Két részletben összesen három és fél évet töltött a Honvédnál a brazil Danilo Cirino, a mindig mosolygós, 93 bajnokin 34 gólt szerző és 11 gólpasszt jegyző csatár távozik Kispestről.
„Különleges érzésekkel búcsúzom, hiszen kétszer is a Honvéd játékosa lehettem, szerettem itt futballozni, jól éreztem magam a csapatnál, otthonra leltem Kispesten – kezdte Danilo. – Mielőtt visszatértem ide, éppen egy nehéz időszak volt a pályafutásomban, a Honvédnál azonban lelkileg és fizikailag is jó állapotban kerültem. A második időszakomban előbb csereként, a második félidőben beállva tudtam segíteni a csapatot, szerencsére gólokkal is sikerült, a legutóbbi idényben pedig többnyire kezdő lehetettem. Voltak jobb és kevésbé jó részei a szezonnak, de összességében pozitív emlékeim vannak. Budapest a második otthonom, a családom is jól érzi magát, jól ment a futballt, szeretnek a szurkolók és én is őket.”
Amikor Danilót arra kértük, hogy sorolja fel a három legemlékezetesebb honvédos élményét, akkor mosolyogva megjegyezte, nehéz csak hármat mondania, hogy sok szép emléke van. Jó szívvel gondol vissza sikerrel megvívott rangadókra, a nemzetközi kupaszereplésre, s úgy véli nem is lehet szebb vége a Honvéddal való közös történetének, mint a kupadöntő.
„Egy meccset emelnék még ki: az előző szezonban a PAFC ellen játszottunk, én pedig sérülés után tértem vissza. Pénteken edzettem először, és a mester kérdezte, hogy tudok-e játszani másnap. Mondtam, hogy igen, majd a hajrában kaptam lehetőséget, és Banó-Szabó Bence passzából találtam be, így a 93. percben lőtt gólommal nyertük meg a meccset. Hatalmas élmény volt, önmagában a győzelem is, no meg azért, mert tudom, hogy a szurkolók számára is fontos volt ez a siker – idézte fel a 2017. novemberi diadalt Danilo, akivel nem lehetett úgy találkozni, hogy ne fogadja az embert széles mosollyal. – Édesanyám arra tanított, hogy legyek kedves az emberekkel. Nem számít, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk, és kiről van szó, tiszteljen a másikat, én pedig próbálok ennek megfelelni. A Honvédnál egyébként is mindenki barátságos volt velem, a portástól kezdve, az éttermi dolgozókon, a biztonsági személyzeten keresztül a csapat körüli stábig, nem is akarok neveket mondani, nehogy bárkit is kihagyjak. És igen, szeretek nevetni, szeretek viccelődni, egy-egy fáradt reggelen az öltözőben is jobb a hangulat, ha jól érezzük magunkat. Olyankor fordult elő, hogy esetleg énekeltem, de egyébként nem tudok, szívesen átküldöm a telefonomon lévő lejátszási listát, inkább azt hallgassuk.”
Danilo hozzáte a szezon hajrájában nem is foglalkozott a jövőjét illető kérdésekkel, csak arra koncentrált, hogy a csapattal együtt elérje a nemzetközi kupát érő helyezést a bajnokságban, illetve, hogy megnyerjék a kupát. Vasárnap a családdal együtt hazautazott Brazíliába, aztán majd meglátja, hogyan alakul a jövője.Az biztos, hogy Budapesthez és a Honvédhoz mindig is különleges kötődése lesz.
