Főszereplője volt a Mezőkövesd elleni kupafinálénak Djordje Kamber, akinek az első, vezetést jelentő találatunk megszerzésében is óriási szerepe volt – bár vita tárgyát képezte, hogy két rutinos játékosunk közül ő vagy Ivan Lovric ért utoljára a kövesdi hálóban landoló labdába –, majd a rivális egyenlítése után az 56. percben belőtte a Honvéd – mint utóbb kiderült – kupagyőzelmet jelentő második találatát.
„El sem tudom mondani, milyen érzés most ez számomra! – mondta Djordje Kamber, aki számára nemcsak a győztes találata miatt értékes a siker. – Kicsit izgultam, mert már négy kupadöntőt veszítettem el a pályafutásom alatt sajnos, de az utolsó néhány napban már láttam, hogy ez a csapat mennyit fejlődött, mennyit léptünk előre, milyen jó eredményeket értünk el az utolsó pár meccsen, így nagyon bíztam abban, hogy ötödik alkalommal megnyerhetem én is a kupát. A játékunk még nem hibátlan, nem tökéletes a focink, de csapatként egyre jobban nézünk ki a pályán. Ez az egység volt a kulcs, szerinntem, mint ahogy a korábbi sikereinknél is. Sajnos nálunk nincs egy Messi vagy egy Ronaldo, de látni lehet, hogy ha ez a csapat együtt harcol a pályán, akkor bárki ellen fel tudunk lépni és nyerni tudunk.“
Rutinos labdarúgónk Szerbiában és Magyarországon is szerepelt már kupadöntőben, ez volt az első alkalom azonban, hogy magasba emelhette a trófeát. Nem is kérdés, hogy micsoda boldogság számára a Mezőkövesd ellen sikerrel megvívott finálé.
„Nekem nagyon-nagyon sokat jelent! – mondta vigyorogva a 36 éves játékosunk. – A magyarországi pályafutásomból már csak ez a kupa hiányzott. De nemcsak számomra nagy öröm ez, a klub számára is nagyon fontos. Mindenki tudja, mit jelent a Honvéd, milyen hagyományai vannak a focinak Kispesten. Ennek a klubnak mindig ott kell lennie a nagyok közt, harcba szállni olyan csapatokkal, akiknek lehet, hogy több pénze van, de ha ilyen egység van a csapatban, mi is tudunk versenyezni velük.“
Nem véletlen, hogy Djordje Kamber ott ünnepelt a „frontvonalban“, s nem riadt vissza attól sem, hogy ezúttal ő diktálja a rigmusokat a csodálatos hangulatot teremtő kispesti tábornak.
„Ilyen szurkolók előtt játszani, s főleg nyerni, az valami csodálatos érzés! – árulta el boldogan Kamber. – Sajnálom, hogy nem tudtak még ennél is többen itt lenni velünk a stadionban az óvintézkedések miatt, de biztos vagyok benne, hogy rengetegen nézték a tévé előtt is a meccset. És biztos vagyok benne, hogy legközelebb, amikor visszaáll már teljesen az életünk a régi kerékvágásba, még többen leszünk, s bízom abban, hogy akkor is sikerült megörvendeztetnünk őket!“
