Az OTP Bank Liga 12. fordulójában a Kisvárda Master Good csapatát fogadtuk azzal a reménnyel, hogy amennyiben győzni tudunk, több helyet feljebb lépünk a tabellán – köztük megelőzzük a szabolcsiakat is. A vendégeket ezúttal is egykori trénerünk, Supka Attila vezette csatába, akinek a csapatai ellen tradicionálisan nem jött ki a lépés eddig, mindössze egyszer hagytuk el győztesen a pályát aktuális csapata ellen. Mindemellett több, mint három év után ismét zárt kapuk mögött fogadtuk a szabolcsiakat – igaz, a mérkőzésre kilátogató mintegy ötszáz 14 év alatti gyermek, ha nem is a megszokott buzdítás mellett, de elképesztően pozitív atmoszférát teremtett a mérkőzésen. Klasszikus értelemben vett szurkolótáborunk ezúttal a stadion előtt elhelyezett kivetítőn követhette a találkozó történéseit.
A legutóbbi bajnokihoz képest Maurizio Jacobacci két helyen változtatott kezdőcsapatán, amelybe Safronov és Hangya helyére bekerült Deian Boldor és Csontos Dominik is, támadásban ez azt jelentette, hogy négy védővel és két támadóval, klasszikus 4–4–2-es formációban futballoztunk a várdaiak ellen, védekezésben pedig legtöbb esetben öt védővel fogadtuk a várdai támadókat. Az első játékrész remek iramot és több gólszerzési lehetőséget is hozott. A vendégek ugyan már az első percben veszélyes támadást vezettek: egy jobb oldali beadás után Yordanov a keresztléc fölé bólintott, ám ezután lényegében csak kispesti helyzeteket, lehetőségeket jegyezhettünk fel.
A harmadik percben – az egyébként rendkívül stabilan futballozó – Pablo García futott el a bal szélen, majd a középen érkező Pinte Patrikot kereste a labdával, de a beadását követően – Pintét is megelőzve – egykori játékosunk, Soltész Dominik érkezett a legjobb ütemben és Popovics lába között a saját kapujába ’mellelte’ a labdát (1–0). A 26. percben Soltész sokadik jó beadását követően Bíró fejelhetett, Hadzikic azonban magabiztosan fogta a próbálkozást. Félórányi játék után több gólszerzési lehetőségünk is volt, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, amikor pedig nem, akkor nem találtunk kaput – így Pablo García lövése is centikkel a jobb kapufa mellett zúgott el. A fordulást követően ismét a Kisvárda jegyezte fel az első helyzetet, és közelebb volt a gólszerzéshez, mint az első félidőben: Youga, Balogun, majd Bíró volt a labda útja, utóbbi a jobb kapufát találta telibe. Három percre rá Szamosi szabadrúgása kerülte el a kaput. Aztán az 58. percben Marí egy remek csel után Pintét indította a jobb szélen, aki bár először úgy tűnt, elveszti a labdát, az visszapattant hozzá, így támadónk Popoviccsal szemben találta magát, majd a kapu bal oldalát célozta, de a várdaiak hálóőre nagy bravúrral hárított. A 78. percben Boldor nagyszerű szabadrúgását tornászta ki Popovics. Egy momentummal később a csereként beálló Kántor húzta meg remekül a bal oldalon, lövésével csak centiket tévedett. Egy perccel később Kántor nagybedobását követően Pekár fejelt, ekkor már Popovics is verve volt, de a bal kapufa megsegítette a Kisvárdát. A végjátékban már nem változott az eredmény, így nagyon fontos három ponttal gazdagodtunk. Jövő szombaton újabb 'hatpontos' találkozó következik, hiszen az MTK Budapesthez látogatunk, a mérkőzés 16.45-kor veszi kezdetét.
OTP BANK LIGA, 12. FORDULÓ, 2026-27
KISPEST–HONVÉD FC–Kisvárda Master Good 1–0 (1–0)
Bozsik Aréna, 500 néző. Vezette: Derdák Marcell (Nagy Viktor, Balla Levente).
HONVÉD: Hadzikic – Szabó A., Baki, Boldor (Pauljevic, 86.), P. García – Somogyi T., Pekár, Csontos, Szamosi (Zuigeber, 86.) – Marí (Kántor, 78.), Pinte (Safronov, 90+1.). Vezetőedző: Maurizio Jacobacci
Kisvárda: Popovics – Nagy K., Lippai, Serbecic, Soltész D. – Bíró, Youga (Herc, 67.), Mbock, Babják (Ésik, 67.) – Yordanov (Balogun, – a szünetben), Melnyk (Mesanovic, 82.). Vezetőedző: Supka Attila
G: Soltész D. (3. – öngól).
Maurizio Jacobacci:
Minden mérkőzés nehéz, hiszen a tabellának ezen szakaszát nagyon hasonló játékerőt képviselő csapatok alkotják. A Kisvárda rendkívül stabil és fizikális együttes. Ma is bizonyították, hogy tudnak futballozni, de a rövid idő ellenére mi kellőképpen felkészültünk az ellenfelünkből. Megnyomta a csapat lelkét, ami a Debrecen ellen és ami a legutóbbi kupameccsen történt. Ugyanakkor koncentráltan és összeszedetten futballoztunk, már az első félidőben is kevés területet engedtünk az ellenfélnek. Az, hogy már a harmadik percben sikerült egy öngóllal vezetést szereznünk, nagymértékben segített. Az első félidőben azonban nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy egyik vagy másik csapatnak áll a zászló. Összességében azt kell mondjam, hogy stabilan védekeztünk, és fejben is végig ott voltunk. Koncentráltan kezeltük a rögzített játékhelyzeteket, valamint az ellenfél hosszú bedobásait. Úgy hiszem, hogy megérdemelten győztünk. Bizonyította a Honvéd, hogy tud futballozni, és akar is. Gratulálok a csapatomnak, bizonyították, hogy milyen jól tudnak játszani.
Supka Attila:
Nem így szerettük volna kezdeni a mérkőzést, függetlenül attól, hogy az ellenfél gólja előtt nekünk is adódott egy lehetőségünk, amelyet a javunkra fordíthattunk volna, de sajnos nem találtunk kaput. Ezt követően próbáltuk kijavítani a harmadik percben elkövetett hibánkat, amelyből gólt kaptunk. Hétről hétre ugyanazokkal a problémákkal küzdünk: kidolgozunk két-három olyan lehetőséget, amelyekből gólt szerezhetnénk, de nem tudjuk értékesíteni őket. A mai mérkőzésen is hasonló volt a helyzet. Többször is nyomás alatt tudtuk tartani a Honvédot, de sajnos még az egy pont megszerzése sem sikerült.
