Örülök, ha azt mondják, szépen beszélem a nyelvet, de még mindig kell fejlődnöm” – tette hozzá Tujvel Tomás, aki azt is elárulta, kikerül majd a falra a lakásában az állampolgárságot igazoló okirat.
S ha már Gajda Péter szavaival kezdtünk írásunkat, akkor így is zárnánk a beszámolót, természetesen ismét piros-fekete szemüvegén keresztül (is) értelmezve az elhangzottakat: „Bízom benne, hogy aki most kispesti, az minél tovább ittmarad nálunk Kispesten.”
