A korabeli feljegyzések szerint Kispest grundjain már 1904-ben „tétmérkőzéseket” játszottak a csapatokba tömörülő fiatalok és azon „vérre menő” csatákat vívtak. Az akkori szleng „szabadcsapatoknak” nevezte el ezeket a társaságokat, voltak „Kakasok”, „Sólyom-Bikák”, „Összetartás” és a „KAC”. A futball népszerűsége egyre növekedett Kispesten, a játékosokat név szerint ismerték a polgárok, egyre többen nézték meg a grundokon rendezett meccseket, ahol legtöbbször Monor, Pestlőrinc vagy Pesterzsébet hasonló csapatait találjuk az ellenfelek között.
Noha 1908. augusztus 16-án a KAC Dr. Varga Bálint elnöklete mellett, az Éder vendéglőben megtartotta alakuló közgyűlését. Az alapszabályt azonban a tagok nem fogadták el, mire Varga Bálint lemondott. Az egyesületalapítási vágy azonban erősebb volt a belső vitáknál és 1909. augusztus 3-án, majdnem egy évvel az első próbálkozás után a Tisztújító választmányi gyűlésen végleg megalakult a Kispesti Atlétikai Club nyolc szakosztállyal (atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás). Az elfogadott alapszabály alapján a Belügyminisztérium 1909. október 21-én hivatalosan is bejegyezte a KAC-ot.
Az MLSZ a Pestvidéki bajnokságba sorolta a Kispestet. 1909. szeptember 19-én a csapat lejátszotta és 3–1-re megnyerte első hivatalos meccsét a Monor ellen. 1911-ben Kispest egyik leggazdagabb polgára, Csimár Károly lett a KAC elnöke és 1000 koronát adományozott a klubnak, amely 1913-ban ünnepelte a csapat az első bajnoki címét a III. osztályban. Ugyanebben az évben került átadásra az egyesület saját pályája a Sárkány utcában, melyet az ellenfelek stílszerűen később "sárkánybarlangnak" neveztek el, a csapat pedig 1916. szeptember 13-án játszotta az első élvonalbeli meccsét, míg az 1919–1920-as szezonban ezüstérmet szerzett a gárda.
1926. decembere aranybetűkkel került az egyesület történelemkönyvébe, amikor a KAC amatőrcsapata nemcsak bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, hanem meg is nyerte azt az esélyesebb és rutinosabb BEAC gárdájával szemben! A finálé megismételt mérkőzésen, maratoni hosszúságú, 160 perces találkozón dőlt csak el a javunkra.
A harmincas évek közepétől egyre erősödött a kispesti labdarúgás, 1938-ban először indult a Kispest a Közép-Európai Kupában, ellenfele a négy világbajnokkal felálló olasz bajnok Internazionale, akkori nevén Ambrosiana volt.
1944 őszén a Szent László kupa döntőjében a Kispest FC csapata nagy meglepetésre, de teljesen megérdemelten 3:2-re nyert a Ferencváros FC ellen. A kispesti csapatban jelen volt rutin és a fiatalság, az előbbit Olajkár I., Mészáros és Nemes képviselte, az utóbbit a később világhírnévig szárnyaló Bozsik József és Puskás Ferenc. 1946-tól a kispesti tehetségekre támaszkodva egyre erősebbek lettek a piros-feketék, kialakult a jövő nagy Honvédjának gerince. 1949–1950-ben a bajnokság közben a Bp. Honvéd nevet felvevő együttes nagy fölénnyel nyerte fennállásának első bajnokságát. 1950 őszén az MLSZ áttért a tavaszi-őszi rendszerre, így fordulhatott elő, hogy egy évben két bajnokságot nyert a közben piros-fehér színeket felvevő gárda. A kispesti Aranycsapat végét 1956 jelentette, a forradalmi események szétszakították az együttest, meghatározó játékosai, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán külföldön maradtak.
A Honvédra 1956 után a gyűlölt klub szerepét osztották. A külföldön maradt világklasszisainkról szót sem lehetett ejteni, a sajtó itthon nem írt róluk, pedig Puskás 3 BEK-et nyert a Reállal, Czibor és Kocsis is BEK-döntőt játszott a Barcelonával. A Honvéd pedig hamar talpra állt a klub, hiszen 3 év múlva KK-t nyert, 1964-ben pedig Magyar Kupát.
1980-ban megszületett a hatodik bajnoki cím, amelyre 25 évet kellett várni. A csapat trénere a legendás Tichy Lajos volt. A későbbi sikereket is az ő munkája alapozta meg. A nyolcvanas évek a klub életében, a második aranykorszakot jelentették. Előbb Komora Imre vezérletével három bajnoki arany és egy kupagyőzelem gazdagította a kincstárat, majd 1988-89-ben Bicskei vezetésével két bajnoki aranynak és egy kupa sikernek örülhettünk. Ezután egy hullámvölgy következett, bizony még a kiesés szele is megérintette csapatunkat, hiszen az osztályozón majdnem kipottyantunk az első osztályból.
1993-ban, a klub történetében először egy külföldi tréner a finn, Martti Kuusela vezetésével nyert bajnoki címet a Kispest-Honvéd, 1996-ban pedig egy emlékezetes Magyar Kupa-siker gazdagította dicsőséglistánkat. 2003 bekövetkezett a klub történetének legsötétebb éve. Megtörtént az, ami fennállásunk óta még soha, kiestünk az NB I-ből. Ebben az évben közel álltunk ahhoz, hogy a legendás kispesti csapat végleg megszűnjön. A másodosztályban a játékosállomány szinte teljesen kicserélődött. Gálhidi György vette át a csapat irányítását, és rövid idő alatt csodát művelt a csapattal. Az NB I B-t rajt-cél győzelemmel nyertük, és a Magyar Kupa döntőjébe is bejutottunk. 2006 nyara nagy változást hozott a klub életében az olasz főtulajdonost, Piero Pinit a Hemingway Group váltotta 100 százalékos tulajdonrészt szerezve. George F. Hemingway rendbe hozta a több sebből vérző klubot és rövid idő alatt eredményessé tette a Bp. Honvédot.
2007-ben Supka Attila, 2009-ben Sisa Tibor vezetésével nyert Magyar Kupát a Honvéd. 2013-ban, hosszú idő után újra dobogón végzett az együttes, a Marco Rossi által vezetett gárda bronzérmet szerzett a bajnokságban. Az olasz trénernek ezt a sikert is sikerült túlszárnyalnia és 2017-ben, az esélyeseket megelőzve a csapat elhódította a bajnoki címet, ami a klub történetében a 14. volt. Ebben az évben Eppel Márton, a következőben Davide Lanzafame, 2019-ben pedig Holender Filip lett az NB I. gólkirálya.
2019 tavaszán tulajdonos váltás történt, George F. Hemingway eladta a klubot a Reditus Equity Zrt.-nek.
