Több új tagja is van a Budapest Honvéd FC szakmai stábjának, akiket a felkészülési időszak alatt honlapunkon egyesével is bemutatunk. A sort a korábbi kispesti hálóőrrel, Vezér Ádám kapusedzővel indítottuk, a 2. részben Györök Tamást, a Honvéd új asszisztens edzőjét ismerhettétek meg közelebbről, most pedig Kemény Kristóf, a Honvéd szakmai asszisztense és edzője következik.
Kemény Kristófot délelőtt még a pályán látni edzésszerelésben, de aztán már inget visel és számítógépet szorongat a hóna alatt, amikor szembe jön velünk ebéd után a folyosón. Nem túlzás kijelenteni, hogy július elsejével feladta korábbi életét, és immár minden idejét a Honvéd sikeres működésének szenteli: egyrészt Urbányi István sportigazgató mellett – szakmai asszisztensként – dolgozik, másrészt Bódog Tamás stábjának tagja, Simon Miklós akadémiai koordinátorral a felnőttprogramban szereplő fiatalok – akik szombaton remek meccsen, jó játékkal ikszeltek a másfél hónapja még NB I-es Kaposvárral – felkészítéséért felel.
Kérdés, melyik munkakört érzi testhezállóbbnak?
„Még mindig kezdő edzőnek tartom magam, hiszen mindössze két éve kezdtem el felnőttekkel dolgozni a III. Kerületi TVE-nél, menedzsmentben ugyanakkor ezidáig még nem tevékenykedtem, szóval ez egy teljesen új világ – kezdte Kemény Kristóf. – Mindkét terület izgalmas, hiszen aligha találni inspirálóbb feladatot, mint hogy közelről figyelheted, részese lehetsz a fiatalok fejlődésének, segíthetsz nekik abban, hogy megugorják a legnehezebb lépcsőfokot. Állandóan figyelmeztetem a fiúkat, hogy hiába választja el pusztán 50 méter az első és második csapat öltözőjét egymástól, ezt a távolságot a legnehezebb megtenni, itt hasalnak el a legtöbben. Most kell mentálisan erősnek maradni, viselni a stresszhelyzetet, még céltudatosabbnak, még könyörtelenebbnek lenni. Szándékosan használom a könyörtelen kifejezést, mert meg kell tanulni a pályán kíméletlennek lenni, ne akarjunk megragadni a szimpatikus, kedves, ügyes kategóriába, hanem lépjünk szintet és legyünk igényesek, akiknek lételeme a győztes mentalitás. Senki nem harapja le a fejüket, ha nem nyernek bajnokságot, ha nem hozzák az összes meccset, ugyanakkor elvárás, hogy akarjanak győzni, akarjanak gólokat szerezni. Ezt a hozzáállást igyekszünk átadni nekik az edzéseken, de magát az irányt viszont már Urbányi Istvánnal beszéljük át az irodában. Istvánnal hasonló a látásmódunk, a futball minden területéről van tapasztalata, szeretnék tőle tanulni, ellesni olyan technikákat-praktikákat, amik szükségesek ahhoz, hogy egy hatékonyan funkcionáló közösséget koordinálj. Hihetetlen érzékkel képes problémákhoz nyúlni, olyan módszerei vannak, amiket semmilyen képzésen nem tanítanak. Próbálok mindent dokumentálni, ami elhangzik köztünk, mert baromi értékes minden gondolata, ötlete, véleménye – nehogy a végén könyv szülessen a közösen töltött órákból…”
Ez sem lenne idegen terület Kristóf számára, hiszen történetesen ő írta a klublegendánk, Puskás Ferenc gyerekkorát bemutató népszerű mesekönyv-sorozatot. Ezen túl is van kapcsolata a Honvéddal.
„A III. Kerületben futballoztam, amikor szóltak, hogy a téli felkészülést a Honvéddal kezdem – folytatta Kemény Kristóf. – Döme volt az edző, Szurgent Lajosbá irányította a tartalékokat. Velük kezdtem a munkát, lépcsőztünk a tribünön, futottunk hatszor ezreket a hátsó földesen. Torghelle Sanyi – aki manapság az egyik legjobb barátom – azonnal felkerült, de szép lassan minden fiatalt kipróbáltak a felnőttben. Előbb az ESMTK ellen játszottam a Bozsikban, aztán Újpesten. Büszke voltam, mert a haverom családja a Honvédnak szurkolt, sokszor én is kimentem velük meccsre, ismertem minden helyi mítoszt: jelentősége volt például, hogy melyik irányból húz el a kezdés után a vonat a tribün mögött… Ha maradtam volna, leküldenek Marcaliba kettős játékengedéllyel, de mivel volt még egy szemeszterem a gimiből, ezt nem vállaltam. Most viszont megkaptam az esélyt, hogy piros-feketébe öltözzek!”
Urbányi István a vele készült nagyinterjúban említette, hogy Kemény Kristóftól – aki Angliában végzi az FA edzőképzését és a Premier League meccseinek szakértője a Digi Sporton – azt várja, hogy új szellemiséget, sikerorientált gondolkodást és profi viselkedést hoz az öltözői életbe. Az biztos: Kristóf nem titkolja, hogy Amerika-mániája az (élet)felfogásában is megmutatkozik.
„Tinédzserként, amikor először kikerültem Amerikába, nem tudtam magamévá tenni az ottani gondolkodást, bosszantott, hogy a legügyetlenebb egyetemi futballista is azt hitte magáról, hogy ő a világ legjobb játékosa – tekintett vissza az amerikai időszakra. – Zavart ez az önbizalomtól duzzadó mentalitás, ami az amerikai gyerekeket jellemezte. Nem is bírtam kint sokáig, mondhatni, hazamenekültem… Később aztán, amikor idősebb lettem, és több időt töltöttem az USA-ban, megtanultam, sőt átvettem ezt a hozzáállást. Tudtam, bármibe is fogok, ha felkészülök becsülettel a feladatra, ha megteszek mindent az eredmény érdekében, joggal lehetek biztos magamban. Ezt kell a srácoknak is elsajátítani, hogy higgyenek a képességeikben, bízzanak az elvégzett munkában. Az önbizalom, a határozottság elengedhetetlen a sikerhez.”
