Beteljesült álom

A Vasas elleni (győztes) bajnokin debütált az OTP Bank Ligában Eördögh András. A mostani szezonban ő az ötödik MFA-nevelés, aki bemutatkozott az első osztályban, míg a Magyar Futball Akadémia történetében a 21 éves középpályás az 57., aki Honvéd-mezben lépett pályára először az NB I-ben.

168 mérkőzés. Mire utalhat ez a szám?
Ennyi meccsem volt a Honvédban, mielőtt debütáltam? – fejtette meg a kérdést néhány másodpercnyi gondolkodás követően Eördögh András, aki vasárnap, a Vasas elleni bajnokin mutatkozott be az NB I-ben. – Nem kevés, de megérte mindegyik, hiszen az volt a vágyam, az volt az álmom, hogy itt debütáljak. Ez most teljesült, azt gondolom, jól sikerült, ráadásul győztes meccsen vagyunk túl, nagyon boldog vagyok.

Sose veszítetted el a hited, hogy sikerülhet?
Ez egy rögös út, van akinek előbb, másnak viszont később sikerül debütálni, a végén azonban nem azt nézik, hogy mikor debütáltál, hanem az a fontos, hogy elérted. Természetes, hogy egy ilyen úton vannak hullámvölgyek, a hitemet azonban soha sem veszítettem el.

Nyolc éve és két hónapja érkeztél Kispestre, több mint nyolc esztendeje mutatkoztál be piros-feketében, ezután kereken öt évvel jött az első NB III-as (tehát felnőtt) mérkőzés, s azóta is eltelt bő három év. Nem voltál türelmetlen?
Nem, soha sem. 

És azt hogy kezeli az ember, hogy már évek óta ott van az első csapat körül, de még várnia kell? Vagy amikor a kortársaid debütálnak, te pedig az NB I-es bajnoki helyett éppen Siófokra mész meccset játszani?
Persze, ez nem mindig könnyű, de a futball ilyen, meg kell tanulni a helyükön kezelni a dolgokat. Ebből is lehet erőt meríteni és készen kell állni a nagy feladatra. A múlt hét közepén tudtam meg, hogy játszom a Vasas ellen, mire eljött a mérkőzés, csak az számított, hogy kész legyek erre a kihívásra! A meccs napján volt egy kis drukk bennem, de mire pályára léptem, elmúlt.

Hogyan teltek a találkozó utáni pillanatok?
Felhívtam a családtagjaimat, nagyon sokat gratuláltak, rendkívül boldog voltam. A mérkőzésen viselt mezem egyelőre otthon van, még nem tudom pontosan, hová kerül, de biztosan központi helyet kap majd.

EÖRDÖGH ANDRÁS NAGYPÁLYÁS MÉRKŐZÉSEI

Február játszottad a Honvédban az első Magyar Kupa-meccsedet, márciusban debütáltál az U21-es válogatottban, most pedig bemutatkoztál az NB I-ben, nem rossz időszak!
Nagyon örülök, hogy ennyi helyen meg tudom mutatni magam, de most jön még csak a nehezebb része, hogy meg is ragadjak és rendszeres játéklehetőséghez jussak.

Tehát valamivel „könnyebb“ eljutni a debütálásig, mint utána stabil játékosként megragadni az első osztályban?
Szerintem igen. Az NB I-es bemutatkozás sem egyszerű, sokaknak nem adatik meg, hogy a Honvéd első csapatában játszhassanak, azonban a debütálás után megragadni még nehezebb feladat.

Mire van szükség ehhez?
Folytatni a munkát, türelmesen, alázattal és járni a nekem kijelölt utat.

A meccs után egyébként Norvégiából kaptam egy üzenetet, amelyben dicsérték a játékodat és megjegyezték, hogy a meccs utáni interjút is jól lehoztad.
A Honvédnál ezt is gyakoroltuk korábban, felkészültünk rá, hiszen része a futballnak, erre is figyelni kell.

Az beszélgetés elején említettük a kispesti pályafutásodat végigkísérő meccseket. 169 a Honvédban, további 47 Siófokon, tehát 215 találkozón vezetett végig az út, amelynek lehet egy olyan vetülete is, hogy te aztán tényleg végigjártad azt a bizonyos ranglétrát. Milyen ez az út egy akadémista számára?
A Magyar Futball Akadémián bizony nem könnyű minden korosztályban kiemelkedni, kezdőként szerepelni, hiszen Magyarország legjobbjai közül sokan nevelkednek itt. Nehéz, de ez az, ami minket erőssé, türelmessé tesz és formálja a jellemünket, hogy amikor eljön az idő és bedobnak a mély vízbe, akkor készen álljunk a feladatra. Ennek része az NB III-as, illetve az NB II-es szereplés is, fontos, hogy meccsben legyen az ember, fejlődjön, mert különben nem tudsz teljesíteni a nagyok között.

Az eddigi 98 kispesti hónapból a debütálás a legjobb élmény?
Egyértelmű!

Mi az, ami odafér még a dobogóra?
U16-ban és U17-ben is bajnoki címet nyertünk Farkas Tibi bácsival, azok is nagyon jó pillanatok voltak, de a 2020/2021-es szezont is említhetem, amikor rendszeresen játszottam az NB III-ban, az is jó emlék, családias hangulatú együttessel lettünk negyedik a bajnokságban, a második csapatok közül mi szerepeltünk a legjobban.

„Régen nagyon nagy Barca-drukker voltam, szerettem Iniesta, Xaxi, Busquets játékát. Ha nem is volt kimondott példaképen, jó volt őket nézni. A Honvédból Gazdag Dánielt említeném, amíg akadémista voltam, sokszor láttam élőben, követtem a meccseket és többször edzettünk is együtt. Nagyon jó játékos, láthatjuk, hogy az amerikai bajnokságból is kiemelkedik, sokat lehet tőle tanulni.“

Engedd meg, hogy kicsit visszakanyarodjunk még az elejére. 2015 februárjában érkeztél, majd 2015 márciusában a Honvéd-MFA 5–2-re nyert a Gödöllő ellen. A találkozón Kocsis Dominik négy gólt lőtt, Eördögh András pedig a 66. percben beállva játszott az első kispesti bajnokiját.
Csak Kocka van már itt abból a csapatból? Igaz, valóban mostani történet, mondhatom, hogy szépen végigvittük ezt a nyolc évet. Egyébként a falamon kint van egy U14-es tablókép, pont nemrég nézegettem, hogy ki az, aki Honvéd-játékos, Nem sokan maradtunk, kettőnkön kívül Dúzs Gellért az, aki már abban az időszakban is velünk volt. Sokat számít, hogy régóta ismerjük egymást, ez szinte több is mint barátság, olyanok vagyunk egymásnak, mint a családtagok.

KOCSIS DOMINIK
„Andrissal együtt nőttünk fel az akadémián, sőt még akadémisták sem voltunk, de már akkor egy csapatban játszottunk, a régi Goldball-pályán, emlékszem, abban az időben műfüves, meg teremcipőnk volt. Az egyik legjobb barátom, nagyon örültem, amikor visszatért hozzánk a siófoki kölcsönjátékból. Szeretek vele együtt játszani, sőt, még az is nagy élmény, hogy minden nap mellette állhatok az akadémia előtti parkolóban. Komolyra fordítva a szót, szívből gratulálok neki a debütáláshoz, kicsit többet kellett rá várnia, de sikerült és jól teljesített. Neki és minden fiatalnak az lehet a célja, hogy megragadjon az első csapatban, mivel többen vagyunk, tudjuk húzni előre egymást. Rengeteg közös élményünk, emlékünk van, jó ezekre visszagondolni, örülök, hogy most a felnőttcsapatban is együtt szerepelhetünk.“

Mennyire tudjátok egymást segíteni, inspirálni?
Húzzuk egymást előre és tudom, hogy a társak is várták a debütálásomat, én is ugyanúgy örültem, amikor ők mutatkoztak be az NB I-ben.

Az első meccseden Kocsis Dominik volt eredményes, de emlékszel-e a saját első gólodra?
Bevallom, nem.

2015 őszén 5–0-ra nyertünk a Főnix ellen, már a nyolcadik percben betaláltál, s egyébként Kocsis Dominik ezen a meccsen is eredményes volt. Eddig összesen 17 gólt szereztél piros-feketében, melyik a legemlékezetesebb?
Még a régi Bozsik Stadionban játszottunk, a Győr ellen, akkor volt egy távoli lövésem, ami szép ívben repülve kötött ki a kapuban. Négy nullára nyertünk és azzal a győzelemmel vált biztossá az U16-os bajnoki címünk, mert így már nem érhetett be minket a PAFC.

ZACSOVICS TIBOR
„Eördögh Andris édesanyja hívott fel, hogy az interneten megtalálta a telefonszámomat, mondván van egy kisfia, aki futsalozik és szeretné kipróbálná a nagypályás focit. Finoman jeleztem, hogy azért a Honvédról van szó, nem itt szokták a gyerekek kipróbálni a focit és mondtam, hogy szívesen ajánlok más klubot, de azért megkérdeztem, hogy hol futsalozik a kisfia. Mondta, hogy a Cső-Montage játékosa, amelyről tudtam, hogy jó csapat, ezért kapott egy lehetőséget. Az első edzésén a bemelegítésnél jártunk, amikor Andrist látva szóltam az utánpótlás-vezetőnknek, hogy azonnal nyomtassanak egy amatőr szerződést! Andris nagyon labdaügyes, atletikus, tiszta lelkű kisfiú volt, egy edzést sem hagyott ki, lehetett látni, hogy eljut majd a felnőttfutballig és jó eséllyel az első osztályig is. Kocsis Dominik is akkor érkezett hozzánk, majd Dúzs Gellért is volt a játékosom, jó érzés látni őket, jó érzés, amikor debütálnak, de az is eszembe jut ilyenkor, hogy vajon a többieknek miért nem sikerült? A bemutatkozás után írtam neki, az anyukájával szoktunk nevetni az említett történeten, ezúton is gratulálok neki és jó lenne, ha minél hamarabb megszerezné az első NB I-es gólját is!“

Ha jól tudom, ebben az időszakban (is) még középső középpályáként játszottál.
Mindig is középpályást, az utánpótlásban és a felnőttek között is, aztán téltől Dean Klafuric jobb oldali szélső védőként vett számításba. Úgy érzem, hogy sikerült megoldanom ezt a feladatot, valószínűleg a mesternek is tetszett, amit mutattam, így ebben a szerepkörben debütáltam, amit egyáltalán nem bánok.

Nehéz volt az átállás?
Nem éreztem annak, arra figyeltem, hogy alkalmazkodjak ehhez a feladathoz és kihozzam magamból a maximumot. Védekezésben jelentett nehezebb feladatot az új poszt, folyamatosan tanulnom kell. Másként kell például helyezkedni, figyelni kell, hogy jó helyen álljak, ne rúgják be mögém a labdát, ebben folyamatosan kell fejlődni, de megoldható feladatról beszélünk. 

Mit kért tőled a mérkőzés előtt Dean Klafuric?
Bátor játékot, sok beadást valamint azt, hogy hajtsam végre precízem a védekező feladatomat. A találkozót követően gratulált, és azt mondta, csak így tovább.

Dúzs Gellért megköszönte az első félidei mentésedet?
A keddig edzés előtt viccelődtem is vele, hogy szívesen. De az imént pont a helyezkedésről beszéltünk és az én hibám is volt az a helyzet, mert nem helyezkedtem elég jól abban a szituációban, szerencsére azonban tudtam javítani. Fontos mentés volt, örülök, hogy sikerült visszaérnem, ráadásul a Kispest-tábor előtti kapunál volt, mindenki tapsolt, biztatott, ami plusz önbizalmat ad egy játékosnak, így nekem is. Óriási segítség a számunkra, hogy ilyen szurkolótábor áll mögöttünk, még az ilyen nehéz időkben is kitartanak. Vasárnap is, az elsőtől az utolsó pillanatig biztattak minket, megtöltötték a vendégszektor, hazai pályán varázsoltak a számunkra.

A pozitívumok mellett viszont arra is ki kell térnünk, hogy rendkívül nehéz szezon futunk. Hogy viselitek ezeket a megpróbáltatásokat?
Küzdünk azért, hogy bentmaradjunk, nincs más opció, mint elérni ezt a célt. Nem is gondolunk a kiesésre, mindenki pozitívan áll hozzá a meccsekhez, kizárólag a bentmaradás lehet az utunk. Van még hét meccs, ki kell harcolnunk, hogy a következő szezonban is NB I-es legyen a Honvéd! Ami engem illet, szeretnék minél többet játszani, első osztályú rutint szerezni és a következő idényben pedig jobban teljesíteni a Honvéddal, mint a mostani bajnokságban.

FIATALOK A BUDAPEST HONVÉD ELSŐ CSAPATÁBAN