Ezerkilencszázhuszonhét április havának első napja úgy indult, mint a többi szürke hétköznap. Az emberek munkába mentek — már, akinek volt munkahelye —, a gyerekek iskolába igyekeztek. Az újságok ontották a híreket: Hóviharban a hegyek között eltűnt a norvég trónörökös; földrengés volt Kecskeméten; Skalitzer Gyula a Kispest centere titokban Palesztinába távozott; A Kispest készül a vasárnapi Vasas elleni derbire.
Az újságok nem írtak, az ifjabb Purczeld Ferenc születéséről, pedig ez volt a nap híre. A kis jövevény akkor még csak a Purczeld családnak okozott örömöt, de két évtized múlva az ország, sőt az egész világ ünnepelte a kispesti futballzsenit.
Puskás Öcsi fantasztikus pályafutása 1943. december 5-én Nagyváradon kezdődött. Gyerekként, 16 éves, 8 hónapos és 4 napos korában mutatkozott be a Kispest első csapatában. Alig múlt 18, amikor címeres mezben góllal ünnepelte első válogatottságát. Még csak 23 esztendős volt, amikor a Budapesti Honvéddal már magyar bajnoknak mondhatta magát. Az 1956-os forradalom komoly változást hozott az életében. Az emigrációba kényszerült Puskás a Real Madridban újra kezdte a karrierjét, és másodszor is felért a csúcsra. A spanyol sztárcsapattal bajnok, BEK- és Világkupa-győztes lett. A búcsú pillanata 1966-ban jött el, 39 éves, 1 hónapos, 6 napos volt, amikor utoljára viselte a Real Madrid szerelését.
Fantasztikus játéktudása határtalan jószívűséggel párosult. Aki támogatásért fordult hozzá, annak önzetlenül segített, ha kellett pénzt adott, de az is előfordult, hogy a kabátját egy didergő emberre terített, mondván neki nagyobb szüksége van rá. A Panathinaikosznál töltött időszaka alatt az egyik görög vezető humorosan megjegyezte: „A fizetését inkább a feleségének utalom, mert maga szétosztogatja a magyarok között”
„Csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él, akit nagyon szerettek“ – szól Tóth Árpád idézete, s ennek alapján mondhatjuk: Puskás Ferenc örökké él.
