Egyre több helyről hallani elismerő szavakat, nemcsak a játékoskeret, de az új szakmai stáb kialakítása kapcsán is. A stáb tagjait milyen paraméterek, elvárások alapján választottad ki?
A stáb akkor ideális, ha minden szereplő fontosnak érzi és pontosan érti is a feladatát, egy irányba húz, és bízik a meghatározott koncepcióban. Adott volt egy mag, amit úgy ítéltem meg, hogy ki kell egészíteni, illetve egy olyan markáns vezért találni az élére, aki mind szakmaiságban, mind karakterben illeszkedik a filozófiánkba, ha úgy teszik, arca lesz a projektnek.
Pisont István Dajka Lászlóval az oldalán kritikus időszakban mutatta meg, hogy a klub iránt érzett őszinte szeretet csodákra képes. Olyan helyzetben kellett helyt állnunk, amikor sokan a legijesztőbb forgatókönyvet is vizionálhatták, mégis sikerült talpra állni, és a kupagyőzelem mellett az ötödik helyen zárni ezt a speciális szezont. Ugyanakkor, hogy szintet tudjunk lépni, úgy láttam, szükség lesz új energiára.
Bódog Tamást a maga határozott karizmájával, erőt sugárzó személyiségével ideális vezérnek tartom a szakmai csapat élére. Gyorsan kiderült, hogy értjük egymást, ő maga is megfogalmazta, hogy a Honvéd akkor igazán Honvéd, ha bátor, attraktív, közönségszórakoztató futballra törekszik.
A szűkebb stábot Vezér Ádámmal, Györök Tamással és Mezei Tamással egészítettem még ki, mindannyian sikerorientált, nyitott, és nem mellesleg igazi csapatemberek. Vezér Ádám kispesti múltja csak hab a tortán, de az igazi erénye az, ahogy a munkához viszonyul. Képes maximalizmusra bírni a kapusait, remekül kommunikál, mindeközben higgadt és minden szaván érződik a segítő szándék.
Györök Tamás volt játékosom, majd kollégám is, igazi specialista, a részletek embere, akinek munkabírása és tudása nagy segítségére lehet a vezetőedzőnek a mindennapokban. Mezei Tamás személyében sokoldalú, felkészült taggal bővült a stáb, az ő feladata az erőnléti és rehabilitációs részleg vezetése, irányítása.
A stáb mellett a koncepció is változott? Mik a legmarkánsabb újítások?
Az elsődleges: nem akadémiában, NB III-as vagy NB I-es csapatokban gondolkodunk, hanem utánpótlás- és felnőtt programban. Amikor hazaérkeztem, túl az első csapat „hullámzó” szereplésén, az egyik legszembetűnőbb problémának azt találtam, hogy két egymástól független rendszer működik, a felnőttcsapat és az akadémia működése szakmailag nincs megfelelően összehangolva, nincs egységes filozófia, stílus és játékkoncepció.
Ennek érdekében „vontuk” össze az első és második csapat keretét?
A pontos megfogalmazás talán az, hogy nem választjuk külön a kereteket. Megszűnik az eddig külön kezelt NB III, az elképzelés lényege, hogy az úgynevezett felnőttprogramban, ami nagyjából 40 játékost jelent, már mindenki – kortól és státusztól függetlenül – ugyanabban a szellemiségben, stílusban, és metodika szerint készüljön. Ezt a gyakorlatban úgy oldjuk meg, hogy kisebb csúszással kezdi a munkát a két csoport, de mindkét társaság megkapja a komplex programot a pályán és a konditeremben is.
A fiatalok kezdenek korábban, velük Mezei Tamás és Nagy István ugyanúgy elvégezteti a prevenciós és egyénre szabott kondicionáló feladatokat, mint később az első keret játékosaival.
A fiatal csoport ezt követően a pályán folytatja a gyakorlást, ahova az első keret is megérkezik – egymás mellett tréningezik a két csapat, szóval ezzel kicsit felidézzük a klasszikus korszakot is. Kiesik egy belső védő a felnőtt edzésből? Szükség van egy plusz támadóra a gyakorlathoz? „Gyere, Kicsi” – szóltak át ilyenkor a „tarcsikhoz” anno.
Mennyiben segítheti ez a fiatalok integrálását a felnőttfutballba?
A cél természetesen az, hogy a legjobbak a legjobbakkal gyakoroljanak, hogy folyamatosan látható legyen egy elérhető cél a fiatalok előtt. Mivel egyidőben több csapatunk is kiváló körülmények között edzhet, így a fiatalok folyamatosan testközelből érzik az első csapat jelenlétét – ez pedig extra motivációt jelent számukra. A már említett csúsztatott kezdés miatt legtöbbször a fiatalok korábban végeznek, és örömmel látom, hogy az egész csoport kint marad és figyeli az első keretet. Ezzel kialakul egy szorosabb napi kapcsolat is: egy visszapasszolt labda Gazdagnak, egy tréfás megjegyzés Hiditől, vagy akár egy kötetlen edzés utáni labdázás a nagyokkal.
Természetesen szeretnénk, ha ezt a folyamatot a felnőttjátékosok is erősítenék, ezzel is segítve a fiatalok fejlődését. Ezt szolgálta az is, hogy már az Újpest elleni edzőmérkőzésen is több első csapatban futballozó játékos szerepelt a fiatalok mellett. Kamberrel például Bódog Tamás és én is beszéltem a meccs előtt, kértük, hogy legyen amolyan mentora ennek a társaságnak, aki mentalitásával, rutinjával is példát, illetve utat mutat a következő generációnak.
A győri edzőtáborba is viszünk 2002-es, 2003-as születésű játékosokat, azt akarjuk, hogy aki a felnőttprogramban szerepel, érezze, hogy tűzközelben, állandóan szem előtt van. A vezetőedző kiválasztásánál is fontos szempont volt, hogy partner legyen az akadémistáink fejlesztésében, a felnőtt futballba integrálásukban.
Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Az edzések intenzitása és felépítése, valamint a követelmények megegyeznek. Nyilvánvaló, hogy a konkrét elvárások kicsit eltérnek, hiszen a profiktól napi szintű eredményt várunk, meccseket akarunk nyerni, mindig a soron következő megméretés a legfontosabb, minél jobban teljesíteni a versenysorozatokban. A fiataloknál ez annyiban árnyaltabb, hogy náluk a fejlesztésen van továbbra is a hangsúly, de speciel azt muszáj beléjük nevelni: tőlük is látni akarjuk a sikerhez szükséges győztes mentalitást, hogy minden mérkőzést akarjanak megnyerni. A fiatal programot Simon Miklós vezeti, aki rendkívül fontos pillére a Honvédnak, évek óta kívülről belülről átlátja az akadémiát, valamennyi gyereket hosszú ideje ismer és segít, most annyiban módosul a feladatköre, hogy számára is az kell legyen a prioritás, hogy minél többen csatlakozhassanak közülük az első kerethez. Ezt a stratégiát segíti Kemény Kristóf kollégám is, aki élt Amerikában, Angliában az FA-edzőképzését végzi, az ő szerepétől azt remélem, hogy egyfajta új szellemiséget, sikerorientált gondolkodást és profi viselkedést hoz be az öltözői életbe.
A kibővített első keret mellett két NB II-es klubbal is partneri megállapodást kötöttünk. Mit vársz ezektől a megállapodásoktól?
Az Ajkával egy harmonikus kapcsolat alakult ki az évek során, ezért velük akár hivatalos szerződés nélkül is hatékonyan tudnánk együttműködni, támaszkodnak ránk, mi pedig úgy látjuk, jó helyre kerülnek kölcsönbe azok a játékosok, akiket átadunk. Örömteli, hogy a Siófokkal is olyan megállapodás született, ami mindkét fél számára előnyös lehet és segítheti a fejlődést. Ne feledjük, ezeknek a fiataloknak a játéklehetőség adja a legtöbbet, fontos, hogy tudunk NB III-as, NB II-es, és persze NB I-es lehetőséget is biztosítani azoknak, akik megérettek a felnőttszintre.
Az MLSZ új szabályozása szerint maximum 25 fős lehet az első keret, ennek, ha jól sejtem, mi könnyedén meg tudunk felelni, a felnőttekkel és a fiatalokkal?
Mint említettem, a papíron 25-ös keretünk valójában 40 fős az akadémistáinkkal kiegészülve. Ez tehát az úgynevezett felnőtt programunk. Ami a 25 fős előírást illeti, természetesen értem a szándékot, de mint minden adminisztratív megkötés, ez is létrehoz ellentmondásokat. Ilyen például, hogy ugyan 19 év alatti játékost szabadon hozzá adhatunk a kerethez, ha azonban azt szeretnénk, hogy tagja legyen a kooperációs szerződésnek, már szerepelnie kell a 25-ös listán. A gyakorlat azt mutatja, hogy sajnos így lesz olyan, aki ezért elesik ettől a lehetőségtől, mert még nem fér be a 25-be, holott nagyon hasznos lenne, ha esetenként tudna játszani az NB II-ben…
Válogatott/kispesti kötődéssel bíró futballisták érkeztek eddig és mindannyian magyarok. Ez is a része az új (átigazolási) koncepciónak?
Olyan futballisták szerződtetését terveztem, akik karakterben, személyiségben is passzolnak ahhoz a filozófiához, ahhoz a futballfelfogáshoz, amit szeretnénk meghonosítani a Honvédnál. Ezért is kezdtük Zsótér Donáttal az érkezők bemutatását: van kispesti kötődése, céltudatos, sikeréhes játékos, válogatott kerettag, tele bizonyítási vággyal. Tamás Krisztiánt kisgyerek kora óta ismerem, mindenki tisztában van a kvalitásaival, tudtam, hogy illeszkedik majd abba a játékstílusba, amit a Honvéd játszik majd. Tóth-Gábor Kristóf egy más profil, ő a jövő embere, habár könnyen lehet, hogy azonnal fontos láncszemmé léphet elő. Egy olyan típusú támadó, aki hatalmas hiánycikk a magyar futballban, aki hosszútávon jelenthet megoldást centerposzton – nemcsak a Honvédnak, hanem akár a válogatottnak is. Baráth Botond helyzete sok szempontból egyedi, érdekes, hogy másfél éve azon dolgoztam, hogy Kansasbe kerüljön, most én kezdeményeztem, hogy hazatérjen… Nagyon sokat adott neki ez a másfél év, 24 tétmeccsen lépett pályára, érettebb, komplexebb játékosként térhet vissza hozzánk, aki megtapasztalta, milyen egy vérprofi közegben teljesíteni. Amikor megkerestem és javasoltam neki, hogy csatlakozzon hozzánk, éreztem, hogy mit jelent számára a Honvéd. Abban pedig mindketten egyetértettünk, hogy a válogatott karrierje szempontjából is logikus a hazatérés, mert így szem előtt lehet.
Várható még további erősítés?
Egy keret sosem végleges, egyrészt ahogy azt említettem, minden fiatal előtt nyitva áll a kapu, másrészt az átigazolási időszak szeptember 22-ig tart. Idén a bajnoki kezdés megelőzi a nemzetközi kupasorozat rajtját, tehát lesz lehetőségünk tétmeccseken megállapítani, hol is tartunk.
