„Együtt hibáztunk, együtt kell kijavítani“ – említetted a Budafok második gólja kapcsán. Ha nem csak konkrétan az utolsó perces találatra gondolunk, hanem nagyobb kontextusban nézzük a helyzetet, min kell javítani, hogy a jó játék több eredményességgel párosuljon?
Három részre bontanám a választ. Jó látni, hogy a srácoknak csúsznak-másznak egymásért, remek közösség alakult ki az öltözőben. A másik, hogy az előrejátékban tudunk annyit labdát birtokolni és menni a kapu felé, hogy góljaink, gólhelyzeteink vannak, a harmadik viszont, hogy a kompaktságon finomítani kell. A visszafelé játékunknak hasonlóan koncentráltnak kell lenni, mint a támadójátéknak. Ezzel együtt is, a Budafok-meccs kapcsán az a hiányérzetem, hogy inkább rúgjunk még gólt, legyen még többet nálunk a labda és akkor a második kapott gól sem jelentett volna döntetlent. Közösség rendben van, előrefelé a labdabirtoklás folyamatosan növekszik, minden ellenféltől azt kapjuk vissza, hogy nagyon komoly futballt rakunk ki a pályára, viszont még kompaktabbnak, még fókuszáltabbnak kell lenni, hogy a végén tudjunk örülni.
Rengeteg összetevője van egy csapat sikerének, beszélhetünk fizikai, technikai, taktikai, mentális felkészültségről és ezeket is tovább bonthatjuk, mégis, ha megengeded, kiemelném a helyzetkihasználást, illetve a védekezést.
Mondhatnám, hogy ha berúgjuk a helyzeteket, akkor senki sem szól a második kapott gólért. Ha eggyel kevesebbet kapunk, senki nem szól a kimaradt helyzetekért, de ez csak mentegetőzésnek tűnne. Egy ilyen mérkőzés után, ahol a meccs nagy részében fölényben játszottunk, és ahol mégsem nyerünk, csak azt tudom mondani, hogy az élet próbára tesz minket. Nekünk pedig kellően dacosnak kell lennünk, hogy azt mondjuk, rendben, akkor most „csakazértis“ megmutatjuk, milyen fából faragtak minket és a saját elképzeléseink mentén, de még egy picit kompaktabban játszunk.
A helyzetkihasználás esetében át kell szakadnia egyfajta gátnak?
Sokszor mondták azt a nagy edzők, hogy csak a tizenhatosig lehet megtervezni a játékot, utána az egyéni kvalitások döntenek, ami egyidejűleg azt is jelenti, hogy ráteszik a játékosokra a terhet, hogy onnantól már rajtuk múlik. Én nem szeretnék így hozzáállni ehhez, gyakoroljuk ezeket a játékhelyzeteket, biztos vagyok benne, hogy a srácok egyre magabiztosabban találják majd fel magukat ezekben a szituációkban és egyre magabiztosabbak lesznek.
Kerezsi Zalánt és Kocsis Dominikot is sérülés miatt kellett lecserélned a Budafok ellen. Hogy vannak a srácok?
Úgy tűnik, hogy mindketten kisebb sérülést szenvedtek csak, de a mérkőzés adott pillanatában azt éreztük, nem szabad kockáztatni.
Három nap van összesen a Budafok és a Szeged elleni meccs között, s ott van bennünk az ambivalens érzés, hogy attraktív a támadójátékunk, jó focit játszunk, viszont nem nyertünk. Mit kell tenni ilyenkor ebben a három napban?
Talán furcsán hangzik, de a legfontosabb, hogy erősítsük a csapatban azt, ami pozitív volt és eközben dacosabbá kell tenni magunkat! Ha a mérkőzés egy részében, nem az egészben, mert én is látom, hogy kell még fejlődni, ilyen produktumot tudunk nyújtani, akkor legyünk dacosak, hogy ezzel a teljesítménnyel a meccs végén is legyünk sikeresek. Nem szabad szembefordulni az elveinkkel és egész mást csinálni, hanem dacból, megalkuvás nélkül kell tenni tovább a dolgunkat.
Próbatétel, formálódó közössé, eredményesség dac. Ha lenne nálunk egy „csakazértis-mérő“, akkor hol tartana egy százas skálán?
Mondjam azt, hogy magasan? Nem ez a lényeg, sokkal fontosabb, hogy alapvetően olyan ember vagyok, aki pozitívan próbálja felfogni a dolgokat és el akarom kerülni, hogy minden egyes mérkőzést utolsó utáni esélyként éljünk meg.
A dac mellett mennyire vagy meg benned a türelem, a bizalom az elképzeléseinket illetően?
A csapat felé maximálisan, mivel tudom, hogy jó úton járunk. Viszont mivel a sikert ebben mérik, ennek a jó útnak szemmel látható és kézzel fogható eredményét kell produkálnunk, a gólok, pontok és győzelmek tekintetében is. Abszolút megvan a türelem a csapat felé, tisztában vagyok vele, milyen munkát végeznek el a srácok, kétszáz százalékos a feléjük irányuló bizalmam. Nagyon jó, ha dicsérik a játékunkat, örülök, hogy látványos futballt mutatunk, de most már ki is akarjuk élvezni ennek az eredményét! Imádunk együtt dolgozni a srácokkal és szeretném látni, hogy az elvégzett munka után tiszta szívből ünnepelhessünk a mérkőzést követően a pályán, az öltözőben. Ugyanis ezért megdolgozott a csapat!
