A két csapat ellentétes előjelekkel érkezett a meccsre. A Honvéd hatmeccses nyeretlenségi, míg a Tatabánya ötmeccses veretlenségi szériát produkált. A kispesti szakvezetők azt várták, hogy vége szakad a negatív sorozatnak és a csatársor újra lövi a gólokat. A Honvéddal ellentétben Tatabányán elégedettek voltak az őszi szerepléssel. Szűcs György a bányászok edzője nem titkolta, hogy az egy pont megszerzésével elégedett lenne.
A mérkőzés előtt esett az eső, ezért csúszós talaj fogadta a pályára lépő csapatokat. A Honvéd jól kezdett, irányította a játékot, fél óra után mégis a Tatabánya szerzett vezetést Arany révén (0–1). A Honvéd nagy ostromba kezdett, ami a 44. percben vezetett eredményre, amikor Kocsis labdájából Tussinger a Tatabánya kapujának jobb felső sarkába bombázott (1–1).
A második félidőben Komora helyett Tóth Kálmán állt be, aki jó cserének bizonyult, mert az 54. percben 16 méterről leadott lövése a jobb sarokban kötött ki a labda és ezzel fordítottak a mieink (2–1). Ráadásul a folytatásban sem lankadt, sőt nagy lendülettel játszott a Honvéd, egymás után szerezve a gólokat.
Az 57. percben a meglepő módon jobbszélsőt játszó Kocsis Lajos szinte az alapvonalról Gelei fölött a hálóba perdített (3–1). A 74. percben Szendrei az egész tatabányai védelmet faképnél hagyva 8 méterről lőtt a kivetődő Gelei a kapujába (4–1), majd ugyanő szerezte a kispestiek ötödik gólját (5–1.) A végeredményt a 89. percben Marosi állította be, amikor Tóth Gyula labdáját 7 méterről lőtte a kapuba (6-1).
A Bp. Honvéd az első félidőben sokkal többet támadott, de lassan, körülményesen játszott, a ritka tatabányai ellenakciók nagyobb veszélyt jelentettek. Szünet után a piros-fehérek támadójátéka Tóth Kálmánnak és Kocsis Lajosnak köszönhetően alaposan felgyorsult és a kispestiek sorra vezették a veszélyes támadásokat. A súlyos sérüléséből felépült Tichy Lajos ugyan nem szerzett gólt, de négynek az előkészítésében aktív szerepet vállalt. A Honvéd mozgékony támadójátéka szétzilálta a tatabányai védelmet. A piros-fehérek győzelme ilyen különbséggel is megérdemelt volt.
Edzői nyilatkozatok
Preiner Kálmán: „Régen játszott ilyen eredményesen támadósorunk. Elsősorban annak volt ez köszönhető, hogy sokat mozogtak a csatáraink és gyorsabban építették támadásaikat.”
Szűcs György: „Jobb és szerencsésebb volt a Bp. Honvéd. Védelmünk szünet után összeomlott.”
1968. november 17.
NB I, 26. FORDULÓ
BP. HONVÉD SE–TATABÁNYAI BSE 6–1 (1–1)
Kispest, 1000 néző
V: Kamarás István(Kaposi, Szávó)
G: Tussinger (44.), Tóth K. (54.), Kocsis L. (57.), Szendrei (74., 82.), Marosi (89.), ill. Arany (35.)
BHSE: Bicskei – Kelemen, Ruzsinszky, Marosi – Tussinger, Vági – Kocsis L., Tóth Gy., Tichy, Komora (Tóth K., 46.), Szendrei.
Edző: Preiner Kálmán
TBSC: Gelei – Lévai, Kovács I, Juhos – Horváth Laczkó – Hernádi (Monostori, 65.), Csernai, Arany, Sima, Ladinszky.
Edző: Szűcs György.
