„Fehér Péter felügyeli a szakmai munkát az akadémián és az első csapatnál is“ – mondta Kun Gergely, klubunk ügyvezetője. Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Milyen a Fehér Péter-féle Honvéd?
Talán a legfontosabb, hogy a csapatmunkában hiszek, az a lényeg, hogy együtt dolgozzunk. Természetesen vannak elképzeléseim, terveim, de hiszem, hogy mindenki másnak is vannak ötletei a klubon belül a saját területét illetően – hangsúlyozta Fehér Péter. – A cél, hogy ebből egységes gondolkodás és irány legyen, ezt kell úgy összerakni, hogy a fiatalok számára minél rövidebb legyen az út a felnőttfociba, míg az első csapatnál vannak apróságok, amiken változtatni kell, hogy újra sikeresek lehessünk. Ami a fiatalokat illeti, szeretnénk minél több nemzetközi lehetőséget biztosítani nekik, hogy a tornákon gyakorolják, milyen az, amikor mindenáron győzni kell, miközben itthon arra fektetjük a hangsúlyt, hogy miként akarunk győzni.
Tegyük hozzá azt is, hogy egy akadémia mindig nyugodtabban tud dolgozni, mint egy felnőttcsapat, de nekünk mindkettőre nagy figyelmet kell fordítani, s végigvinni az elkezdett folyamatokat, miközben folyamatosan formáljuk a gondolkodásunkat. A lényeg, hogy sosem szabad megállni. Azt szoktam mondani, hogy nyolcvan százaléknál vagyunk, azonban sose higgyük, hogy végeztünk, mert a futball állandóan változik. Ezért mindig készen kell állunk arra, hogy mi is változzunk, tanuljunk. A divat, a trendek mindig alakulnak, amire figyelni kell és közben hűnek maradni az alapelveinkhez: kik vagyunk, hogyan szeretnénk focizni, mik az értékeink, amelyek mellett kitartunk.
Ahogyan azt kiemelted többször is: kezdeményezőkészség, kontroll, előretekintés és ravaszság.
Igen, ezekre az értékekre gondoltam, nézzük is őket sorban!
Kezdeményezőkészség, azaz ne arra várjunk, hogy történjen valami, hanem tegyünk érte.
Kontroll, hogy irányítsuk a mérkőzést, labdával és labda nélkül egyaránt, továbbá ne vigyenek el az érzelmeink, ésszel és érzéssel játszunk.
Előretekintő, hogy támadószellemben futballozzunk, akarjunk sok gólt szerezni, ne ragadjunk le egy-egy helyzetnél, hanem tekints előre, vagy éppen egy-egy játékfázis végén már a következőre is koncentráljunk.
Ravaszság, ami magyaros, hogy legyünk mindig furfangosak a pályán, találjuk meg a lehető legjobb megoldást, jó értelembe véve verjük át az ellenfelünket, húzzunk váratlant.
Azt gondolom, hogy ez a négy érték körülírja azt, amit szeretnénk és hogy azt, miként szeretnénk. A fenti négy érték a játékstílusunkra, a futballunkra érvényes, mellettük pedig kitűztünk még négy alapértéket, ami meghatározza a mindennapjainkat, hogy inspiráljon minket: egység, elhivatottság, szenvedély, bátorság!
Mennyit számít, hogy ha egységes koncepció, felfogás mentén készül az összes csapatunk a legkisebb(ek)től a nagyokig?
Ez olyan, mint egy iskola, egymásra épülnek a feladatok, a felnőttfutball pedig ennek a csúcsa, mint amikor eljutsz a 12. osztály végére. Meg kell tanulni hogy mit és mikor kell használni és ennek a folyamatnak a zárása, hogy olyan labdarúgókat neveljünk, akik erős külföldi csapatokban, illetve a válogatottban is megállják a helyüket.
Sokszor szóba kerül a fiatalok felfelé áramoltatása, de nyilván nem lehet mindenkit bedobni rögtön a nagyok közé, ráadásul nem is fejlődik mindenki egyforma ütemben. Hogy lehet sikeres ez a folyamat?
Fontos, hogy meglegyen a tervünk erre is, de ami elengedhetetlen, hogy bízni kell a játékosokban. Ne felejtsük, vannak akcelerált gyermekek és vannak, akik később nőnek meg, nekünk pedig mindenkiben bízni kell, aki itt van velünk. A bizalom mellett fontos, hogy mindig kihívások elé állítsuk a srácokat és figyeljük, miként reagálnak ezekre a helyzetekre. Ne mondjuk előre azt, hogy ő jobb vagy éppen rosszabb, hanem dobjuk be a mély vízbe. Nézzük meg, hogy tud-e úszni, akin pedig azt látjuk, hogy süllyed, annak segíteni kell.
Bizonyos időközönként pedig értékelni kell, hogy mennyit fejlődtünk, hogyan éltek a játékosok a lehetőséggel.Amennyiben valakinek nem tudunk elég teret adni, akkor máshol kell ezt biztosítani a számára. Ez nem jelenti azt, hogy belőle nem lesz focista, de nem bízhatunk egyszerre mondjuk ötven játékosban, kell egy határt húznunk. Ha esetleg máshol bontakozik ki egy tehetség, akkor is tudjuk, hogy nekünk is köszönheti ezt.
Milyen stílusú futballt szeretnél látni a pályán?
Fontosak a hagyományaink, tudjuk, hogy a Honvéd név mire kötelez minket, ezért nem is kérdés, hogy támadófocit szeretnénk látni. Kezdeményezőkészséget, amihez gyors, technikás, agresszív játékosok kellenek. Szeretném, ha magasan presszingelnénk, de ha például az ellenfél erre válaszul felrúgja a labdát, akkor máris mélyebben kell védekezni, ezt is tudni kell, része a modern focinak. Nincs olyan, hogy csak magas letámadás és itt jön be a kontroll. Labdával és labda nélkül is kontrollálnunk kell a játékot, a meccs ritmusát, és ha van lehetőségünk, akkor legyen nálunk a labda, vezessünk gyors támadásokat.
Térjünk át egy kicsit az első csapatra, mire számítasz az NB II-ben?
A Honvédnak a feljutásért kell küzdenie! Rengeteg ügyes, fiatal játékosunk van, akikben bízunk, egy olyan edzőt hoztunk fel az első csapathoz, aki ebben a szellemben dolgozik, agresszív, támadófutballra törekszünk. Szeretném, hogy sok játékosnak adjunk lehetőséget, fejlődjünk és eközben sok meccset nyerjünk meg.
Kovács Nikolasz már csatlakozott hozzánk, ahogy említetted, „Hazatért egy gyermekünk“, rajta kívül kell még igazolni?
A legfontosabb, hogy akik itt vannak, azokban bízunk, azokra építünk, hiszen mindannyian a Honvéd-család részei. Vallom, hogy először befelé kell nézni és csak utána kifelé. Természetesen az igazolások lehetőségét is érdemes figyelembe venni, a Honvéd-érzelmű játékosokra építünk, de az is kulcskérdés, hogy az érintett játékos lássa magát a mi projektünkben, magáénak érezze a céljainkat. Nagyon sokat beszélünk a fiatalokról, az ő fejlesztésükről, azonban kulcskérdés a rutin is, hiszen a pályán, illetve az öltöző szükség van a tapasztalatra Ráadásul az idősebb játékosok abban is segítenek, hogy továbbadják az értékeket, megismertetik a fiatalokat a klub hagyományaival, ezért is fontos Ivan Lovric és Tomás Tujvel maradása és az általuk képviselt rutin.
Ráadásul Kovács Nikolasz után Adorján Krisztián is csatlakozott hozzánk, mindketten tapaszalt játékosok, Nikolasz személyében, ahogy említettük, hazatért egy gyermekünk, aki gyors, jól fejel, alapvonaltól alapvonalig képes bejátszani a pályát és szívvel-lélekkel futballozik. Adorján Krisztián esetében sokat számít a külföldi tapasztalat, nagyon jó gondolkodású, támadó szellemben játszó futballista, labdaügyes, technikás játékos, a mélységi passzaival is sokat segíthet majd.
Rendszeresen említed a bizalmat, a családot, mennyire fontosak számodra ezek az értékek?
Akár az életről beszélünk, akár a futballról, ha nem kapsz bizalmat, úgy nem tudsz teljesíteni. Ha az első hiba után megvonják tőled a bizalmat, akkor félelem alakul ki benned, az pedig nem vezet jóra. A hiba része a futballnak – naná, hiszen abból is születnek a gólok –, ezt el kell fogadni, de bízni kell egymásban. Említhetnénk az elhivatottságot is, hogy ha hajlandóak vagyunk dolgozni a sikerekért, ha beismerjük, hogy kell fejlődnünk és alázattal tesszük a dolgunk, akkor ez előrevisz minket. S ha eközben tudod, hogy bíznak benned, az kulcsfontosságú lehet. Ami pedig a családot illeti, a futballklub egy erős, érzelmi kötelékekre is épülő közösség, mi egy család vagyunk, együtt lehetünk sikeresek.
Az elmúlt fél évben mennyire sikerült összecsiszolni a Dániából hozott mentalitást a magyar (futball)kultúrával?
Nem dán focit akarok csinálni, hanem magyar focit, ráadásul a futball sem csak dán vagy magyar, sokkal inkább nemzetközi nyelvként kell rá tekinteni. Lehet, hogy vannak dolgok, amiket másként látok vagy másként mondom, de igazából ugyanaz a lényeg. Nem vagyok én valami fociisten, csak bizonyos dolgokat máshonnan, más hangsúllyal közelítek meg. Ezért is említettem az interjú elején a csapatmunkát, hogy az én elképzeléseim mellett a kollégák ötletei is hangsúlyt kapjanak és abból alakítjuk ki az egységes utunkat.
