Tichy Lajost a mentők a Honvéd kórházba szállították: az 1999-es esztendő ezzel a vészjósló hírrel kezdődött. Aggódva vártuk a tudósításokat, abban reménykedve, hogy a „Nemzet bombázója” mint pályafutása során annyiszor, ezt a meccset is megnyeri. Reméltük, hogy hamarosan ott lesz a Bozsik Stadion lelátóján. A Bp. Honvéd még életében legendává vált labdarúgója négy napig küzdött az életéért, de ezt a csatát elvesztette, január 6-án, vízkereszt napján az égi futballpályára távozott a régi társak Puskás, Bozsik és a többiek közé.
Akik látták futballozni rajongtak érte, a hatvanas években a kis srácok mind Tichy Lajosok akartak lenni. Briliáns játéka, bombagóljai nem csak a Honvéd-szurkolókat vonzotta a kispesti pályára, hanem a más érzelmű drukkereket is.
Huszonévesként két világklasszis összekötő Kocsis Sándor és Puskás Ferenc között könnyű játszani gondolhatják azok, akik nem látták futballozni. A mi Lajosunk azonban nemcsak a két fenomén között nyújtott felejthetetlent, hanem akkor is, amikor Puskás és Kocsis már külföldön futballozott.
Az a típusú játékos volt, aki egymaga el tudott dönteni egy mérkőzést. Jó példa erre az 1964-ben a Népstadionban a Vasas ellen játszott rangadó. A piros-kékek a 85. percben 3–2-re vezettek, a lelátó népe már elkönyvelte az angyalföldiek győzelmét, amikor Tichy kétszer is megvillant, és a kispestiek 4–3-ra megnyerték a mérkőzést.
1971-ben akasztotta szegre a focicsukát. A Vasas ellen húzta utoljára magára a piros-fehér mezt, és egy felejthetetlen kapásból lőtt bombagóllal búcsúzott a kispesti közönségtől. Miközben a társai ünneplését fogadta, a lelátó népe azt skandálta: „Maradj még Lajos!” Úgy búcsúzott, ahogy csak a legnagyobbak tudnak, parádés góllal.
Fénykorában európai nagycsapatok versengtek a kegyeiért. Az ostromlók között volt a Real Madrid és a Milan is, de hiába kapott csábító ajánlatokat, soha nem hagyta el szeretett klubját. A klubhűség mintaképe volt, kétéves kuvaiti edzősködést leszámítva a Bp. Honvédot szolgálta élete végéig játékosként, edzőként (1980-ban, 25 év után vele lett újra bajnok a csapat), vezetőként.
Huszonöt éve már, hogy nincs közöttünk Tichy Lajos, de az emléke örökké velünk marad.
