„Minden játékos életében vannak olyan meccsek, amelyekre évek múlva is emlékezni fog. Amikor tíz évvel később szerteszét lesztek a világban, és valahol összefutunk, akkor együtt felidézzük majd ezt a napot, mondván milyen jó emlék még most is az a meccs, amelyen a Bozsik Arénában játszhattunk“ – kezdte a meccs előtti (motivációs beszédét) Takács László, a Honvéd-MFA U17-es csapatának vezetőedzője, s bizony, a szónoklat végére érve azt éreztük, hogy legszívesebben mi is kifutnánk a pályára a srácokkal, hogy legyőzzük az Újpestet „A“ stadionban!
A stadionban, ahol egy hónap alatt négy utánpótlás-bajnokit rendezünk, így a fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy pályára léphessenek a Bozsik Arénában, s függetlenül attól, hogy hányszor futballozhatnak majd itt, életreszóló élményben részesülhetnek ezáltal.
A sort pedig az U17-es gárdánk kezdte, ráadásul az Újpest elleni rangadóval (négy nappal a felnőttcsapat fájdalmas veresége után, szóval ez is extra motivációt adhatott), és ahogy a srácok közösségi médiás posztjait láttuk, komoly várakozással tekintettek az összecsapás elé. Ami érthető is, hiszen akadémistáink szurkolóként megfordultak a stadionban, de az mégsem ugyanaz, mint amikor ráléphetnek a gyepre, esetleg leülhetnek Ivan Lovric vagy éppen a már felnőttkerettag MFA-növendékek helyére az öltözőben.
Majd’ két órával a kezdés előtt futottak be az akadémiáról induló mikrobuszok, a srácok kipakoltak, majd együtt léptek be a stadionba, hogy az öltöző elfoglalása után „csekkolják“ a pályát. Itt nemcsak a füvet ellenőrizték, hanem egy-két szelfi is készült, ami bekerülhet majd a különleges akadémiai emlékek mappájába.
Némi elfogódottsággal, de mosolyogva, magabiztosan indultak el aztán játékosaink az öltözőbe, hiszen eljött az ideje a szokásos meccs előtti rutinnak, öltözés, masszázs, bemelegítés. A hazai öltözőben külön bemelegítőterem várta az ifjakat, sőt a kedvükért még az ég is kiderült, a reggeli ocsmány esőt és undok szelet felváltotta a tavasz, itt-ott már a nap is kikandikált a felhők közül.
A bemelegítés után játékosaink még visszamentek az öltözőbe, hogy felvegyék az „ünneplőjüket“, a piros-fekete Honvéd-mezt! Gallérigazítás, nadrág, sportszár, cipő rendben, még egy igazítás a mezen, aztán Takács László – aki a Honvéd korosztályos játékosaként maga is pályára léphetett a Bozsikban, később pedig az Északi Kanyar tagjaként buzdította a Kispestet – néhány szakmai tanáccsal látta még el tanítványait, majd következett a motivációs beszéd.
„…kettő, három“ – számolt Kaczvinszki Dominik csapatkapitány, majd válaszolt egész öltöző: „Csak a Kispest!“
A teljes mérkőzéshangulat jegyében a Honvéd-induló dallamaira vonultak ki a csapatok, akiket a lelátón már vártak a szurkolók, szülők, akadémista társak, Honvéd-dolgozók, hogy kezdetét vegye a nagy meccs!
„Emlékszem, anno mi is többször játszottunk a régi Bozsik Stadionban ifijátékosként, nyilván az egy más létesítmény volt, de nagyon szerettük, jó emlékeim vannak a meccsekről. A mostani lehetőség nagy motivációt adhat a gyerekeknek, hogy azt érezzék, egy-két éven belül minden második héten itt akarjanak pályára lépni a Kispest-tábor előtt. Ez egy olyan lehetőség, ami karnyújtásnyira van, a mostani alkalom pedig extra motivációt adhat annak érekében, hogy elérjék a céljaikat!“
– Takács László
Ahol a mieink indították jobban a küzdelmet, több helyzetünk is volt (sőt, egy ízben a VAR-t is hiányoltuk egy tizenegyesgyanús szituációban), míg a mi oldalunkon Molnár Mátyás kapus csípett el egy élesen meglőtt labdát a gólvonal előtt. A félidő hajrájában ismét mi veszélyeztettünk, de az újpesti „MM“ (Makádi Martin) is védett, blokkoltak a védők vagy néhány centivel célt tévesztettünk.
A térfélcserét követően sem változott sokat a játék képe, támadtunk, mentünk előre, s néha már azt éreztük, hogy az első csapat meccsén vagyunk, mert hasztalan küzdünk, nem találunk kapuba. Igaz, legalább a rivális sem, ugyanis a 83. percben jött még egy bravúr a kispesti „MM“-től, hogy aztán még egy lapáttal rátegyünk a véghajrára. Két veszélyes szögletünk is érkezett, az egyikről centikkel maradtunk le középen, a másik után a kapufa külső élét érintette a labda, gól azonban nem akart születni, így maradt a 0–0.
Kapott találat nélkül hoztuk le tehát az első MFA-meccset a Bozsik Arénában, a következőn remélhetőleg az első kispesti gól is megérkezik, s bár a lefújást követően okkal bosszankodtak a srácok az elmaradt győzelem miatt, biztosak lehetünk benne, hogy életreszóló élménnyel gazdagodtak.
És esetükben ez a legfontosabb!
U17-ES BAJNOKSÁG, B-CSOPORT, 12. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD-MFA–ÚJPEST FC 0–0
Bozsik Aréna
V: Kovács Máté (Dobsonyi L., Mravik B.)
Honvéd-MFA: Molnár M. – Czenky, Szamosi Á., Kaczvinszki, Balogh Zs. (Kövér, 84.), Tóth L. (Kiatipisz, 78.), Simon B., Sebestyén (Oros-Kovács, 65.), Horváth B. (Lajcsik, 65.), Hancz (Kruppai, 78.), Kovács B.
Vezetőedző: Takács László
Újpest: Makádi – Kapitány, Sipos (Kovács B., 92.), Lugosi (Pogrányi, 78.), Kéri (Kiss A., a szünetben), Temesi, Wittmann, Boros, Paár, Sarkadi, Gyenes
Vezetőedző: Czinkon Szabolcs
Takács László: – Úgy vágtunk neki a mérkőzésnek, hogy szeretnénk nyerni, gólokat rúgni, élvezni ezt a 90 percet. Mindkét félidőben megvoltak a lehetőségeink, de nem mindig hoztunk jó döntéseket. Sok helyzetet kidolgoztunk, gólt azonban nem tudtunk szerezni. Ahogy telt az idő, kicsit görcsösek lettünk, kapkodóvá vált a játékunk, mert nem sikerült dűlőre vinni a meccset, miközben az Újpest ellentámadásaiban is volt veszély. Azt láttam a srácokon, hogy fel vannak dobódva, várták ezt a lehetőséget, szerintem minden gyereknek óriási élmény egy ilyen gyönyörű stadionban pályára lépni, remek kezdeményezés, hogy a Bozsik Arénában rendez a klub utánpótlás-mérkőzéseket.
