Komoly mérföldkőhöz érkezett Hidi Patrik, hiszen csapatkapitányunk a DVSC ellen 250. alkalommal viselte bajnoki mérkőzésen a Budapest Honvéd mezét, amellyel az aktív játékosok között magasan vezet, míg az örökranglistán már a 16. helyen áll, de a szezon végére akár a legjobb 10 közé is kerülhet.
A Debrecen ellen 250. alkalommal szerepeltél az NB I-ben a Honvéd színeiben – más magyar csapatban nem is játszottál a felnőttek között –, a szezonnyitó viszont végül fájó vereséget hozott. A jubileum miatt szépül egy picit az emlék?
Nem. Nagyon nem – sóhajtott fel Hidi Patrik. – Igazából nem így terveztük, az előző szezon után kiemelkedően fontos lett volna a jó rajt, ráadásul az új stadionban léptünk pályára, szurkolók előtt játszhattunk, nagyon kellett volna a győzelem. Egyébként is, de a felsoroltak miatt még inkább. Sajnos nem sikerült. Persze van még 32 meccs a bajnokságból, nem szabad a kardunkba dőlni, muszáj tanulni a hibákból, felkészülni az MTK-ra, és elkezdeni nyerni.
Beszéljünk azért egy kicsit a jubileumról. Más volt emiatt ez a meccs, előtte, alatta eszedbe jutott, hogy ez a kétszázötvenedik?
Ez nem olyan dolog, ami minden nap ott jár az ember fejében, egyszer csak elérkezel egy ilyen mérföldkőhöz. Talán akkor, amikor átadta Kun Gábor ügyvezető a díjat, akkor büszkeség töltött el, de utána nem foglalkoztam ezzel.
Nézted már, hogy milyen illusztris társaságba kerültél?
Még az előző szezon vége felé láttam a listát, nagyon jó érzés. Olyan labdarúgók vannak itt, akik nagyjai a Honvédnak, komoly játékosmúlttal, címekkel rendelkeznek. Nagyon büszke vagyok rá, hogy köztük lehetek a lejátszott meccseket tekintve, szeretném még tovább növelni ezt a számot.
Ahogy mondtad, van a szezonból még 32 meccs, szóval már jövő májusig is megelőzhetsz jó párat.
Hát igen, aktívak már nincsenek előttem – mosolyodott el Hidi Patrik. – Rajtam múlik, hol végzek majd a névsorban, de nem azzal foglalkozom, hogy kit előzhetek meg. Dolgozni kell folyamatosan, minden napból kihozni a maximumot, a lényeg, hogy egy jó szezonunk legyen, sokkal fontosabb a számoknál.
Napról napra dolgozni és hozni a maximumot. Ez lehet az egyik titka a 250 meccsnek?
Ez is hozzájárulhat. A mai fociban egyre ritkább, hogy valaki ilyen hosszú ideig egy helyen játszik, sokan, sokszor váltanak ugyanis klubot. Büszkeséggel tölt el az eddigi honvédos időszakom, hiszen sok szép emlék van benne, meg néhány nem olyan szép is, de azért jobb a szépekre visszagondolni.
A csúcs a bajnoki cím és a kupagyőzelem?
Így van. Amikor bronzérmesek lettünk, amivel 20 év után végeztünk újra dobogón, az is nagyon szép emlék, ha nem is adnak érte trófeát, de jó visszagondolni rá. Vagy amikor felkerültem a felnőttek közé, 2009-ben kupát nyertünk, s bár csak bajnokikon játszhattam, a kupasorozatban nem, azonban így is szép emlék. Sőt, nézőként, utánpótlás-játékosként már a 2007-es kupagyőzelemnél is itt voltam. Sok szép győzelemre tudok visszaemlékezni, tartalmas volt az eddigi. 250 bajnoki és ez a 10 év.
Emlékszel még az elsőre?
Igen, hiszen elég jól sikerült, góllal tudtam bemutatkozni, a Paks ellen játszottunk, sajnos az utolsó percben egyenlítettek. Szóval az szép emlék, az utolsó viszont nagyon nem az.
Megvannak a fejedben a jubileumi meccsek?
A századik az igen, mert akkor viselhettem először a csapatkapitányi karszalagot, bár még nem én voltam a kapitány, de a századik meccs alkalmából megkaptam, 1–0-ra nyertünk a Kaposvár ellen. A 150. nem ugrik be, a 200. az elsőhöz hasonlóan a Paks ellen volt, de a Mezőkövesddel szembeni bajnokin köszöntöttek. Előtte nem sokkal tértem vissza Spanyolországból, és néhány meccs után meg is lett a 200. A 250 meg ugye friss emlék még.
Lassan 14 éve kerültél a Honvédhoz, ebből több mint 12 évet töltöttél Kispesten, nem vagy egy vándormadár típus, szinte összeforrott a neved a klub azóta tartó időszakával.
Három klubom volt eddig összesen a felnőttek között, az valóban nem túl sok, de nincs is hiányérzetem. Kétszer játszottam külföldön, a többit pedig itt töltöttem a Honvédnál és szerintem erre is büszke lehetek, hogy folyamatosan számítottak rám. Úgy gondolom, sokat is tettem ezért és szeretnék is tenni még a klubért, hogy sikeresek legyünk, olyan irányba induljunk el, amit szeretnénk és amire büszkék lehetnek a szurkolók, a klub és mindenki más.
Beszéltük, hogy milyen fontos lett volna győzelemmel rajtolni, ezen viszont túl kell lépni és előre tekinteni. Arra építhetünk, hogy az első félidőben jól futballoztunk, mi kell még ahhoz, hogy szebb legyen a folyatás, szebb legyen majd az esetleges következő mérföldkő?
Nagyon jó első félidőt produkáltunk a Debrecen ellen, nem véletlenül mondta Huszti Szabolcs edző, hogy egy szót sem szólhattak volna, ha három van a két csapat között. A második félidő első tíz perce már nem volt olyan, mint az első, a kiállítás után pedig minden a Debrecen mellett szólt. Kiállítás, büntető, egyenlítés, majd három perc múlva a vezető gólt is megszerezték, onnantól már teljesen más kerekedett ki belőle. Ember- és gólhátrányban is mentünk előre, de kihasználták a hibáinkat. Az első félidőre lehet és kell építeni, azon kell lennünk, hogy úgy menjünk 90 percen keresztül, ahogy a Debrecen ellen tettük az első játékrészben.
Hová kerül otthon a díj?
Jó kérdés, mert épp most vagyunk túl egy költözésen, még vannak dolgok, amik dobozokban vannak. Szeretnék majd egy sarkot, ahol megvannak az emlékek, bekeretezett mezekkel, elismerésekkel, ezen is kell még dolgoznunk.
