„Pisont István a legnagyobb király" – ünnepelte a kupagyőztes szakvezetőt a Kispest-tábor a lefújás után, miután Pisont István nemcsak labdarúgóként, hanem edzőként is beírta magát a Honvéd történelmébe.
Ha csak a szezon újraindításától fogva nézzük, akkor két hét alatt Magyar Kupa-győztes lett a Budapest Honvéd, ami önmagában is nagy dolog, úgy meg főleg, ha megnézzük, hogy az MTK elleni meccstől indulva hová jutott el a társaság.
Rövid idő állt a rendelkezésünkre, de végül mindent helyretettünk, a játékosok is megértették, hogy mire van szükség és a kitűzött célokra fókuszáltak. Erre készültünk, hogy szervezetten futballozzunk a Mezőkövesd ellen, hogy mindenki odategye magát, hiszen a Magyar Kupán keresztül harcolhattuk ki a nemzetközi szereplést. A Honvéd számára mindig elvárás, hogy ott legyünk a legjobbak között és lehetőség szerint lépjünk ki a nemzetközi porondra. Hét mérkőzésünk van még hátra a bajnokságból, ott is szeretnénk minél jobban szerepelni. Következik az Újpest, a Fehérvár, a Mezőkövesd és a Ferencváros, rangadók, erős ellenfelek, ráadásul háromnaponta jönnek a meccsek, mintha a nemzetközi ritmust modelleznénk. Szeretnék gratulálni a játékosoknak, köszönöm a klubnak és a szurkolóknak, hogy ilyen sok segítséget kapunk.
Beszéltünk róla, hogy Komora Imre után te vagy a második, aki játékosként és edzőként is kupagyőzelemre vezette a Honvédot. Hogy élted meg a lefújás utáni pillanatokat?
Hatalmas boldogsággal. Számomra nagyon nagy öröm, hogy a Honvédot irányíthatom, hiszen itt indult el a játékoskarrierem, rengeteget köszönhetek a Honvédnak, energiát, szeretetet, megbecsülést, most pedig edzőként dolgozhatok Kispesten. Hálás vagyok ezért a lehetőségért a vezetőségnek. A kupagyőzelemmel egy pozitív folyamat indulhat el, bízom benne, hogy ennek lesz folytatása.
Milyen volt az ünneplés?
Szűk családi körben zajlott, hiszen itt voltak a testvéreim. Későn értem haza, pezsgővel koccintottunk, aztán már megy is tovább az élet. Csütörtöktől már az Újpestre kell készülni. Délelőtt találkoztam a srácokkal, volt egy regeneráló edzésünk, most is lehetett érezni rajtuk, hogy milyen jó közösséggé váltak. A csapat ereje pedig mindenkit húz magával, akár a fiatal Szendrei Norbertről van szó, akár a két rutinos védőnkről, Djordje Kamberről és Ivan Lovricról, akik sokadvirágzásukat élik. Mentalitás, hozzáállás, szív. Ez a döntő üzenete.
