Ma ünnepli az 50. születésnapját Kispest legnagyobb királya, Pisont István, akiről összegyűjtöttünk 50 érdekességet, készítettünk egy fotógalériát, továbbá ezzel az interjúval köszöntjük fel a 31-szeres válogatott kiválóságot, NB I-es csapatunk jelenlegi megbízott vezetőedzőjét.
Ha gyerekként találkoztál egy 50 éves emberrel, akkor mit gondoltál róla?
Úgy tekintettem rá, hogy rendelkezik már olyan tudással, bölcsességgel, amire fontos figyelni. A mi családunkban bölcsességet, tapasztalatot jelentett ez a kor, és ahogy nálam is látható, ebben a korban már az ősz hajszálak is megjelentek.
Az ősz hajszálak mellett a bölcsességeknek is birtokában vagy már?
Bizonyos bölcsességeknek igen, de nagyon felnézek azokra az emberekre, akik fontos gondolatokat fogalmaznak meg, mert ezekhez jelentős élettapasztalatra van szükség. Jó érzés az ilyen tapasztalt embereket hallgatni. Korábban nagyon figyeltem az idősebbeket, sokat adtam a véleményükre, mert azt gondolom, nagyon sok érték van bennük. A Bibliát is bölcs emberek írták, a Jóisten irányvonala alapján, nekünk csak jól kell tudni használni. Nemcsak az életben, a fociban is sok minden meg van írva, és noha változik a futball, de a csel az csel, a passz az passz, az alapdolgok mindig megmaradnak. Ehhez jönnek a különböző variációk, az egyre komolyabb tudományos háttér, maga a játék azonban állandó. Szeretem a bölcs embereket, szerencsés vagyok, mert jó edzőim voltak, akár lent Gádoroson, majd a Honvédnál is. Both Józsi bácsi, Egervári Sándor, Mezey György, nagyon sok bölcsességgel rendelkeztek, rengeteget kaptam tőlük.
Most viszont már te is a bölcsek korába léptél, hogyan viszonyulnak hozzád a fiatalok, mekkora súlya van a mondandódnak?
Ha a Honvéd kötelékét veszem, a mi játékosainkat, akkor vallom, ismerniük kell a klub múltját, kultúráját, így az én életutamat is, ennek köszönhetően tisztelet övez. Ez a kiindulópont, ha ehhez párosulnak a bölcsességek és a szakmai tudás, akkor teljes az elfogadás, nem beszélve az emberi értékek fontosságáról. A játékosoknak értéket kell adni, erre törekszem. Az első csapatnál pedig az eredményesség is kell az elfogadáshoz, másként nem megy, viszont hiszek benne, hogy az emberiesség mindig segít. Nehéz helyzetben vagyunk, komoly szakmai kihívás, hogyan teljesítsük az előttünk álló szerda-szombat ritmusban következő meccseket. Érezniük kell a labdarúgóknak, arra törekszünk, hogy a lehető legjobban készítsük fel őket és megkapják a lehetőséget a bizonyításra, hiszen a sűrű program mellett mindenkire szükség lesz. Sokat tudunk tenni egymásért, jó közösségre van szükség, csak így lehetünk eredményesek. És ha nem tudod átvinni a csapatnál azt, amit te képviselsz és szeretnél, akkor hiába az ötven év tapasztalata, minden felborulhat.
Hogyan tudod átültetni a játékosokba azt a fajta szeretet, ami benned megvan a Honvéd iránt, az élet iránt?
Fontos a szenvedélyesség, anélkül nincs sikeres edző. Ha csendben ülnék, akkor nem is lennék önmagam. Magamat kell adni, bízni a munkámban, ebből fakad majd az önbizalom és a szenvedély. A szenvedély mellett pedig természetesen a szakmai tudás is elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesek legyünk, ez állhat össze egy sikeres eleggyé. A játékosokkal el kell fogadtatni az elképzeléseinket, feléjük és a vezetőség felé is bizonyítani kell.
Beszéltünk a tiszteletről, ebbe belefér, hogy Trezi bának hívnak a srácok?
Abszolút! Kértem is őket, hogy ne Pista bácsizzanak, használják csak a Trezi bát, örülök, ha így hívnak.
Talán nem tudja mindenki: hogyan lettél Trezi?
A francia válogatott labdarúgó Marius Trésor után kaptam a nevet. Az 1982-es világbajnokságon rúgott egy látványos gólt, félig ollózó mozdulattal, és amikor ezt láttam, utána kimentem a pályára gyakorolni. Jöttek a társak, viccelődtek, hogy „itt a Trésor”, és onnantól fogva Trezinek hívtak.
És neked is sikerült gólt ollózni aztán meccsen?
Nem. Középpályásként általában mélységből érkeztem, kényszerítők, szépen kijátszott akciók végén szereztem a góljaimat.
Melyik volt a legszebb, vagy éppen a legfontosabb gólod?
Az egyik legfontosabbat egy Magyar Kupa-meccsen szereztem. Amikor bekerültem a Honvédba, akkor Győrben játszottam az első mérkőzésemet, majd a Tatabánya ellen léptem pályára, utána pedig jött egy Győr elleni kupameccs a Bozsik Stadionban. Három egyre nyertünk, a harmadik gólt én rúgtam, egy szöglet után kifejelt labdát lőttem dropból a rövid felsőbe. Óriási gól volt, és egyben az első a Honvédban. Szerencsére utána is akadt pár szép találat, aztán Izraelben három hatalmas bombagólt is szereztem, az egyik után bentmaradt a labda a vinkliben (Az alábbi videón 1:43-tól látható az említett gól – a szerk.). Szereztem szólógólt is, hasonlót, mint amit Messi lőtt a Barcelonában, vagy Maradona az 1986-os világbajnokságon, én meg a Jehúdá ellen, elindultam a félpályáról, kicseleztem mindenkit és belőttem.
Jó érzés látni a mosolyt az arcodon, ahogy mesélsz ezekről. A játékosaid vajon látták ezeket a gólokat?
Ez utóbbit sajnos biztos nem, de valószínűleg sokat hallottak rólam, utánanéznek és beszélnek erről a gyerekek. Ezért mondtam, hogy a múltam, a nevem jó kiindulási pont, utána viszont bizonyítani kell.
Ez felelősség is egyben?
Hogyne! Mindig úgy kell viselkednem, hogy példakép lehessek a játékosok előtt. Emlékszem, számomra is fontos volt, hogy Mezey György, vagy éppen Both József hogyan állt ki elénk. Az edző stílusjegyei, a viselkedése nagy hatással van a csapatra. Pedagógia, pszichológia, ezek is fontosak, főleg, amikor a fiatalok beépítéséről beszélünk. Rájuk egyébként is nagyon oda kell figyelni, felelősségteljes kiválasztásra van szükség, ami építi a gyerekeket. Ha visszagondolok a karrieremre, a csillagokat lehoztam az égről, ha Mezey György, vagy Both József megsimogatta a fejemet, dicsért, önbizalmat adott. Meg kell ismerned a játékosaidat, nem egyformák, lelkük van és erre oda kell figyelni, tudni kell bánni velük.
Ami a fiatalokat illeti, nem lehet nem észrevenni, milyen szeretettel fordulsz feléjük, mennyire a szíveden viseled a nehéz sorsú roma, vagy nem roma gyerekek helyzetét. Ez a fajta attitűd a saját életutadból fakad?
Ebből is. Át tudom érezni, milyen egy nehéz sorsú gyerek helyzete és ezt ők is érzik rajtam. Ezért is nagy álmom egy romaakadémia, ahol segíthetek a hátrányos helyzetben lévőknek, fel tudnám szabadítani a bennük lévő gátlásokat. Ha az érzelmekre hatsz, azzal lehet csökkenteni a stresszt, a nyomást, ami nagyon fontos a gyerekeknél.
Mennyire volt nehéz a saját gyerekkorod?
Szegények voltunk, de boldogok. Öten vagyunk testvérek, egy kis házban laktunk, nem volt fürdőszobánk, lavórban mosakodtunk, étel, meg ahogy éppen volt, ahogy édesanyámék tudtak dolgozni és pénzt keresni. Édesanyám egy kendergyárban dolgozott, hatalmas porban, és mivel a tüdeje nem bírta már, leszázalékolták. Utána idősebb asszonyoknak segített a házuk körül, meszelt, a jószágokkal foglalkozott, kertet ásott, ebből lett bevétele a családnak. Édesapám szintén hasonló munkákból élt, illetve futballozott, hatalmas király volt Gádoroson, de sose akart elmenni. Mindig azzal viccelődtek, hogy ha nem látja a gádorosi templom tornyát, akkor ő már rosszul van. Később óriási segítség volt, hogy a bátyám is elment dolgozni, feláldozta a tanulmányait és önmagát azért, hogy a család jobban élhessen, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Felvetődött valaha is, hogy háttérbe kell szorítanod a futballt és neked is civil munkát kell vállalni?
A bátyámnak köszönhetően nem. Négy év van közöttünk, amikor ő 18 évesen elkezdett dolgozni, én még csak 14 voltam, de biztos vagyok benne, hogy ezt bármelyikünk megtette volna a családért, egymásért. Annak idején ő volt a családfenttartó, a szüleim különmentek, édesapám azonban utána is járt hozzánk, megmaradt a kapcsolat, csak nem éltek együtt édesanyámmal. A bátyám édesanyámtól is vett át munkát, akkoriban rá hárult ez a teher. Aztán Szarvasra igazoltam, ott kaptam meg profi futballistaként az első fizetésem, de az csak három meccs, egy hónap volt, mert rögtön jöttem a Honvédhoz, ahol fél évig úgymond koszt-kvártélyt kaptam. Utána lett profi szerződésem, majd a következő nyártól kerestem pénzt és tudtam végre segíteni a családot. Egy-egy győzelmi prémiumom a három-négyszerese volt annak, amit a bátyám havonta meg tudott keresni, így utána egész pályafutásom során végig támogattam a családomat.
Ha visszatekintesz az eddigi ötven évedre, elégedett vagy azzal, amit elértél, ahol most tartasz?
Teljes mértékben. Boldog vagyok, nagyon boldog vagyok. Labdarúgóként és edzőként is folyamatosan fejlődtem, szintről szintre léptem. Miután visszavonultam, dolgoztam a korosztályos válogatott mellett, voltam szakmai igazgató egy kisebb klubnál, dolgoztam az NB III-ban, az NB II-ben, pályaedzőként az NB I-ben, most pedig vezetőedző lehetek egy NB I-es csapatnál. Sorsdöntő időszak előtt állunk, ami meghatározza a jövőnket, a szakmai stábét, az én helyzetemet. Nagyon szeretnék megfelelni ennek a kihívásnak, meglátjuk, sikerül-e, de ezért dolgozom. Amióta megbízott vezetőedző lettem, mással se foglalkozom, mint a csapattal, megvannak otthon a közös étkezések, alszom, és ezen túl a Honvéd együttese teszi ki a mindenapjaimat. Néha azt érzem, ha 36, vagy 48 órából állna egy nap, az se lenne elég. Büszke vagyok arra, hogy eljutottam idáig 50 évesen, jó lenne legalább tíz évet dolgozni az NB I-ben, vagy ha nem is vezetőedzőként, de egy olyan szakmai munkában, ahol fontos szerepem lehet, akár a felnőtteknél, akár az utánpótlás-nevelés terén, akkor elégedett lehetnék a pályafutásommal.
Szép születésnapi ajándék az NB I-es csapat kispadja?
Nagyon, nem is kaphatnék ennél szebb ajándékot.
Bár ez is tökéletes végszó lenne, de motoszkál bennem a kérdés: meg tudod fogalmazni mi a boldogság? Hogy számodra mi jelenti a boldogságot?
Edzőként az a feladatod, hogy a játékosaidnak add át azt a filozófiát, amit te képviselsz, és ha ez megvalósul, annál nincs nagyobb boldogság.
És a focin túl?
Az egészség, a család. Többre nem vágyom. Ha egészség van, akkor nagyon boldog tud lenni az ember, a többit a Jóisten megadja nekünk. Ha van egészség, van boldogság is.
Mekkora erőt ad ehhez neked a hit?
Édesanyám nevelésének része volt a hit, már korán megismerkedtem Jézus életével, a vallással, hogy miért fontos, hogy higgyünk Jézusban. A földi élet egy előszobája az örök életnek, számomra ez nagyon sokat jelent. Azok az értékek, amiket Jézus hozott magával és az édesapja által átadott nekünk, azok bölcsességek, tanítások. Szeretek adni. Elmondhatatlan boldogság, amikor az ember azt érzi, hogy tud adni, talán a legnagyobb dolog az életben. Ha neked szükséged van valamire, én pedig tudok ebben segíteni, az hatalmas boldogság, a Jóisten értékeli ezt a törekvést, és százszorosan adja vissza. Ezt sokszor tapasztaltam már az életben, ha jót cselekszel, azt visszakapod. Ez az igazi boldogság, az élet boldogsága!
PISONT ISTVÁN
Született: 1970. május 16.
Klubjai játékosként: Gádorosi TSZ SK, Szarvasi Spartacus, Budapest Honvéd, Charleoi (belga), Beitar Jerusalem (izraeli), Eintracht Frankfurt (német), Hapoel Tel-Aviv (izareli), Asdód (izraeli), Bné Jehuda (izraeli), MTK, Vecsécsi FC
Kiemelkedő eredményei: 3x magyar bajnok, 2x Magyar Kupa-győztes, 3x izraeli bajnok, izraeli kupagyőztes, UEFA-kupa-negyeddöntős
Válogatottság: 31/1
Klubjai edzőként: Vecsési FC, magyar utánpótlás-válogatott, Szentlőrinci AC (szakmai igazgató), DVTK (másodedző), Budapest Honvéd-MFA (NB III-as vezetőedző), Budapest Honvéd (megbízott vezetőedző)
(A fotógalériát a Facebook logójára kattintva nézhetitek meg.)
