Hosszú kihagyás áll Nagy Sándor mögött, aki egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni felkészülési találkozón térhetett vissza – kapott gól nélkül! – a pályára. A 35 esztendős kapus ugyanis az év elején esett át a koronavírus-fertőzésen, ami alaposan megviselte.
„Nehéz időszakon mentem keresztül – kezdte Nagy Sándor. – Tizenöt napig volt 39,5 fokos lázam, nem kaptam levegőt, borzalmasan rosszul éreztem magam, senkinek sem kívánom azt, amit átéltem. Egy hétig feküdtem kórházban, oxigént kaptam, infúziót, injekciókat, végig nagyon jól bántak velem, amiért köszönettel is tartozom az orvosoknak és az ápolóknak, hogy segítettek kilábalni a vírusból. Szerencsére már jól vagyok és azt kívánom, hogy mindenki legyen egészséges, mindenki vigyázzon magára, mert én saját magamon tapasztaltam meg igazán, hogy ez a vírus egyáltalán nem viccel.”
Kapusunk hozzátette, a felépülés nem ment egyik napról a másikra, miután elhagyta a kórházat, teljesen le volt gyengülve, s a következő két hétben fél óránál többet sem tudott sétával tölteni. Hosszú út vezetett odáig, hogy visszatérhessen a csapathoz, ehhez pedig rengeteg kitartásra volt szüksége.
„Sok egyéni munkát, rehabilitációt végeztünk Hajdu Attilával, hogy visszatornázzam magam – mondta a nyáron Debrecenből „hazatérő” játékos. – Rám aggatta az összes létező eszközt, folyamatosan figyelte, mérte a pulzusomat, vérnyomásomat, hogy nehogy túlterheljem magam. Nem volt könnyű az eleje, az biztos, de most már száz százalékosnak érzem magam. Sokat köszönhetek ebben Borsos Vili bának is, aki rengeteget foglalkozott velem egyénileg, hogy kész legyek az első csapat számára.”
A rehabilitáció után aztán négy hete csatlakozott a csapatedzéshez Nagy Sándor, aki mostanra teljes értékű munkát végezhet a társakkal, múlt héten pedig már a Siófok elleni felkészülési mérkőzésen kezdőként léphetett pályára. A 3–0-s kispesti sikerrel végződő találkozó pedig kapusunk számára nemcsak a győzelem miatt maradt emlékezetes.
„Nagyon örültem a játéknak, úgy éreztem magam a kapuban, mint egy kisgyerek, amikor cukorkát kap! – árulta el mosolyogva Nagy Sándor, aki hatvan percen keresztül, a tervezett sorcseréig védte a Honvéd kapuját. – Sok dolgom nem volt a meccsen, mert remekül szerepelt a csapat, jól dolgozott a védelem. Többet értem lábbal a labdához, mint kézzel, de nekem az is több volt, mint a semmi, nagyon nagy élmény volt. Adott még egy plusz motivációt arra, hogy továbbra is hozzam a formámat.”
Bár a bajnoki szünetet kihasználva a csapat szabad hétvégét kapott, hogy mindenkinek lehetősége legyen feltöltődni a folytatásra, a kispestiek ukrán-magyar játékosa ezt az időszakot a konditeremben töltötte, s erőnléti munkát végzett.
„A többiekre ráfért a pihenés, de amíg ők dolgoztak, én csak feküdtem” – utalt viccesen a hosszú kihagyásra Nagy Sándor, amelyet követően továbbra is azon dolgozik, hogy legjobb formáját nyújthassa. Munkából pedig kijutott bőven az elmúlt hetekben Kispesten, hiszen Horváth Ferenc intenzív tréningeket vezényelt, hogy a tétmeccs nélküli időszakot kihasználva minél felkészültebben várja a csapat a hátralévő hét bajnoki mérkőzését.
„Nem bánom, hogy most kemény edzéseink vannak – árulta el kapusunk. – Megyünk, csináljuk, fáj mindenünk, izomlázunk van, de ez nagyon jó érzés. Biztos vagyok benne, hogy meglesz az eredménye ennek a munkának és adj’ Isten, minél több győzelem lesz majd a jutalma a bajnokságban.”
Szombaton vár még egy edzőmérkőzés a Honvédra, amely hazai pályán fogadja a Vasas együttesét, mielőtt rákanyarodik a válogatott szünet utolsó hetére, amelynek végén az Újpesttel indítja az OTP Bank Liga utolsó, kiélezett szakaszát.
„Keményen készültünk a héten, de nem kimondottan a Vasas elleni meccsre, sokkal inkább az azt követő bajnoki időszakra – emelte ki Nagy Sándor. – A szombati mérkőzés egy olyan állomása lesz ennek a háromhetes munkának, ahol megnézhetjük, ki, milyen állapotban van, a nagy terhelés közepette hogyan gondolkozik, hogyan koncentrál a pályán. Ez a meccs arról szól majd, hogy az elmúlt két hétben gyakoroltakat hogyan tudjuk átültetni a játékunkba, hogyan működnek az elképzeléseink. Természetesen fontos az eredmény, de nem az az elsődleges cél, hanem, hogy azután a bajnokságban jól teljesítsünk.”
