A keddi Magyar Kupa elődöntőt követően már a bajnokságban kellett bizonyítania csapatunknak. Feczkó Tamás ugyanakkor a kettős terhelés ellenére sem nyúlt bele nagyon a kezdőcsapatába, mindössze három helyen változtatott. Nem meglepő módon a vonal előtt ismét Tomás Tujvel állt, a rutin mellett pedig két fiatal akadémistánk, Ujváry Ferenc és Szamosi Ádám is bizonyítási lehetőséget kapott.
A tét a vasárnapi bajnoki mérkőzések eredményeivel csak tovább fokozódott, miután a Vasas győzelmével nemcsak feljutott az NB I-be, de négy pontra növelte előnyét velünk szemben a tabellán, a Kecskemét pedig meggyőző, 5-1-es sikerrel abszolválta a Tiszakécske elleni szomszédvári rangadót. Csakhogy a Budafok és a Szentlőrinc győzelmével, illetve a Békéscsaba döntetlenének köszönhetően vendégeink sem érezhették magukat biztonságban, akiket így mindössze egy egység választott el a kiesőzónától.
Az első lehetőségre a 25. percig kellett várni, ekkor egy tetszetős akció végén Pinte próbálkozott némileg kiszorított szögből, Őri azonban fogta a lövést. Egy percre rá Csontos beadása után Szamosi fejelt, Őri ismét jó helyen várta a labdát. A 34. minutumban álltunk a legközelebb a gólhoz, Szamosi passza után Pinte távoli lökete csattant a keresztlécen. A fordulást követően aztán többet is cserélt Feczkó Tamás, ugyanakkor ennek sokáig nem volt igazán hatása. A 67. percben aztán az új beszálló, Zuigeber varázsolta oda a labdát Hangya fejére, Őri azonban hatalmas bravúrral védeni tudta csapatkapitányunk fejesét. A 82. percben Szamosi adott álompasszt a felfutó Pauljevicnek, aki azonban centikkel a kapu mellé helyezett. A 88. percben Hangya adott nagy labdát Csontosnak, aki a bal alsó sarkot vette célba, de ismét centik hiányoztak. A 91. percben aztán néhány pillanatig déja vu-érzése lehetett az embernek, Kállai adott középre, a csereként beálló Kántor pedig csakúgy, mint bő egy éve, ismét a Bozsikban, ismét a Soroksár ellen, ollózott, de ezúttal Őri kezei közé. Ez volt a mérkőzés utolsó momentuma. A bajnokság következő fordulójában vasárnap 17.00-tól, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia vendégei leszünk.
MERKANTIL BANK LIGA, 2025/26, 27. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD FC–Soroksár SC 0–0 (0–0)
Bozsik Aréna, 2071 néző. Vezette: Ujhelyi Tamás (Szécsenyi István, Horváth Zoltán).
HONVÉD: Tujvel –Pauljevic, Szabó A., Csontos – Ujváry (Kovács E., 56.), Pekár, Szamosi (Gáspár, 86.), Hangya – Medgyes (Zuigeber, 56.), Pinte (Kállai, 56.), Gyurcsó (Kántor, 83.). Vezetőedző: Feczkó Tamás
Soroksár: Őri – Lukács, Lakatos, Kékesi, Bencze (Vass, 80.) – Köböl, Nagy O. (Könczey, 88.), Korozmán (Kundrák, 69.) – Olelekan (Gálfi, 80.), Lovrencsics, Bagi. Vezetőedző: Korolovszky Gábor
Feczkó Tamás:
„Az első félidőben fásultan, nem játszottunk olyan dinamikusan, ahogyan kellett volna. Volt egy kapufánk, nagy helyzeteket azonban nem tudtunk kidolgozni. A Soroksár jól zárta a területeket, szervezetten védekezett. A második játékrészre más dinamikában jöttünk ki, azokon a játékosokon, akik a kupamérkőzésen is pályára léptek, látszott, hogy fizikálisan nem tudtak annyit beletenni. Sajnos nem tudtunk úgy frissíteni, ahogyan szerettünk volna: Ferike (Ujváry Ferenc – a szerk.) megsérült, Nyers Ádi nem tudott pályára lépni, mert reggelre belázasodott, Szamo (Szamosi Ádám – a szerk.) pedig sérülésből tért vissza. Meg volt kötve a kezünk, ennek ellenére nagyon büszke vagyok a fiúkra, hiszen az utolsó 15 percben négy olyan ziccerünk volt, amelyekből gólt kellett volna szereznünk. Sajnos ilyen a labdarúgás: ez a hét nem rólunk szólt, pedig sokat tettünk azért, hogy a kupában és a bajnokságban is győztesen hagyjuk el a pályát. Szegeden győznünk kell.”
Korolovszky Gábor:
„Gratulálnom kell a csapatomnak, egyrészt a hősies, hatalmas munkáért, másrészt pedig a helyenként kifejezetten kulturált és vállalható futballért is. Volt jó pár lehetősége a Honvédnak, de nekünk is voltak. Talán azért voltak feltűnőbbek a Honvéd nagy helyzetei, mert a második félidőben többet birtokolták a labdát. Amíg fizikálisan bírtuk a védekezést és az abból való kontrákat – amelyek másfajta terhelést kívánnak a játékosoktól –, addig a mérkőzés eléggé kiegyensúlyozott volt. Az utolsó két-három percben nekünk is volt egy nagy lehetőségünk, de az sem lett volna igazságos, ha mi szerezzük meg a vezetést, és előtte pedig az sem, ha a Honvéd. Büszke vagyok a csapatomra, hiszen már négy mérkőzés óta nem kaptunk ki. Ez különösen nagy dolog annak fényében, hogy a február 1-je óta tartó bajnokságban az első nyolc mérkőzésen utolsók voltunk. Feczkó mesternek és a Honvédnak sok sikert kívánok a következő mérkőzésekre.”
