Nehéz eldönteni, hogy félig tele, vagy félig üres a Budapest Honvéd pohara a DVTK elleni bajnoki mérkőzést követően, főleg azért, mert nem is feltétlenül a felénél helyeznénk el a mércét a poharunkban.
Vegyes, úgy is mondhatnánk, felemás érzések kavarogtak bennünk a lefújást követően, hiszen alapvetően a harmadáig se nagyon telt meg a poharunk az elégedettség nedűjével, miután mindkét felvonás hasonló koreográfia szerint zajlott: fokozatosan vettük át a játék irányítását, egyre több helyzetünk volt, komoly lehetőségek is adódtak, de mintha egy láthatatlan fal vette volna körül a DVTK és Malenica kapus hálóját, sehogysem akart összejönni az áhított kispesti gól.
Emiatt aztán mindenképpen üres a poharunk, mivel 10 alkalommal találtuk el a kaput, de hiába. Nem, nem, nem és nem. Próbálkoztunk közelről, távolról, kidolgozott akcióból, egyéni megoldásokkal is, azonban egyszerűen képtelenek voltunk gólra váltani a lehetőségeinket.
Ilyenkor persze felvillan az emberben a piros lámpa, nehogy megbosszulják magukat a kihagyott helyzetek, sőt a 91. percben a DVTK szerzett gólt, az időnként furcsán fújó játékvezető azonban – helyesen! – érvénytelenítette a találatot.
Mázsás kő gördült le a szívünkről ezekben a pillanatokban, de még ezzel együtt sem szűntek a vegyes érzések, viszont nézzük a további pozitívumokat.
Domináns játékot nyújtott a csapat, javarészt kontrolláltuk a mérkőzést, helyzeteket alakítottunk ki, a védelmünk stabilan állt a lábán, ráadásul Horváth Ferenc irányítása óta először nem kaptunk gólt, a pályán mutatott teljesítményünk pedig a Kisvárda elleni bajnokit leszámítva egyértelműen előremutató. Stabil a csapat, van elképzelés a futballunkban, és biztos, hogy ennek lesz eredménye a folytatásban is.
Ráadásul továbbra is a vonal felett áll a csapat, jelenleg három pontra vagyunk a bennmaradást jelentő pozíciótól, és ha ez így marad, akkor az alapvető célunkat elérjük, onnan pedig lehet tovább építkezni.
Szóval bár az aktuális meccset tekintve alig a harmadáig van tele a poharunk, a játékot, az elhivatottságot tekintve legalább kétharmadnál áll a mérce: elindultunk a jó úton, ezen kell tovahaladni a folytatásban is.
És akkor teljesen megtelhet majd a poharunk.
