Múlt héten a Bozsik Arénában a Kecskemét csapatát fogadtuk, ahol végletekig izgalmas és küzdős találkozón 1–0 győzelmet arattunk. A második helyezett lila-fehérek után ismét egy, az élbolyba tartozó gárdával nézünk szembe, szombaton 17:00-kor veszi kezdetét a Debrecen elleni mérkőzésünk. Horvát szakvezetőnkkel, Dean Klafuriccsal beszélgettünk a mérkőzés apropóján, többek között a bennmaradási esélyekről, a Bozsik Arénában aratott sikerről és a fiatalokról.
A múlt heti, Kecskemét elleni találkozó alkalmával arról beszéltél, hogy minden fordulóban benne van a meglepetés, mely végül be is igazolódott, hiszen a játéknap előtt még kieső helyen álló csapatunk legyőzte az ezüstérmest. Ismét az a cél, hogy meglepetést okozzunk?
A Bozsik Arénában, szinte teltház előtt megmutattuk, hogy a Honvédot nem szabad leírni. A játékosaim csapatként mentek ki a pályára, és küzdve a címerért, a színekért, a szurkolókért és egymásért, bravúros teljesítménnyel tartották életben a bennmaradási esélyeinket. Büszke vagyok a csapatomra, amennyiben Debrecenben is ugyanezzel a hozzáállással megyünk ki a pályára, akkor nem lesz problémánk. Tudjuk, hogy az ellenfelünk jó csapat, de bennünk is megvan a minőség, hogy felülkerekedhessünk rajtuk.
Ráadásul a legutóbbi forduló úgy alakult, hogy a saját kezünkbe került a sorsunk!
Vallom, hogy mindig is így volt. Több alkalommal említettem már, hogy kizárólagosan a mi felelősségünk az, hogy mi lesz a bajnokság utolsó fordulója után az állás. A mezőny szoros, muszáj néha odapillantani az ellenfelek eredményeire, hogy ők éppen, hogy állnak, de a sorsunk a mi kezünkben van, nem az övékében, úgy kell teljesíteni, hogy saját erőből harcoljuk ki a bentmaradást.
Az interjú előtt pár perccel ért véget a csapat csütörtöki edzése, amely végén jelezted a srácoknak, hogy nem most van ideje a pluszmunkának. Mondhatjuk, hogy minden apró részletre ügyelni kell a sikerhez?
Egyszerű a helyzet. Véget ért a gyakorlás, befejeztük a feladatokat és megkértem a játékosokat, hogy ezúttal ne maradjanak kint, mert száz százalékos formában akarok látni mindenkit a meccsnapon és az esetleg sérülést sem kockáztathatjuk ebben a szituációban. Nem szeretném, hogy félreértsék, sem ők, sem pedig más, örülök annak, ha valaki kint szeretne maradni a pályán gyakorolni. Erre rendszeresen van lehetőség, amellyel élnek is a játékosok, öröm látni, amikor a fiatalok még maradnak, hogy fejlesszék magukat, abszolút támogatom ezt vagy amikor hatalmas csatákat vívnak a teqball-asztalon, illetve a padball-pályán. Viszont a bajnoki hajrában, két nappal a soros meccs előtt már nem ez a legfontosabb, ahogy az edzésre, a pihenésre is ügyelni kell. Időnként keménynek kell lenni a fiatalokkal, az edző valamennyire a szülőt is megtestesíti számukra a csapatom belül. Egyszer az anyát, míg máskor az apát. Ezúttal most szigorú apának kellett lennem, mert két nappal a bajnoki előtt vagyunk.
Az edzés végén külön beszélgettél Kerezsi Zalánnal és Kocsis Dominikkel. Mindig is ilyen nagy hangsúlyt fektettél a fiatalokra való odafigyelésre?
Persze! Ugyan korukat tekintve felnőtt emberekről beszélünk, de sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a fiatalokra, hiszen még formálható a személyiségük, óvni kell őket és persze irányt mutatni nekik. Ha nem mozgatjuk ki őket soha a komfortzónájukból, akkor nem fognak fejlődni. Egyre többet és többet kell elvárnunk tőlük, hogy aztán ők is többet várjanak el maguktól, de ebből a szempontból nagyon hálás velük dolgozni, mert, ahogy a csapat érik, úgy fejlődnek azzal együtt ők is!
