Manapság sokakra ráragasszák a „legenda” jelzőt, még olyanokra is akik alig értek el sikereket. Kozma Mihályra azonban a szó legnemesebb értelmében illik a „LEGENDA” jelző. 25 éven át szolgálta klubunkat labdarúgóként, majd sportvezetőként. Tíz éven át volt a Budapest Honvéd csapatkapitánya, kétszer bajnok, négyszer ezüstérmes, kétszer bronzérmes, három gólkirály, olimpiai ezüstérmes, tizenhétszeres válogatott és még nem is teljes a lista.
A kispesti legenda éppen a vasárnapi Budapest Honvéd–Mezőkövesd-mérkőzés napján töltötte be 75. születésnapját. Kozma Misit a találkozó előtt a klub ügyvezetője Séllei Árpád köszöntötte születésnapja alkalmából, majd a találkozó kezdőrúgását is az ünnepelt végezte el.
„Ej, ha most is ott lenne a pályán két-három gólt biztos beverne” – mondta társának egy idősebb szurkoló, aki még látta játszani a gólkirályt. Fiatalabb társa csak bólogatott, talán el se hitte, amit hallott, pedig a piros-fekete mezt magasba tartó ősz hajú úriember fénykorában futószalagon termelte a gólokat.
Tétmeccsen tizennégyszer 3, hatszor 4, egyszer 5 és egyszer 8 gólt lőtt az ellenfelek kapujába.
„Kozma Misi, Kozma Misi” – skandálta a Kispest-tábor. A kisé párás tekintette azt sugallta, hogy Misit meghatotta az ünneplés. E sorok írójának alkalma volt aktív korában látni a gólkirályt, nagyon kevés olyan meccs volt, ahol nem tapsolhattunk Kozma-góloknak. 1969-ben került Kispestre és rögtön a kezdőcsapat tagja lett. A bajnokság végén a Honvéd a tabella második helyén végzett, Kozma pedig újonc létére 21 góllal járultál hozzá az ezüstéremhez.
Hogy mikénet került Kispestre, annak külön története van, amiről így mesélt:
„Annak idején több klub is megkeresett, köztük a Bp. Honvéd is. Mivel nekem Tichy Lajos volt a példaképem, így nem volt kérdés, hogy a kispestieket választom. Megerősített a döntésemben, hogy még ifiválogatott koromban Preiner Karcsi bácsi is a Honvédot tanácsolta. Mondanom se kell, hogy óriási élmény volt egy olyan futballistával egy csapatban játszani, mint Tichy Lajos. Az új környezetet hamar megszoktam, a csapat is rögtön befogadott, talán ezért is sikerül gyorsan a beilleszkedés. Sokat segített, hogy olyan zseniális futballista volt a társam, mint a szintén szegedi Kocsis Lajos, vele szerettem a legjobban játszani. Olyan technikás, zseniális irányítót a mai napig nem láttam, mint amilyen ő volt.”
Kozma a futball mellett emberségből is jelesre vizsgázott. A mai napig segít mindenkin, akin csak lehet és a régi játszótársáról sem feledkezett meg. „Szomorúsággal tölt el, hogy Kocsis Lajost se a szegedi, se a kispesti önkormányzat nem tüntette még ki díszpolgári címmel, pedig Lajos megérdemelné , elég, ha csak az olimpiákon elért sikereit említem, Mexikóban arany, Münchenben ezüstérmet nyert” – azt pedig csak mi tesszük hozzá, hogy erre az elismerésre Kozma Misi is rászolgálhat.
Egy labdarúgó, főleg egy csatár legszívesebben a góljaira emlékszik. Vajon a több száz gól közül Kozmának melyik volt a legkedvesebb?
„Sok szép emlékem van. Egy csatárnak valóban a gólok jelentik a legnagyobb élményt. Sokszor szereztem egy meccsen három, vagy annál több gólt, sőt egyszer az is előfordult, hogy Magyar Népköztársasági Kupa-meccsen (Magyar Kupa) nyolcszor találtam a kapuba. Ha mégis ki kellene emelnem egy meccset és egy gólt, akkor 1976-ban az UEFA-kupában a San Siroban az Internek lőtt gólomat mondanám a legemlékezetesebbnek, amivel 1–0-ra vertük világhírű olasz ellenfelünket. A visszavágó 1–1-es döntetlent hozott, így a Honvéd jutott a következő fordulóba.”
A klubhűség korunkban lassan ismeretlenné váló fogalom – tisztelet a nagyon kevés kivételnek –, Kozma Mihály viszont a hűség mintaképe. Két és fél évtizedig szolgálta a klubot játékosként, majd vezetőként, manapság pedig a lelátóról szurkol az utódoknak.
„Összesen huszonöt évet töltöttem Kispesten játékosként és vezetőként, így természetes, hogy figyelem a Honvéd szereplését. A hazai meccsek nagy részén itt vagyok a Bozsik Arénában, de legutóbb Budafokon is ott voltam a lelátón. Ha nem tudok a helyszínen lenni, akkor televízión keresztül nézem a csapatom.”
Kozma Misi nemcsak kiváló labdarúgó volt, de remek ember is. Isten éltessen sokáig, gólkirály!
