„Húzzuk egymást előre“

Összesen tizenegy U21-es korú akadémista lépett pályára a Budapest Honvéd első csapatában, tavasszal hat Magyar Futball Akadémia-nevelés debütált az NB I-ben, hatodikként Fábiánkovits István, aki Felcsúton mutatkozott be piros-feketében.

A hatalmas tét mellett zajló szezonzáró utolsó negyedórájában kaptál szerepet, középre ívelt labdádból Brandon Domingues majdnem gólt is szerzett. Hogyan emlékszel vissza a debütálásod perceire?
Elég intenzív negyedóra volt, az biztos – válaszolta Fábiánkovits István. – Gólt kellett volna szereznünk a bentmaradás kiharcolásához, ezért is küldött pályára Dean Klafuric edző és mindent megtettünk ennek érdekében, sajnos végül nem jártunk sikerrel.

Tudsz így egyáltalán örülni az első NB I-es meccsnek?
Amikor beálltam, nagyon boldog voltam, de a kiesés engem is rosszul érintett, nagyon letaglózó volt. Ahogy teltek a napok, éreztem örömöt, azonban végig ott volt bennem, hogy ez tragédia a klub számára. Jólesik, hogy sokan gratuláltak, néhányan fel is ismertek, viszont a kiesés fájdalma akkor is elkísér.

Hol ismertek fel?
Az akadémia környékén, illetve otthon, sorsdöntő meccs volt, adta a televízió, valószínűleg ezért láttak, ennek köszönhetem, hogy megismertek.

Az otthon Sopronban van, ugye?
Igen.

Akkor áruld el nekünk, hogy mit csináltál 9 évesen Hajdúböszörményben, mert az MLSZ adatbankja szerint a Hajdúnánás keretének tagja voltál a 4–1-re megnyert meccsen.
Na, ez nagyon jó kérdés, én se tudom, hová rakni, valószínűleg valami tévedés történhetett.

Térjünk vissza akkor az Alföldről az ország nyugati felére, Sopronba. Mesélj egy kicsit a kezdetekről!
Sopronban születtem, ott nőttem fel és kezdtem el futballozni. Szép éveket töltöttem az SC Sopronnál, rendre idősebbek között játszhattam, sok jó edzővel dolgoztam együtt, barátokat szereztem, jó időszak volt.

Majd következett az Illés Akadémia.
Tizenhárom éves voltam, már akkor is megkeresett a Honvéd, de akkor még nem akartam egyből Budapestre jönni, félelmetesnek tűnt elsőre. Így az Illés Akadémiát választottam, kollégista lettem és mivel viszonylag közel volt Sopron, többet tudtam találkozni a családdal. Viszont ahhoz is hozzászoktam, hogy milyen, amikor nincsenek ott a szüleim mindig. Egy évre rá ismét hívott a Honvéd, akkor már nem hezitáltam és 2019 nyarán érkeztem a Magyar Futball Akadémiára. Az első néhány meccsemen csere voltam, aztán bekerültem a kezdőcsapatba, bő fél évvel később azonban jött a koronavírus.

Hogy kezelted azt az időszakot?
Nehéz volt. Elsőre jó volt, hogy itthon lehetek, azonban sok mindenről lemaradtunk, meccsekről, nemzetközi tornákról, ez fájó pont volt. Viszont sokat edzettem itthon egyedül is, próbáltam a lehető legjobb formában tartani magamat.

FARKAS TIBOR
 „Menjünk vissza a kezdetek kezdetére! Amikor Sopronból idekerült ez a fiú, akkor felkeresett egy  kollégám. Szólt, hogy érkezik  Kispestre egy kedves tanítványa, figyeljek  rá, ha van rá mód. Akkor én még nem tudtam, hogy milyen ember Isti, de az évek alatt volt lehetőségem megismerni őt. Kitűnt a korosztályából a fizikai adottságaival, de nyers, formálandó fiatal volt, technikai és koordinációs téren hiányosságokkal,  szóval a kezdet számára is nehéz lehetett. Az ország legjobb akadémiára került, mégis fel tudta venni a versenyt, mentalitását tekintve igazi harcos, az a tipikus center, aki nem ismer elveszett labdát. Ahogy figyeltem őt, már az elején feltűnt, hogy minden egyes idegszálával és porcikájával a teljesítményére fókuszál, mert neki tervei vannak ebben a sportágban, így élte a mindennapjait is. Iszonyatosan sokat fejlődött, már nemcsak a fizikai adottságait használja tökéletesen, hanem jól érkezik a kapu elé, átlag feletti rúgótechnikája van és a hozzáállásával nagyon sokra viheti . Nyugodtan mondhatom, hogy öröm volt vele dolgozni, mert minden egyes tanácsot megfogadott, vagy legalábbis úgy tett, mintha megfogadná. Nagyon jó karakter, nem véletlen az, hogy be tudott mutatkozni ilyen fiatalon az NB I-ben. Sosem kellett neki mondani edzés után, hogy ugyan már, szedd már össze a bójákat és a labdákat, vagy vidd már vissza a kaput, magától csinálta. Ha jól emlékszem, már bőven NB III-ban bontogatta a szárnyait, amikor még ő hordta a vízautomatába a tartályt. Ezek számomra olyan aprócska visszajelzések, amelyek az alázatosságról tanúskodnak, ezért is vagyok meggyőződve arról, hogy sokat viheti!”

A félbeszakadt „Covid-szezont“ 18 mérkőzéssel és 12 góllal zártad, triplád és duplád volt az Újpest ellen, sőt az Illés Akadémia és az MTK hálójába is két-két Fábiánkovits-gól került, majd a következő, immár teljes idényben 23/24 volt a mérleged!
Emlékszem, a karantén utáni visszatérést követően éppen az Illés ellen indítottunk a szezont, én pedig góllal kezdtem a bajnokságot. Az U15-ben játszottam először korábbi klubbommal szemben, akkor furcsább volt, aztán azonban elmúlt ez az érzés. Érdekesség, az U16-os korosztályban 4–1-re nyertünk Szombathelyen, mind a négy gólt én szereztem, az A-csoportban 12 meccsen 15 alkalommal voltam eredményes, gólkirály is lettem, akkor éreztem, hogy elkezd kiteljesedni a játékom és jól mennek a dolgok, és így próbáltam folytatni a későbbiekben is.

Az első csapatban felkészülési meccsen már szereplő Menyhárt Barnabással, illetve a keresztszalag-szakadás miatt a szezont kihagyó Szabó Tiborral szinte végig együtt szerepeltél. Mennyit számítanak ezek a kapcsolatok?
Nagyon sokat és mellettük László Mátét is említeném, ahogy Átrok Zalánnal is sok közös meccsem, élményem volt. Fontos, hogy érezzük egymást pályán és az sokat segít, hogy a barátaiddal gyakorolsz, velük töltöd az időt, nagy örömmel mondhatom, hogy nálunk mindenki jóban van mindenkivel. Az első szobatársam Szabó Tibi volt, akkor még nem ismertük egymást, őt választották mellém, utána viszont nagyon jó viszonyba kerültünk, ahogy a későbbi szobatársaimmal, Menyussal (Menyhárt Barnabás) és László Mátéval is.

A pályán is húzzátok előre egymást?
Igen, hiszen mindenki egyre messzebb akar jutni. Amikor a második csapatnál voltunk, akkor Átrok Zalán kapott lehetőséget elsőként a felnőtteknél, utána mindenkiben ott volt az érzés, hogy ő lehet a következő. Ha az egyikünk gólt szerez a felnőttek között, akkor a másik is szeretne, folyamatosan húzzuk egymást előre.

SZABÓ TIBOR
„Emlékszem az első találkozásunkra, illetve arra is, hogyan lettünk szobatársak. Egyszerre költöztünk be az akadémiára és mindenki olyannal került össze, olyan szobatársat kapott, akit már valamennyire ismert, de mi ketten voltunk mondhatni a kivételek. Teljesen új volt számunkra a közeg, az ország két külön pontjáról érkeztünk, mégis a sok közös emléknek hála olyanok lettünk egymásnak, mint a testvérek. Talán emiatt is történt meg már sokszor, hogy nekem írtak születésnapi köszöntéseket Isti helyett, mert kissé hasonlítunk is, de mindig megköszöntem és átirányítottam őket az ünnepelthez. Mindig tiszteltem a futball felé tanúsított odaadását, egy profi a pályán és azon kívül is. Odafigyel a táplálkozásra, rengeteget készül egyedül, sokat tanulhatna tőle bárki, nagyon megérdemelte már ezt a lehetőséget!”

16 évesen debütáltál a felnőttfutballban, milyen volt belecsöppenni a „nagyok“ közé?
Nehéz. Simon Miki bá’ volt az, aki először berakott az NB III-as csapatban, akkor még csak U17-es voltam, de idővel sikerült felvennem a ritmust. A fizikumban is sokat kell fejlődni, illetve a gondolkodás terén is, hiszen a felnőttek rutinosabbak, jobban átlátják a helyzeteket, tudják, mire kell számítani a különböző szituációkban.

Fokozatosan gyűjtötted a rutint a második csapatban, a 2021/2022-es szezonban kétszer csereként, a hatodik NB III-es találkozódon voltál először kezdő és a tizenkettediken, idén márciusban érkezett az első gól – rögtön egy dupla a Dunaújváros otthonában.
Az valóban egy jól sikerült meccs volt, aztán betöltöttem a 18-at, rá egy hétre májusban az Újpestnek is betaláltam, három hét múlva pedig jöhetett az NB I-es debütálás. Felejthetetlen időszak volt! A felcsúti bajnoki után egyébként elkértem a mezemet, hogy eltegyem emlékbe,  de a szüleim is kiadták a feladatot, hogy mez nélkül haza se menjek!

Ott voltak a szülők a Pancho Arénában?
Naná!

Anyukám sírva is fakadt a pályára lépésem pillanatában, apukám szerintem két napig fel sem fogta, mi történt. Gyerekkorom óta ezért dolgoztam, hatalmas boldogságot jelentett!

Amikor az U16-os bajnokságban gólkirály lettem, akkor éreztem, hogy ha így folytatom, akkor ebből valami jó is kisülhet. Meghatározó játékos tudtam lenni minden korosztályban, ez már jó jel volt, de ugyanúgy kellett a pluszmunka is, ami előre vitt. Az edzések mellett is rengeteget dolgozom, amikor csak erőm van, természetesen odafigyelve a pihenésre is, de tudom, hogy kell az extra ahhoz, hogy sikeres lehessek.

Ha jól tudom, édesapád is focizott.
Hobbiszinten játszott és amikor kicsi voltam, rengeteg meccset néztünk egyet, aztán amikor sportágat választottunk, rögtön a focinál ragadtam meg. Nagyon sokat szakmázunk, ha hazajövök mindig megbeszéljük az aktuális mérkőzéseket, az adott hetemet, ez is előrevisz az utamon.

Mindig is középcsatár voltál?
12 éves korom óta igen, előtte belső védő. Kicsiként is támadni szerettem, azonban a nagyobb termetem miatt védőt játszottam, próbáltam megoldani, de igazából mindig gólt akartam lőni, és miután előre kerültem, meg is ragadtam ott.

FÉLSZÁZ GÓL FELETT

Ki a példaképed?
Cristiano Ronaldo, mindig őt néztem! Ha a Honvédot nézzük, akkor Eppel Mártont, míg a mostani csapatból Nenad Lukicot említhetném a középcsatárok közül.

Kaptál tőle jó tanácsokat?
Folyamatosan segítettek az első csapat tagjai. Nenaddal is többször beszélgettünk, az edzéseken is elmagyarázta külön a különböző gyakorlatokat, átvettük a meccsszituációkat, sokat jelentett a támogatás. De említhetném az is, hogy amikor az első keret tagjai visszajátszottak az NB III-ba, akkor is folyamatosan segítettek minket, hasznos tanácsokat kaptunk tőlük.

Korábban kitűzted célként, hogy mikor szeretnél debütálni az NB I-ben?
Az álmaim között szerepelt, hogy minél hamarabb bemutatkozzak. Először tavaly szeptemberben edzettem a nagyokkal, általában hetente egy-két napot, aztán folytattam a saját csapatommal. Ez is segítette a fejlődésem, a szezon utolsó heteiben egyre többet készültem „fent“, Felcsúton pedig már a keretbe is bekerültem.

A 16-os mezt választottad vagy kaptad?
Robi bára (Pandur Róbert szertárosunk) bíztam a választást, ő intézte a 16-ost. Cristiano Ronaldo miatt a 7-es a kedvenc, de középcsatárként a 9-es is közel áll hozzám.

Milyen lehet a folytatás?
Szeretnék az NB II-es csapatban alapemberré válni és aktívan hozzájárulni a feljutás kiharcolásához. Ami pedig a korosztályos válogatottat illeti, ha úgy gondolják, hogy számítanak rám, készen állok arra a kihívásra is. Nézőként már jártam a Bozsik Arénában, eszembe is jutott, hogy milyen lenne ott pályára lépni. Hatalmas megtiszteltetés volt a debütálás és remélem, a következő szezonban a Bozsikban is játszhatok majd. A felcsúti bajnoki után még játszottam egy U19-es meccset, majd pihenőt kaptam és hazajöttem a szüleimhez. Az első pár nap teljes pihenéssel zajlik, utána fokozatosan elkezdek mozogni, programot is kapunk, de egyébként sem engedném el magam, jó állapotban akarok visszatérni a szezonkezdetre.

FIATALOK A BUDAPEST HONVÉD ELSŐ CSAPATÁBAN A 2022/2023-AS SZEZONBAN