A válogatott szünetet nemcsak a következő mérkőzésekre való felkészülésre használja a Budapest Honvéd első csapata, de a tétmeccs nélküli héten időt szakíthatott a társaság egy nemes kötelezettségre is. Játékosaink ugyanis Pisont István kezdeményezésére gyűjtésbe kezdtek, hogy segíteni tudjanak egy régi Kispest-szimpatizánst, Kapuszta Mihály pedig csütörtök délelőtt a Magyar Futball Akadémián vehette át a csapat adományát.
„Júliusban részt vettünk egy jótékonysági mérkőzésen az öregfiúkkal Heréden, ahol Bóna Andris klubelnök felkért Csehi Tibit és engem, hogy látogassuk meg az egyik barátjukat – elevenítette fel Pisont István az első találkozást Kapuszta Mihállyal, amely végül meghozta a kezdeményezés ötletét. – Amikor odaértünk, kiderült, hogy meglepetés volt Misi számára ez a találkozó, megható pillanat volt. Ahogy beszélgettünk, megismertük a történetét és már akkor elhatároztam, hogy megpróbálok neki segíteni. Megkerestem Hidi Patrikot, a csapat pedig egyöntetűen mellénk állt, így egy percig nem volt kérdés, hogy támogatják majd őt abban, hogy a lehető legteljesebb életet élje.“
Kapuszta Mihály elárulta, édesapja egykor a herédi klub vezetője volt, így elkerülhetetlen volt számára is a sport szeretete, fiatalkorában a futballt és a kézilabdát is örömmel űzte, s rengeteg időt töltött később is a csapat körül. Egy baleset következtében azonban előbb a bal, majd egy kórházi fertőzés okán később a jobb lábát is amputálni kellett, utóbbi pedig, ahogy fogalmazott, „betette nála a kaput“, s nem szívesen mozdult ki otthonról. Bevallotta, óriási lökést adott neki az a nyári látogatás, amely végül a csapat adományához is elvezetett.
„A gyerek általában az édesapját követi, az enyém Újpest-szurkoló volt, és amikor egy barátommal a nyolcvanas években kimentünk egy Vasas–Újpest, Honvéd–Ferencváros kettős rangadóra, rögtön megvolt a szimpátia. Pisont Pista is az egyik olyan játékos volt, akit mindig kedveltem, az, hogy a nyáron meglátogattak engem, nagyon sokat lökött rajtam, újra elkezdtem közösségbe járni, a csapathoz járni – vallotta be Kapuszta Mihály, aki ma már nem fél beszélni arról, hogy a baleset következtében sajnos őt sem kerülte el a lelki sérülés, ám igyekszik felülkerekedni a változáson, amely azonban rengeteg nehézséggel is jár. – Sajnos a társadalombiztosítás nem fedezi igazán a mozgássérültek igényeit, a különböző eszközöknek az ára pedig nagyon magas, nehéz ezeket önerőből megvásárolni. Ráadásul egy-egy segédeszköznek nem is túl hosszú a kihordási ideje, számunkra azonban különösen fontos, hogy milyen például a kerekesszékünk állapota, hiszen ettől függ a biztonságunk.“
A csapat nevében Balogh Norbert, Baráth Botond, Hidi Patrik, Nagy Dominik és Nagy Gergő adták át azt a borítékot, amely a játékosok közös adományát rejtette. Az átadón Kapuszta Mihály kihangsúlyozta, hogy sokan vannak, akiknek jól jön a segítség, gyerektől felnőttig, legyen az akár anyagi, akár lelki támogatás, s arra kérte a fiúkat, hogy azt a szellemiséget, amivel odaálltak elé, őrizzék meg, mert „ettől lesz újra nagy a Honvéd és a magyar foci“.
„Nagy öröm, hogy egy ilyen kezdeményezésben részt tudtunk vállalni – kezdte a csapatkapitány, Hidi Patrik, aki külön köszönetet mondott Pisont Istvánnak, hogy megszervezte és lebonyolította az adományozást. – Egyből vevő voltam az ötletre én is és a csapat többi tagja is, ahogy feldobtam az öltözőben a témát, másnapra már mindenki hozta is a maga részét. Nagyon jó érzés volt, hogy személyesen adhattuk át ez az adományt Misinek és beszélgethettünk kicsit, így még jobban átéreztük azt, hogy mit jelent egy ilyen kezdeményezés. Nemcsak a magam, de az egész csapat nevében mondhatom, fontosnak tartjuk, hogy segítséget nyújtsunk, amikor tehetjük és nagy boldogsággal tölt el minket, hogy jó helyre került az összeg.“
