A szezon során első tétmeccsét játszotta Nagy Gergő, aki 70 percet volt pályán a DVSC ellen, a vereséget hozó találkozó után pedig a szurkolókról, a kiútkeresésről és a szívről is beszélt.
A szezon legjobb játéka volt, de nem sikerült nyernünk.
Azt szokták mondani, mindig az számít, ami a „de” után jön. Valami nem működik, próbáljuk keresni a választ erre és a megoldást. Piszok nehéz ilyenkor bármit is mondani, én se éltem még át, ahogyan a csapatból jó páran nem éltünk még meg ehhez hasonlót, le kell szedni magunkról a rontást.
Hosszú kihagyás után léptél újra pályára, hogy bírtad a terhelést?
Meglepően jól, bár megint a szívem vitt előre és amiatt kerültünk hátrányba. Megbeszéltük a félidőben, hogy a második félidőben tíz-tizenöt percet játszom még, aztán cserélünk. Aztán a 60. percben kérdezték a kispadról, hogy vagyok, és tényleg jól éreztem magam, azonban elképzelhető, hogy nem kellett volna azt mondanom, hogy igen, jól, mert akkor lehet, hogy nem kapjuk meg a második gólt, ami újra megfogta a csapatot. Ebből tanulni kell, következetesebbnek kell lennie az embernek. Többször estem már ebbe a hibába, jobban akartam, mint kellett volna.
Azért még senkit sem róttak meg, hogy valakit a szíve visz előre és hajt a csapatáért.
Persze, csak pontot még nem adtak érte. Ezek is befolyásolják a meccset és a bajnokságot. Viszont azt mindenképpen meg kell említenem, hogy négy vereség után is kihívott minket a szurkolótábor pacsizni és megtapsolni, ha másért nem, akkor ezért és miattuk is meg kell találni a megoldást, erőt kell gyűjteni és felállni ebből a helyzetből.
