Már a mérkőzés előtt egy órával pirosan csillogtak a Groupama Aréna vendégszektorának egyes székei, utalva arra, hogy a Honvéd-tábor koreográfiával készül a (téli-)tavaszi szezon első mérkőzésére, majd amikor kivonultak a csapatok, a magasba emelkedtek a piros, fényes papírok, impozáns látványt prezentálva ezzel a stadion kispesti sarkába.
Eközben a csapatot Gróf Dávid vezette ki a pályára, a csapatkapitány Djordje Kamber ugyanis combsérülése miatt hiányzott, a lázas betegségéből a hét elejére Nagy Gergő pedig visszaesett, így ő sem volt a keretbe. Ahogy a télen igazolt Zakaria Beglarishvili is hiányzott, ő bordasérülés miatt volt kénytelen kihagyni az összecsapást.
Másik téli igazolásunk, a belga Mohamed Mezghrani ellenben a kezdőcsapatban kapott helyet, a szezonnyitó sajtótájékoztatón Supka Attila által említett fiatal játékos pedig Szendrei Norbert volt, aki Gazdag Dániel és Heffler Tibor társaságában alkotta a belső hármast a középpályán.
Az első tíz perc után a Honvéd előtt adódott az első lehetőség, Gazdag húzogatott, majd Mezghranit játszotta meg, a szélső beadását pedig Danilo fejelte fölé, majd három perccel később Gazdag szerzett harcosan labdát, középre gurította, de a becsúszó Danilo mellett elment a labda – ugyanúgy ahogy a 16. percben egy élesen középre lőtt labda Varga Roland előtt.
Harcosan és jól játszott a csapat, Mezghrani jól illeszkedett az együttesbe, de Szendrei sem tűnt lámpalázasnak, és az első húsz perc végére azt állapíthattuk meg, hogy a mieink futballoznak némi fölényben. A folytatás is hasonlóan alakult, az első kaput eltaláló lövés Holender Filip nevéhez fűződött a 26. percben, majd két perccel később Gazdag szerelte Lanzafamét, N’Goghoz passzolt, aki kiugratta Danilót, támadónk azonban hiába került helyzetbe egy jó csel után, a kapujából kifutó Dibuszban elakadt a labda.
A kimaradt lehetőséget követően rákapcsolt a Ferencváros, előbb Petrjak lövése akadt el Lanzafaméban, aztán az olasz ollózást és Varga oldalról belőtt szabadrúgását is védte Gróf Dávid, a kettő között meg Lovrencsics próbálkozása ment mellé. Ezt az időszakot nagyon megnyomta a Fradi, így újabb Gróf-bravúrra volt szükség, a 39. percben újabb Varga-szabadrúgás következett, kapusunk pedig remek mozdulattal mentett szögletre.
A második félidő sajnos hasonló módon folytatódott, ahogy az első befejeződött: ferencvárosi lehetőségekkel, Gorriarán lövést Gróf, Lanzafame próbálkozását meg a jobb oldali kapufa védte. Továbbra is a Fradi játszott mezőnyfölényben, de a 60. percben a mieink előtt is komoly helyzet adódott, Danilo lekészített labdáját lőtte centikkel a bal kapufa mellé Gazdag, hogy aztán két perccel később egy sokadik Gróf-védést jegyezhessünk fel.
A 65. percig kellett várni az első cserére, ekkor az NB I-ben kezdőként először – összesen meg másodszor – pályára lépő Szendreit váltotta Banó-Szabó Bence, majd a Honvéd-drukkerek örömére két perccel később Lanzafamét is lecserélték. Kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, ekkor már legalább tíz perce nem láttunk Gróf-bravúrt, viszont a 71. percben a frissen beállt Tischler Patrik került helyzetbe, Dibusz azonban védte a próbálkozást.
Az utolsó negyedórára Böde Dániel is érkezett a zöld-fehérekhez, s végül ő döntötte el a mérkőzést, hiszen Haratin rossz lövése után a cserecsatárhoz került a labda, ő pedig nem hibázott. A hátralevő bő tíz percben még próbálkozott a csapat, egyenílteni azonban már nem sikerült – erre a játékra azonban lehet építeni, s ezzel a teljesítménnyel eredményes lehet a Honvéd a folytatásban.
