Március 17-én nemcsak az első, illetve a második keret játszik bajnokit, hanem a lányok is, sőt, ők idei első megméretésükre készülnek az NB II Keleti csoportjában. Ellenfelük a Lőrinci Kitartás lesz, majd hat nappal később jön a tavasz talán legfontosabb mérkőzése, az Újpesttel szembeni rangadó, amely a feljutás sorsáról is dönthet. Többek között erről is beszélgettünk Ambach Dézivel, a csapat húzóemberével, aki ősszel csak két bajnokit hagyott ki és mindegyik kupameccsünkön kezdett.
A szezon első felében két alkalommal, egy kupameccsen és egy bajnokin is összecsaptunk a lila-fehérekkel és mindkétszer 3–2-re nyertünk idegenben. Hogyan emlékszel vissza az Újpestre, milyen csapat?
Ezen a szinten iszonyatosan jó ellenfél, kiemelkedő játékosai vannak. Tisztán él bennem a mérkőzéseket megelőző pár nap, ugyanis nagyon kemény felkészülést végeztünk, hogy eredményesen futballozzunk az Újpest ellen. Nem mondanám, hogy bármelyik alkalommal is féltünk, bíztunk a képességeinkben, de volt bennünk egy egészséges izgatottság, mégiscsak sorsdöntő párharcokról volt szó. Ez rányomta a bélyegét a meccsekre, döcögött a játék, de a góloknak hála rendre felszabadultabbak lettünk, s megtanult mindenki a közös célért és egymásért harcolni, a kupameccs pedig, mivel az első mérkőzésünk volt együtt, hatalmas löketet adott a folytatásra, míg a bajnoki csak tovább erősítette a magunkba vetett hitünket.
Egy nappal a 19. születésnapod előtt debütáltál az NB II-ben, feljutottál a PAFC színeiben az NB I-be és az első osztályban is játszottál már 19 bajnokin, így a rutinosabbak közé tartozol a csapatban.
Valóban, sok minden van a hátam mögött. A Ferencvárosnál nevelkedtem, négy évet töltöttem ott, majd csatlakoztam a PAFC-hoz, ahonnan a Kelenhez igazoltam. Utóbbi állomáshelyemen több lehetőséget is kaptam az első osztályban, sokat tanultam, ugyanakkor nehéz is volt, mivel végig a kiesés ellen harcoltunk, ami lelkileg megterhelő tud lenni.
Bár középpályásként érkeztél a csapathoz, de mostanra balhátvéd lett belőled. Hogyan jött a váltás?
Ez érdekes, mert eleinte középpályásként számítottak rám, de Martin Masaryk vezetőedző néhány forduló után jelezte, hogy úgy érzi, balhátvédként még nagyobb hasznára lehetek a csapatnak. Több védekező feladatot kell ellátnom, de intelligens játékosnak tartom magamat, jól látok a pályán, s ha a helyzet lehetővé teszi, akkor onnan is megpróbálom irányítani a játékot és diktálni a tempót. A helyem változott, de a feladataim már kevésbé.
Bár a futball kevésbé olyan népszerű a lányok, mint a fiúk körében, de mégis a labdarúgást választottad. Miért?
Édesapám gyerekkoromban az egyik nap megkérdezte, hogy elmennék-e egy fociedzésre az öcsémmel, amire én igennel feleltem. Tisztán emlékszem, hogy anyák napi iskolai programról siettünk a pályára, átöltözni sem volt időm, így ünneplő ruhában, szoknyában álltam be a fiúkhoz. Nem vettem eleinte túl komolyan, de ahogy telt az idő, egyre jobban megtetszett és a többi srác között egész jól megálltam a helyemet. Azóta már futball lett a szenvedélyem, a pályán tudok a legjobban kiteljesedni.
NŐI NB II, 2023/2024, KELETI CSOPORT, 12. FORDULÓ
LŐRINCI KITARTÁS SE–BUDAPEST HONVÉD FC
Ikarus BSE Sporttelep
2024. március 17., vasárnap, 16:00
